Úton a kétkerekű „kétszázad”

Aranyszín és vörös; fakószürke és sötétzöld; sárga és világoskék. Ha csak a fenti színeket veszem, látható, hogy az ősz, mint egy láthatatlan festő, dolgozni kezdett képzeletbeli ecsetjével a tájon. Így aztán a Tekerj a sereggel! második idei túrájának résztvevői már javában gyönyörködhettek alkotásában október végén, amikor is Vas megyébe szólította őket a sport és a (had)sereg szeretete.

Persze színek helyett kezdetben vala a hang, a zene, ami már egészen korán felrázta a szürkés, ködpaplan alatti hétvégén éppen csak ébredező Szombathely központját. Amikor az MH Légierő Zenekar − Veszprém katonazenészei amúgy férfiasan elhúzták a túlzottan sokáig alvók nótáját, még csak néhányan ültek a „drótszamáron": azok, akik feltétlenül friss zsemlét vagy kiflit óhajtottak reggelizni, és körülbelül a hajnal és a reggel fordulóján máris sorban álltak a pékségeknél. Ők azonban nem tekertek tovább a sereggel. Nem úgy azok, akik akár a fővárosból is eljöttek Nyugat-Magyarországra, erre a – fogalmazzunk így – történelmi-természeti kerékpártúrára.

A gyülekezőnek már az is sajátos hangulatot kölcsönzött, hogy ebből az alkalomból mindenki levetette szokásos munkaruháját, és többé-kevésbé professzionális kerékpáros-szerelést öltött. Miniszter, államtitkár, nagykövet, hentes, bőrdíszműves, raktáros, ezredes vagy őrmester – a rendfokozatok, beosztások és foglalkozások eltűntek a küllők erdejében. A katonákon és a honvédelemmel behatóbban foglalkozókon kívül is csak azok ismerhették fel például a Könczöl Ferenc alezredes vezette néhány fős győri kontingens tagjait, akik rendszeresen ellátogattak az alakulat nyílt napjára. „Jól népszerűsíti ez a túra a haderőt. Látnia kell a polgári lakosságnak, hogy a honvédségben szemléletváltás ment végbe. Sportot szerető, az egészséges életmódot kedvelő katonákkal kerékpározhatnak együtt" – vélekedett még a rajt előtt az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred megbízott parancsnoka, aki a szokásos piros barrettsapka helyett most fehér kapucnit viselt.

Miközben Hende Csaba honvédelmi miniszter bemelegítésként szinte eltűnt a médiamunkások tengerében, a legtöbben már az utolsó simításokat végezték kerékpárjaikon, vagy éppen a nyakukba akasztott kis „Tekerj a sereggel!"  feliratú, megkülönböztető lapocskát igazgatták. A Budapestről érkezett Terhes Ágota és Frank Antal szintén speciális tandem kerékpárjukat készítették fel az előttük álló nyolcvan kilométerre. Ágota mozgássérült, ezért a kerékpárt úgy alakították át, hogy ő félig ülő helyzetben tudjon tekerni. „Baráti meghívás alapján jöttünk ide, mert szeretünk mozogni, és most kihasználjuk az idős asszonyok nyarát. Én még voltam sorkatona, most is vannak katonaismerőseim, ráadásul a fiam is az szeretne lenni" − mondta kérdésünkre Frank Antal.

Végre az utolsó pumpa is a helyére került, és a mezőny – akár egy versenyen – elindult a Honvéd Sportegyesületek Országos Szövetsége felállította rajt-cél helyről. Ez azonban nem gyorsasági futam, itt nincs sem sárga, sem pöttyös trikó – kivéve persze, ha valaki sárhányó nélküli bringán vág neki a távnak, mert ilyenkor ugye a biciklisfelső hamar pöttyös lesz… −, sőt nem osztogatnak első díjakat sem, az élmény viszont felér százhetvennégy aranyéremmel. Ugyanis éppen ennyien álltak rajthoz és kerekeztek el a szombathelyi Fő térről Balogunyom irányába. (A felvezető rendőrbicikliseket nem számoltuk a nevezettek közé, ők ugyanis kifejezetten egyenruhában teljesítették szolgálati feladatukat.)

