Az évtized végére kiélesedhetnek a viták az Arktisz körül

A bolygó déli sarkköréhez közeledve lényegesen egyszerűbb a helyzet, mint északon. „Az Antarktisz helyzetét a róla szóló egyezmény szabályozza, és nem is tekinthető különösebben problémásnak. Eleve jóval elintézettebb szituációról beszélünk, mivel földterületről van szó, arra pedig nagyon kicsi az esély, hogy hirtelen bárki is vitatni kezdené a hatályos nemzetközi jogi megállapodásokat. Kisebb viták persze kialakulhatnak, főleg abban az esetben, ha bárki megszegné a fegyverzetelhelyezésre vonatkozó egyezményt, de nem nagyon lehet látni erre irányuló törekvést. Az itt található természeti erőforrások, nyersanyagok kitermelése is nagyon drága lenne. Másrészt az elosztatlan terület mindig fontosabb, mint egy olyan, aminek a helyzetét már szabályozták. Márpedig itt a nagy kérdés elsősorban az Arktisz sorsa, és nem csak a kőolaj és a földgáz, hanem közlekedési tekintetben is, hiszen a felmelegedéssel ismét járhatóvá válnak majd az északnyugati és északkeleti átjárók" – hívja fel rá a figyelmet a szakértő. „A döntő szempontot ugyanakkor a tengerfenék kincsei jelentik."

Ezek a bizonyos kincsek nem alábecsülendők: mértékadó becslések szerint a bolygó földgáz-tartalékainak mintegy 30, kőoalj-tartalékának 12-13 százaléka az Északi-sarkvidéken található, de gyémánt, vas, nikkel és platina egyaránt tekintélyes mennyiségben fordul elő a térségben. Kitermelés napjainkban ezzel szemben gyakorlatilag nincs a régióban. „Még abban sem vagyok biztos, hogy igen nagy kutatófúrások zajlanának itt, hiszen nehéz területről beszélünk, és mindenki stratégiailag gondolkodik: a regionális szereplők, így az Egyesült Államok, Oroszország, Kanada, Norvégia és Grönland révén Dánia mind arra számítanak, hogy az árak a kőolaj- és földgázkészletek csökkenésével emelkednek majd, és így egy idő után megéri majd bevezetni olyan technológiákat, amiket ma még nem érdemes. Sok múlik azon is, mennyit lesz érdemes mindebbe belefektetni, és ki vállalja majd fel a technológiai fejlesztések költségeit" – mondja Tálas Péter.

Amennyiben katonai aspektusból nézzük az erőviszonyokat, elsősorban természetesen azok vannak előnyben, akik közvetlen földrajzi összeköttetésben állnak a szóban forgó régióval. A területi igényeket illetően elsősorban a kontinentális talapzat határairól folyik a vita, illetve ezzel összefüggésben a partvonaltól számított kizárólagos gazdasági övezetek határairól. Tálas Péter hozzáteszi: az említetteken kívül is akad még néhány ország, amely valamilyen módon érintett kíván lenni a kérdésben, ők az 1996-ban megalakult Északi-sarkvidéki Tanács tagjai a felsoroltakon kívül: ide tartozik Finnország, Izland és Svédország, de megfigyelőként Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Hollandia és Spanyolország is. „A nagy kérdés az, miként lép majd fel az Európai Unió a kérdésben, amennyiben az integráció erőteljesebb lesz."

Ami az átjárókat illeti, azok elsősorban Oroszország pozícióját erősíthetik, hiszen megszűnik tengeri bezártsága, miután a jeges-tengeri kikötők ismét hajózhatóvá válnak, és Moszkva így északi kijárást nyerhet a világtengerekre: ellenőrizheti és blokkolhatja is ezeket az útvonalakat. „Az amerikaiakat régóta érdeklik az orosz flotta manőverezési, katonai és szállítási kapacitásai, illetve ezek bővülése. Washington tart attól, hogy a túl sok sarkvidéki hajózást biztosító jégtörővel szemben nekik nem nagyon vannak hasonló eszközeik, ezen a téren nagyságrendi különbségek állnak fent a két hatalom között Moszkva javára. Ha az Egyesült Államok komolyan veszi a kérdéskört, jégtörőket kell építenie. Egy 2009-es amerikai dokumentum rögzíti, hogy Washingtonnak alapvető nemzetbiztonsági érdeke a pozíciók erősítése az Északi-sarkvidéken, így másoktól függetlenül vagy másokkal együtt képesnek kell lennie ezen érdekek védelmében fellépni."

Tálas Péter szerint az Északi-sarkvidék ügye az évtized végére akut problémává válhat, de hogy valóban lesz-e konfliktus, még nehéz lenne eldönteni. „A szereplők mellett sokan beleszólnak még az itteni vitákba, például az ENSZ is. Amennyiben valaki háborúban, katonai konfliktusban gondolkodna, ahhoz ezen a területen különleges katonai eszközökre, felszerelésekre van szükség, amik ennek megfelelően igen drágák", teszi hozzá. „Összességében szerintem nem az Arktisz lesz az a terület, ahol az ásványkincsek, nyersanyagok miatt katonai konfliktusra számítani lehetne. Lehet, hogy jobban megéri megegyezni, amit az is erősít, hogy mindenki elismeri: a békés megegyezés mindenki számára fontos. Nem hagyhatjuk ki a számításból azokat a nagy olajkutató és -termelő cégeket sem, amelyek a politikát is könnyen befolyásolni tudják – márpedig nekik az a fontos, hogy amennyiben megindul a kitermelés, az zavartalan legyen és haszonnal kecsegtessen."