Afganisztánban is megjelentek az Iszlám Állam képviselői

Afganisztán kapcsán Isaszegi tábornok elmondta, hogy várhatóan 2017. január elsejétől a mára már amúgy is alacsony létszámú, tizenkétezer fős amerikai katonai jelenlét megszűnik (vagy a nagykövetséget és más USA-érdekeltségeket védő minimális létszámra csökken, mint ez történt Irakban 2011. december 31. után) az ázsiai országban. Ha ez megtörténik − márpedig a közelgő USA-elnökválasztás és a tett ígéretek okán ez így várható − akkor az amerikai katonai kontingens távozásával a Resolute Support Mission (Eltökélt Támogatás) szövetségesi kiképző és támogató misszióban részt vevő többi NATO-tagországi kontingens távozása is prognosztizálható.

Az USA-kontingensen kívül jelen pillanatban mintegy ötezer szövetséges katona szolgál Afganisztánban (a 2016 végére 350 ezer fősre tervezett Afgán Nemzeti Biztonsági Erők biztosítása érdekében), köztük egy közel 100 fős magyar katonai kontingens. Az amerikai katonák nélküli NATO-kontingens létszáma és képessége önálló alkalmazásra valószínűsíthetően elég lenne a jövőben, Afganisztánban.

A 2015. március 23–27. között az Amerikai Egyesült Államokban tárgyaló afgán állami vezetés (Gháni elnök és Abdullah miniszterelnök) arról is megbeszélést folytatott az USA vezetőivel, hogy a NATO RS misszió tervezett befejezésével (2016. december 31.) lezáruló csapatkivonás után legalább pénzügyi támogatást kapjanak. Nem kell nagy jósnak lenni ahhoz, hogy lássuk, mi lesz Afganisztán sorsa, ha 2016 decemberétől magára marad. Isaszegi tábornok rámutatott, a „másik oldalon" (többek között a Taliban, az al-Kaida, a törzsi vezérek, az Iszlám Állam s a régió más konfliktustényezői) sokan készülnek már arra, hogy a NATO-erők kivonulása után magukhoz ragadják a hatalmat, az ellenőrzést és irányítást a még nem eléggé stabil országban.

Tudható, hogy Afganisztánban a Taliban mellett erős az al-Kaida is. Ismert azt is, hogy az al-Kaida vezetése mára már nagyon veszélyes vetélytársként tekint az Iszlám Államra. Nem titok, hogy az Oszama bin Laden utáni egyszemélyi al-Kaida vezér, al-Zawahiri üzenetet küldött az Iszlám Állam vezetőjének, a kalifa Abu Bakr al-Baghdadinak, hogy az iszlám vezérségtől lépjen hátra és tartsa tiszteletben az al-Kaida vezető szerepét. A hatalmi harcukból szemlátomást az az Iszlám Állam került ki győztesen, amely már Afrikán, Európán, Ausztrálián és Amerikán kívül Afganisztánban és Pakisztánban is sikerrel toboroz – jelentette ki a háborús hadműveleti szakértő.

A tábornok arra is rámutatott, az is al-Baghdadi győzelmét mutatja, hogy az al-Kaida szervezetei egymás után tesznek hűségesküt az Iszlám Állam vezérének, ahogy azt az elmúlt hónapokban láthattuk. A hírhedt „afrikai ötök" (a nigériai Boko Haram, a szomáliai al-Shabaab, a Maghreb-régiós AKIM, a kongói M23, az ugandai LRA) terrorszervezetek többsége egymás után kerül az Iszlám Állam befolyása alá. Hozzájuk hasonlóan az utóbbi hetekben hűségesküt tettek az Iszlám Állam vezetésének olyan további meghatározó konfliktustényezők, mint a líbiai, tunéziai, egyiptomi, jemeni, szíriai szélsőséges dzsihadista csoportosulások.

Isaszegi tábornok kiemelte azt is, hogy vétkes hanyagság lenne lebecsülni az Iszlám Államot, amely jelentős erőt képvisel, sajnálatosan jól szervezett államra és haderőre is támaszkodva.

A tábornok beszélt a nagyvilágban egyre nyíltabbá és a közeli évtizedekben egyre gyakoribbá válható – vízért folyó – háborúkról is, megemlítve azt a megállapodást, amelyet Egyiptom és Etiópia a napokban írt alá a Nílus használatáról.

Az előadó kiemelte, bár örömteli a megegyezés, a vízbéke tartósságához arra is szükség lenne, hogy az adott folyó vizének felhasználásában érintett valamennyi országot bevonják a megállapodásba. A tábornok arra is felhívta a figyelmet, hogy Irakban jelenleg az Iszlám Állam nagyrészt ellenőrzése alatt tartja a mezopotámiai nagy folyókat (az Eufráteszt és a Tigrist) és vízkészleteiket, s így hatalmában áll például Bagdad és más nagyvárosok vízellátását is fenyegetni.

Isaszegi János a világszerte zajló konfliktusokat is górcső alá vette. Elmondta, Koszovóban még koránt sincsenek rendezve az 90-es évektől ott elkövetett háborús bűnök. Az is érzékelhető, s a legutóbbi hónapok tömeges migrációs menekülési hullámából megítélhető, hogy Koszovót gyakorlatilag az Európai Unió mindenoldalú támogatása tartja fenn, de ez sem elég a munkanélküliség csökkentésére, a társadalmi megnyugvásra, az élhető élet reményében való bizakodásra. Ám ha ez a nemzetközi támogatás a továbbiakban is csökkenő trendet mutat, a megélhetési problémákkal együtt a koszovói belső ellenségeskedések kiújulhatnak. Ez a konfliktus közel van Magyarországhoz, mint ahogy amellett sem lehet csendben legyintve elmenni, hogy a szintén nagyon közel található Bosznia-Hercegovinában már van példa az Iszlám Állam zászlajának kitűzésére. Ez pedig számunkra is fenyegetést jelenthet.

Észak-Afrikában a 2011-es arab tavasz óta instabil Líbia a bajok egyik fő forrása, ahol már két parlament is működik. Nagy a hatalmi káosz, amely a terroristák működésének kedvez – ennek az eredményét láthattuk nemrég Tunéziában is.
Az arab-félszigeti Jemenben az ország több évtizeddel ezelőtti egyesítése sem hozott békét. 9/11 után az USA különleges műveleti katonáinak egysége is állomásozott az országban, de az elmúlt hetek jemeni belső polgárháborús állapota miatt kivonták őket. A többtényezős konfliktus „rendezésébe" Szaúd-Arábia (és az Öböl-menti országok többsége) is beszállt. 2015. március 25. óta bombázzák a húszi síita lázadók állásait Jemenben annak érdekében, hogy visszasegítsék a hatalomba az elmenekült Abed Rabbo Manszúr Hádi elnököt.

A szakértő az ukrajnai polgárháborút és az orosz−ukrán háborút elemezve beszélt arról is, hogy a Krímbe nemrégen telepített orosz fegyverzet logikusan igényli a szárazföldi utánpótlást, ezzel magyarázható a szakadárok támadása Mariupol városa és környéke ellen. Ma már azt is tudjuk, hogy az USA az elmúlt napokban megkezdte szállítani a hadfelszerelést a kijevi kormánynak.