Az első vízháború kitörésének csak az időpontja kérdéses
Szöveg: Draveczki-Ury Ádám | 2015. március 30. 16:32Ha feltesszük a kérdést, milyen gazdasági okok vezettek és vezethetnek háborúhoz a modern korban, a többség garantáltan a földgázt és a kőolajat említi. Sokan még ma sem tudatosították magukban, hogy a 21. század majdani konfliktusainak egyik legfőbb forrása egy ezeknél sokkal hétköznapibb elem lesz: az ivóvíz.
Mindez természetesen az erőviszonyokat is alaposan átrendezi majd a világpolitikában, és számos olyan konfliktust hoz majd a felszínre, amelyekre ma még nem is gondolunk. Minden kontinensen alapvető változások várhatók. „A Föld vízkészletének 25 százaléka fölött Kanada rendelkezik, miközben az Egyesült Államokban hivatalos adatok szerint 2050-re tizennégy államban lesz vízhiány. Az amerikaiak rászorulnak majd, hogy nagy pénzekért Kanadából importáljanak vizet. Ázsiában szintén komoly szembenállást hoz majd Kína és India között a vízkérdés. Kínában húsz év alatt mintegy háromezer tó száradt ki, a folyók hozama pedig – mint mindenütt a világon – itt is csökken, akárcsak ebből kifolyólag a meglévő mintegy 85 ezer vízi erőmű kapacitása is. 2050-re, egy emberöltő múlva igen látványos kínai−indiai szembenállás alakul majd ki a vízkérdés miatt. A rizs és a búza megtermeléséhez nagyon sok vízre van szükség, ami azt jelenti, hogy mindkét ország importálni akar majd, és az árak is fel fognak menni. Kína számára Tibet megtartása sem kizárólag csak presztízskérdés, mint azt sokan hiszik: Tibet alatt található a kínai édesvízkészlet több mint egyharmada."
Szintén nem kerülhető meg a Nílus kérdése sem, amelyről húszévente nagy nemzetközi szerződés rendelkezik, főleg, hogy Afrika jelentős részén, a Szahel-övezetben már ma is vízhiány van. A folyók kizsákmányolása várhatóan a jövőben még sokkal keményebb lesz majd a fekete kontinensen, mint ma, és az egyes államok minden bizonnyal katonai eszközöket is bevetnek majd a kérdés rendezése érdekében: így például Egyiptom is többször egyértelművé tette, hogy amennyiben nem a központi kairói hatalom épít gátat a Nílus déli szakaszain, azt egyszerűen szét fogják bombázni. „Európa más éghajlatú lesz egy emberöltőn belül, mint manapság, és a vízhiány általában véve, közvetlen értelemben nem fogja sújtani" − mondta Nógrádi György. „Ellenben a mi kontinensünkön is olyan problémák jelentkeznek majd ezzel összefüggésben, amelyekkel ma még nem számolunk. Ezek közül a migráció az első és legfontosabb, amely már ma is gondot jelent, később azonban még ennél is sokkal súlyosabbra fordulhat."
A szakértő szerint nem megjósolható, mikor tör majd ki az első vízháború, ám annak következményei elképesztő jelentőségűek lesznek. Ugyan a közbeszédben ma még nem olyan jelentőségű a téma, mint például a földgáz vagy a kőolaj kérdése, záros határidőn belül ez is változni fog, az egyes államok pedig már ma is a megoldásokat keresik a problémákra. „Egyre inkább megindul majd a tengervíz édesvízzé alakítása. Erre jelenleg csupán néhány ország képes, a legfejlettebb nyugati államok mellett például Izrael vagy Szaúd-Arábia ilyen. A technika rendkívül drága, és eddig nem is feltétlenül volt rá mindenkinek szüksége, bár a szaúdiak például évek óta alakíttatják át a sarkvidékekről leutaztatott hatalmas jéghegyeket. Az édesvízkészletekkel rendelkező országoknak pedig őrizniük kell ezeket, mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy akkor is meglegyenek, amikor a világhelyzet romlani kezd. Magyarországon is 95 százalékos a felszín alatti vizek aránya, és senki nem is számol vízhiánnyal. Úgy gondolom, hogy nagyjából tizenöt-húsz év múlva a mi vízkészleteink is nagyban felértékelődnek majd. Ha okosan intézzük az exportálás, a gyógyvizek, az ásványvízgyártás kérdéseit, akár még megerősödve is kijöhetünk majd a kialakuló helyzetből."
