„Számunkra nem ért véget a háború”

Az eseményen felolvasták dr. Simicskó István honvédelmi miniszter és dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök levelét, amelyben a tűzszerész katonákat köszöntötték fegyvernemi napjukon. „A világot alapjaiban megrengető világháborúk befejezésekor az emberek talán nem is gondoltak arra, hogy a múlt hordozói, a gyilkoló szerkezetek alattomos veszélyként továbbra is ott leselkednek a föld és a vizek mélyén, hosszú évtizedek múlva is halálos fenyegetést jelentve. Önök állandó és mindennapos küzdelmet folytatnak azért, hogy a lakosságot megóvják ezektől a súlyos személyi sérüléseket és anyagi veszteségeket okozó eszközöktől. Az önök szakmai tudása, felkészültsége, tapasztalata a garancia arra a biztonságra, melyet a társadalom érezni akar nap mint nap, amikor ezek a szunnyadó eszközök a felszínre kerülnek" – állt a köszöntőben.

Az elöljárók üzenetükben megemlékeztek a közelmúltban történt hortobágyi robbanás négy áldozatáról is: „Tevékenységük sajnos nem jár áldozatok nélkül. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán elhelyezett emléktáblán a több száz hősi halált halt katona neve mellé az idei esztendőben újabb négy bajtársunk nevét kellett felvésni. Az együttérzés szavait mindannyiunk, minden katona, minden kolléga nevében tolmácsoljuk. A Magyar Honvédség nagy családja fájó veszteséget szenvedett el a kötelességüket végző katonák halálával" – írta a honvédelmi miniszter és a vezérkarfőnök.

A Logodi utcában álló tűzszerészemlékműnél Csurgó Attila ezredes, az ezred parancsnoka mondott beszédet. Utalt a hetvenegy esztendővel ezelőtti eseményekre, amikor a világháború után az ország egész területét beborították a hátrahagyott aknák és robbanótestek. A helyzet azonnali cselekvést kívánt, így jöttek létre az első aknamentesítő alakulatok, a mostani ezred elődei. „Számunkra nem ért véget a háború. Járőreink ma is naponta útra kelnek, hogy eltakarítsák, hatástalanítsák a háborúból visszamaradt robbanószerkezeteket. Azt gondolná az ember, hogy amint múlnak az évek, egyre kevesebb lesz a tűzszerészek munkája. De ennek éppen az ellenkezője igaz. Számunkra folyamatos kihívást jelent a múlt" – mondta a parancsnok. Csurgó ezredes hangsúlyozta: a robbanószerkezetek mélyén lapuló halállal szemben vívott csatából nem minden esetben a tűzszerészek kerülnek ki győztesen. „Régi és új veszteségeink fájnak még, ezért is jövünk évről évre, ezen a napon ide, a tűzszerészek emlékművéhez, amely az utókornak történelem, nekünk azonban vérrel írt valóság."

Csurgó ezredes felidézte, mennyit javultak a technikai és biztonsági feltételek azóta, hogy az ország első aknamentesítő alakulata megkezdte munkáját, de azt is hozzátette: tevékenységük nem lett veszélytelenebb. „A változó biztonságpolitikai események miatt új kihívásokkal is szembe kell néznünk, hiszen már nem elég a hagyományos robbanótestek ismerete. Napjainkban a házilag készített, lesből támadó halál ellen is fel kell vérteznünk magunkat" – hangsúlyozta a parancsnok.

Az ezredes elmondta: a külföldi missziós feladatok mellett az alakulat az itthoni feladatokat is maradéktalanul ellátja. „Idén eddig több mint 1600 bejelentés érkezett, ezekből 420-at soron kívül kezeltünk. Csak a megsemmisített robbanószerkezetek összsúlya meghaladta a tizenkét tonnát" – ismertette a parancsnok a tűzszerészek idei mérlegét.

Beszédében Csurgó ezredes is megemlékezett a hortobágyi robbanás áldozatairól, Juhász Attila, Rózsa Nándor, Balázs Ádám és Kozár Gábor posztumusz hadnagyokról. „Haláluk figyelmeztetés katonának és civilnek egyaránt arra, hogy mennyire törékeny a biztonságunk. Üzenet ez az emlékmű, annak üzenete, hogy a tűzszerészek régen és ma is, ha kell, a legnagyobb áldozatot, életüket adják az állampolgárok biztonsága érdekében."

Az eseményen a Honvéd Vezérkar, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság, a Magyar Honvédség alakulatai és a rendőrség képviselői mellett a hortobágyi tragédia áldozatainak családtagjai is részt vettek.

Fotó: Tóth László