„Téli roham” a havas lankákon

Bár a környéken már majdnem teljesen elolvadt a hó, a püspökszilágyi lőtéren még bőven van a lehullott téli csapadékból: nem véletlen, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara éppen ide szervezte a tisztjelölek téli komplex foglalkozását.

„A honvédtiszt-jelöltek a mostani foglalkozás keretében ismerkednek a téli álcázás szabályaival, az élelem gyűjtésével, a csapdák telepítésével, a víznyeréssel és víztisztítással, a híradással, a tájékozódással, a szabadban történő éjszakázásra felkészüléssel" – említi a hét legfontosabb kiképzési programjait dr. Forray László alezredes, a kar műveleti támogató tanszékvezetőjének helyettese.

Forray Lászlóval és a kihelyezés parancsnokával, Holndonner Hermann alezredessel (képünkön), a felderítő és különleges műveleti szakcsoport vezetőjével a gazdagon „betechnikázott" zászlóalj vezetési ponton találkozunk. A két főtiszt innen a hatalmas bázis szinte minden pontját belátja a kint elhelyezett kamerák segítségével. Ezek mellett a kommunikációt a rádiók is segítik; az állandó összeköttetés nélkülözhetetlen, a híradásnak folyamatosnak kell lennie, mert a megfelelő információk nélkül a katonák tevékenységét lehetetlen összehangolni.

„Hat év előkészület után tavaly sikerült az új kiképzési rendszert az egyetemi képzésbe integrálni, a tanrendbe beilleszteni. E szerint minden évszakra jut egy-egy komolyabb komplex gyakorlat. A mostani, «Téli roham 2012» elnevezésű elsősorban az elsőéves tisztjelöltek felkészítését szolgálja. Őket a másod-, a harmad-, és a negyedévesek segítik a gyakorlás során. Ezzel a végzősök már a vezetést és irányítást gyakorolják, hiszen őket augusztusban tisztté avatják, s azt követően, első beosztásukban már hasonló feladatokat kell ellátniuk" – tájékoztat Forray alezredes.

Mindez azt jelenti egészen pontosan, hogy az elsőévesek a végrehajtók, a másodévesek a rajparancsnoki, a harmadévesek a szakaszparancsnok-helyettesi feladatokat gyakorolják, a negyedévesek pedig már első beosztásuk, azaz a szakaszparancsnokok tennivalót…

A lőtér jórészt havas dombjain, lankáin csúszkálunk a Forray alezredes vezette terepjáróval. Az első foglalkozási helyen a fegyverek belövése zajlik. Az itt folyó munkát – az előírásoknak megfelelően – egy tiszt irányítja.

Néhány lőszer „elpufogtatása" és a céltáblában lelt találatok kiértékelése után a szakképzett „fegyveres" katonák pontosan beállítják a tisztjelöltek fegyvereit. Ez persze nem is olyan egyszerű feladat, hiszen a gépkarabélyok precíz beszabályozását az időnként feltámadó szél is nehezíti.

Következő állomásunk a közeli dombtető, ahol dr. Für Gáspár alezredes tájékozódás, tereptan és térképészet témakörökben oktatja a tisztjelölteket. A leendő tisztek egyebek mellett megtudják azt is, hogy többféle tájoló van rendszeresítve a Magyar Honvédségben; például a legmodernebb, a lencsés, amelyben már 6400 vonás van a korábbi 6000 helyett…

„A GPS a katona számára olyan, mint a víz, nélkülözhetetlen" – szögezi le az alezredes, majd a különböző speciális távcsövek rejtelmeibe avatja be az egyenruhásokat. Akik szemmel láthatólag élvezik a csípős, hideg, de napos időben zajló szabadtéri oktatást.

Mint például a másodéves honvédtiszt-jelölt Bartha Judit, aki lélekben már a másnapi mozzanatra készül. „Remélem, holnap is hasonló idő lesz, mert huszonnégy órán keresztül egyfolytában még ébren lenni is sok, nemhogy harcra készen állni. Mindenesetre kíváncsian várom, hogy mire leszek képes a megmérettetésen" – mondja.

„Hol a sapkája, katona?" – csattan fel mögöttem Forray alezredes hangja. Az érintett tisztjelölt is meglepődik, de aztán elnézést kérve már húzza is fejébe a kötött sapkát. „Ha az ember feje ilyen időben fedetlen, akkor nagyon hamar meg lehet fázni. Különösen, ha centis haja van valakinek" – tudom meg az alezredestől.

Tisztjelöltek vezetik a tisztjelöltek oktatását, képzését a következő helyszínen, ahol a víznyerést, víztisztítást gyakorolják az elsőévesek. Havat még csak lelnek a fiúk és lányok, de hogy a zavaros löttyből miként lesz iható víz, az rejtély. Csak annyit látok, hogy fél műanyag flakonba homokot, követ és faszenet gyömöszölnek, majd az ezen átszűrt hólében gyönyörködnek. „Iható!" – állítja egyikük, Balogh Ádám negyedéves tisztjelölt, aki esküszik rá, hogy már tegnap kipróbálta, és semmi baja sem lett. 

Amúgy az ellátással nincs gond. Az MH Támogató Dandár illetékesei gondoskodnak a napi egyszeri meleg- és kétszeri hidegétel-ellátásról, és a szállások is megfelelőek. Vaságyakon alszanak a körletben − igaz, hogy csak hálózsákban élvezhető a 10 fok körüli hőmérséklet, de még mindig jobb, mint ami a következő éjjel vár rájuk a szabadban…

„Folyamatosan ügyelünk majd rájuk, hiszen fagypont alatt igen hamar ki lehet hűlni, vagy komoly fagyási sérüléseket lehet szerezni. Éppen ezért nélkülözhetetlen az állandó ellenőrzés. Igaz, nem sok idejük lesz pihenésre, hiszen ezer veszély leselkedik majd rájuk az erdőben, és tengernyi feladattal kell megbirkózniuk" – nyugtat meg Holndonner alezredes.

Még megnézzük a híradóképzést: számos különböző készüléket mutatnak be a legavatottabb híradó katonák a tisztjelölteknek, akik már álmukból felkeltve is tudják, hogy a folyamatos kapcsolattartásnál nincs fontosabb…

Végül büszkén mutatja be a század vezetési pontot H. A. (képünkön) negyedéves tisztjelölt, századparancsnok, ahol számos térkép, rádiókészülék és monitor között zajlik a törzsmunka. A jó kiállású, határozott katona karján alig láthatóan ugyan, de ott ékeskedik egy szó: ROHAMLÖVÉSZ. Ő az egyik abból a háromból, akiknek negyven-egynéhány katona közül idén sikerült ezt a címet elnyerniük…

Annyit még megtudok tőle, mielőtt elszólítja a szolgálat, hogy avatása után Szolnokra készül.

Fotó: Dévényi Veronika

(További képekért kattintson galériánkra!)