Észak-Korea imázsépítésre használja a téli olimpiát

Csoma Mózes hozzáteszi: a konfliktus másik dimenzióját jelentő észak-koreai-amerikai törésvonal nagyobb veszélyforrás. Ugyan az elmúlt hatvan év fejleményei alapján voltak a két ország kapcsolatában nagyon rövid pozitív időszakok, amikor akár közvetlen tárgyalások vagy részmegállapodások is alakultak a felek között, de mégis az 1953-as fegyverszünet óta egy ideiglenes állapotról beszélhetünk, békeszerződés a mai napig nincsen a felek között. „Észak-Korea maximálisan megpróbálja kihasználni az olimpia adta lehetőségeket, és kicsit ki szeretnének törni abból a helyzetből, amibe az elmúlt másfél évben kormányozták magukat. Phenjan most is bizonyosan nagy reményeket fűz ahhoz, hogy Szöul akár közvetíthet is Washington felé. 2000 októberében is Dél-Korea szervezte meg Madeleine Albright phenjani látogatását."

A téli olimpiára induló, huszonkét sportolóból, három magas rangú tisztségviselőből és kíséretükből álló delegációt Kim Jong Nam, a Legfelsőbb Népi Gyűlés Elnökségének elnöke, azaz Észak-Korea hivatalos államfője vezeti majd, aki az elmúlt évtizedekben többek között külügyminiszterként is képviselte Phenjant. „Köztudottan pragmatikus, megnyerő tárgyalókészséggel rendelkező emberről beszélünk, aki bizonyosan találkozik majd Mun Dzsein dél-koreai elnökkel. Ám a játékokon ott lesz Mike Pence amerikai alelnök is, így nem kizárt egy informális találkozó vele sem, és egy efféle alkalomból azért sok minden kinőhet" – mutat rá Csoma Mózes. „Fontos mindig tudatosítani magunkban: noha a hírük hasonló, Észak-Korea semmilyen szempontból nem említhető egy lapon bizonyos harmadik világbeli terrorszervezetekkel, akikkel lehetetlenség tárgyalni. Harcias retorika ide vagy oda, az észak-koreaiak bizonyos keretek között képesek a kompromisszumra."

A ’88-as szöuli játékokkal szemben gyökeresen más biztonsági környezetben rendezik a mostani olimpiát, ugyanakkor közös pont – és egyben kevésbé köztudott információ –, hogy Észak-Korea mindkét tornában szeretett volna társrendezőként részt venni. „Phenjanban harminc évvel ezelőtt minden sportág számára külön stadiont húztak fel, annyira törekedtek rá, hogy társrendezőként tűnhessenek fel" – mondja a szakértő. „Ekkor épült a világ máig legnagyobb stadionja, a Május 1. Stadion is a városban, ám a közös rendezés végül nem jött össze. Phenjan emiatt megpróbálta megszervezni a szöuli olimpia bojkottját is, de végül csak Albánia és Kuba volt hajlandó erre, még a szocialista blokk többi országa sem. Persze közrejátszott ebben az is, hogy Észak-Korea pont ekkortájt került fel a terrorizmust támogató országok listájára, miután 1987-ben felrobbantották a Korean Airlines 858-as járatát. Most is bíztak a társrendezésben: 2013-tól több létesítmény is épült az országban, például a keleti parton, nem messze a demilitarizált övezettől felépítettek egy síközpontot. Ezeket a beruházásokat – tekintettel az ország gazdasági nehézségeire – senki sem értette, pedig egyértelműen az olimpia-rendezésben reménykedtek. A Vonszanhoz közeli Kalma katonai repülőteret is 21. századira modernizálták, ráadásul ezek a területek hermetikusan elzárhatók az ország többi részétől, tehát akár külföldi vendégeket is tudtak volna fogadni."

A társrendezés végül tehát nem jött össze, Csoma Mózes szerint azonban Észak-Korea jelentős imázsépítésre készül a játékok kapcsán. Ez már meg is kezdődött a száznegyven fős nagyzenekar Szöulba érkeztével, amelyet maga Hjon Szong Vol, az ország legnépszerűbb együttese, a Moranbong Band énekesnője vezet.