Élményről írtam az imént, mert bizony a „vasi szépségek" mindenkit lenyűgöztek, főleg azokat, akik ritkán vagy egyáltalán nem jártak még ezen a hangulatos tájon. Eleni Tsakopoulos Kounalakis, az Egyesült Államok budapesti nagykövetasszonya is a „very beautiful" (azaz a „nagyon gyönyörű") jelzővel illette Vaskeresztesen az addig látottakat − és a hallottakat is. A túra első történelmi állomásán, Jákon ugyanis éppen egy kórus énekelt a műemléktemplomban, amelynek így kiváló akusztikájáról is mindenki meggyőződhetett. Érdekesség, hogy a templom éppen felújítás alatt áll, és a tervek szerint jövő áprilisban, ünnepélyes keretek között szentelik majd újra fel.

Nem szóltunk még részletesen az időjárásról, ami most kivételesen nem a kerékpártúra minél plasztikusabb ábrázolása miatt fontos, hanem mert amíg az ország nagy része verőfényben fürdött, addig Vas megyére makacs ködpára telepedett. A szürkeség csak késő délutánra oszlott fel, így a beígért 24 fok helyett meglehetősen hűvös időben érkezett meg a vadregényes tájon keresztülbicikliző csapat az ebéd helyszínére, Vaskeresztesre.

A vasi táj valóban különleges. Egyszerre érezni a határ menti kis falvakban, községekben a természet és Burgenland közelségét, ami furcsa egyveleget képez azzal a magyaros, őszinte vendégszeretettel, amely útja során a tekerő sereget is fogadta. Alma, ropogós kenyér, gulyásleves, sült gesztenye és lelkesen integető emberek – röviden így lehetne összefoglalni a fentieket. Vagy éppen úgy, mint a túra egyik résztvevője, Boksay Aba Győző fogalmazott: „Tökéletes szervezés, tökéletes bicajok, tökéletes erőnlét. Szuper!" – mondta civil létére katonásan, majd elindult ebédelni.

Csepcsányi Zsolt őrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság főtisztje kicsit bőbeszédűbb volt. „Nekem eleve a kerékpározás a második életem, ha szabad így fogalmaznom. A balatoni tekerésen nem tudtam részt venni, és most úgy gondoltuk egy kisebb székesfehérvári csapattal, hogy tiszteletünket tesszük Vas megyében. Mindenképpen hasznosnak tartom, ha a sereg nyit a társadalom felé, és a sportolás is feltétlenül pozitív" – vélekedett a főtiszt.

A borkóstolással egybekötött pihenő után a sereg felkerekedett, hogy elinduljon Velem és a kicsit meredekebb emelkedő felé. A község erősen kötődik a Magyar Honvédséghez, egészen pontosan a közelmúltban felállított Honvéd Koronaőrséghez: 1944. december 29. és 1945. március 19. között ugyanis a Stirling-villában őrizték Pajtás Ernő ezredes vezetésével a Szent Koronát, december 24-én pedig itt tartották az utolsó országgyűlést is. A tekerők az itt kialakított emlékhelyen vehettek magukhoz utoljára némi frissítőt, a többek által is egyszerűen csak „gyilkosnak" titulált emelkedős szakasz után. Innen a kétkerekű „kétszázad" már egy lendülettel érkezett meg a rajt helyszínére, Szombathelyre.

Némi vigasz az idei év utolsó kerékpártúrájáról lemaradók számára, hogy honvédelmi miniszteri forrásból megtudtuk: a rendezvénysorozat jövőre is folytatódni fog. Tehát a „jövőre veletek, ugyanitt!"  táborozós jelmondat csak azért nem igaz teljesen, mert 2013-ban a tervek szerint más hazai tájakon fog tekerni a sereg. Edzeni viszont már most lehet…

Fotó: Galovtsik Gábor