Észak-Korea: a fenyegetés ezután sem lesz eredményes

Csoma Mózes Korea-kutató érdeklődésünkre úgy fogalmaz: a félszigeten két párhuzamos konfliktus fut. Ezek közül mindenképpen Phenjan és Washington kétoldalú nézeteltérése a nehezebben kezelhető, amely az elmúlt másfél-két évben komoly turbulenciákat tudott kavarni. „Ezzel párhuzamosan, de tőle függetlenül pedig ott van a polgárháborús indíttatású, ám könnyebben kezelhető konfliktus Észak-Korea és Dél-Korea között. Ezen a téren most az elmúlt húsz év távlatában nagyon komoly eredményeket is sikerült felmutatni" – mondja a szakértő.

A két Korea közötti viták teljesen más síkon jelentkeznek. „Rokonokról van szó: egy nemzet, egy kultúra közös gyökerekkel" – emeli ki a szakértő. „A polgárháborús indíttatású konfliktus különválasztotta a két országot, de mindkét oldalt olyan erős, jó értelemben vett hazafias érzelmek fűtik, hogy a politikai, ideológiai, eszmei korlátokon számunkra meglepően gyorsan felül tudnak emelkedni, ha arról van szó. Ennek a több ezer éves közös múlt az oka – konkrétan a több ezer éves közös túlélés ilyen veszedelmes szomszédságban, Kína és Japán között."
Csoma Mózes szerint a sorozatos 2017-es erődemonstrációk, büntetőintézkedések, szankciók után Észak-Korea olyan helyzetbe került, amiből csak változtatás, irányváltás közepette lehet kijutni. „A realitások alapján ez az irányváltás vagy nyitás csakis Dél-Korea irányába történhet. Mindehhez nagyon kedvező feltételeket teremt, hogy tavaly májustól kezdődően Szöulban ismét balközép kormányzat működik Mun Dzsein vezetésével, a két ország viszonya ugyanis általában nagyban függ attól, hogy éppen milyen indíttatású a szöuli vezetés. A kérdést pragmatikusan kezelő balközép oldal 1998 és 2008 között jelentős eredményeket ért el azzal, hogy hajlandók voltak gazdasági csomagokat, segélyszállítmányokat juttatni Északra, míg a helyi konzervatívok elsősorban az antikommunizmus talajáról szemlélik a témát. A pjongcsangi téli olimpia szintén jó lehetőséget kínál a kapcsolatok javítására. Úgy gondolom, Phenjan az olimpia kapcsán akár távlati szinten egy újabb gazdasági csomagban is reménykedik déli szomszédjától."

Kim Dzsong Un rezsimje szintén érdekelt abban, hogy Szöul esetleg közvetítő szerepet vállal Washington felé is. „Az elmúlt évtizedek során ilyesmire is láttunk már példát: például a 2000-es évek elején nagyon biztató volt a helyzet, akkor is a déliek szervezték meg Madeleine Albright phenjani látogatását. Ugyanakkor jelenleg felemás a viszony Szöul és Washington között, mert a konzervatívok mindig sokkal több szállal kötődnek az amerikaiakhoz, a balközép inkább kritikus velük szemben. Ennek az az oka, hogy a balközép erők a ’80-as évekbeli diáktüntetések politikai örökösei. Ugyan Mun Dzsein köszönetet mondott Trumpnak a szankciós politikáért, ami rávette Észak-Koreát az enyhébb fogalmazásmódra, ezt valójában nem tényleges hálálkodásként kell értékelni. Sokkal inkább csak le szeretnék nyugtatni az amerikai elnököt, akire nem igazán tekintenek felelősségteljes vezetőként. Pontosan látják, hogy az amerikaiaknak jelenleg nincs kiforrott taktikája Phenjan kezelésére."

Csoma Mózes szerint mindenképpen pozitív fejlemény, hogy az Egyesült Államok helyét most Dél-Korea vette át a fősodorban, hiszen az utóbbi évtizedek története azt igazolja: gazdasági kapcsolatokkal, segélyszállítmányokkal bele lehet vezetni Phenjant egy olyan helyzetbe, amikor magától ajánl fel moratóriumot a rakétakísérletekre, fenyegetéssel azonban bizonyosan nem fogják tudni rávenni semmi ilyesmire. Észak-Korea némiképp egyébként is változtatni szeretne rossz nemzetközi megítélésén. „Kim Dzsong Un újévi beszéde nagyon logikus, stratégiailag tökéletesen felépített szónoklat volt, ami mögött nyilvánvalóan egy komoly stáb munkája állt. Feltűnő volt az is, hogy ez a beszéd a nyugatnak szólt, hiszen Kim mindig az adott közönségnek építi fel a hasonló megnyilvánulásait. Miközben a hadsereg vezetése előtt mindig nagyapja sztálini időket idéző kucsmájában, nagykabátban, a párt előtt pedig Mao-zubbonyban jelenik meg, most jól szabott, modern öltönyt viselt – már ez is egyértelműen jelezte, ki most a célcsoport. Az imázsépítésre az olimpia is jó lehetőséget kínál, amivel egyértelműen élni is szeretnének, főleg, hogy az eseményt a világmédiában is hatalmas érdeklődés kíséri."

Csoma Mózes szerint a két Korea fennállásának idén esedékes hetvenéves évfordulóját alighanem békés légkörben ünnepli majd meg mindkét ország. Mindez remélhetőleg a további enyhülés jegyében történik majd.