Fenyegeti-e a NATO Oroszországot?

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Kampuszának előadótermét teljesen megtöltő hallgatóság megismerhette az orosz katonai doktrína tartalmát, illetve várható következményeit, eltérő értelmezési lehetőségeinek okait.

A Vlagyimir Putyin elnök jóváhagyásával tavaly december 26-án közzétett új dokumentum az ukrajnai konfliktust és a NATO keleti bővítését a saját biztonságát fenyegető veszélyként határozza meg, de a doktrína alapvető védelmi jellege nem változott. Az orosz nemzetbiztonsági tanács közleménye szerint a doktrína átdolgozása válasz volt az észak-afrikai, szíriai, iraki és afganisztáni helyzetre. A nemzetbiztonsági tanács közleménye konkrét veszélyként említette, hogy a NATO támadófegyvereket helyezett át az orosz határ közelébe, valamint ide sorolta a tervezett amerikai rakétaelhárító rendszert is. A híradások kiemelték a doktrína NATO-ellenességét, a nukleáris fegyverek nem atomhatalmak elleni bevetésének lehetőségét, valamint az orosz nemzeti érdekek katonai erővel történő érvényesítésének kiszélesítését. Az új doktrína jelentőségét felértékelte a Kelet-Ukrajnában zajló háború, amelynek hibrid jellege meglepte a nemzetközi közösséget.

A szándékoltan provokatív vitaindító címre, a Fenyegeti-e a NATO Oroszországot? kérdésre a beszélgetés résztvevői szerint – mivel szerencsére a hidegháború nem tekinthető kiújultnak – természetesen nem adható tudományos válasz. Az előadók szerint az új orosz katonai doktrína, az ukrajnai történések és a diplomáciai fejlemények azonban egyértelműen olyan biztonságpolitikai változásokat jeleznek, amelyekre oda kell figyelni.

Összességében a szakemberek szerint elmondható, hogy az orosz részről csökkenő, az Egyesült Államok és a NATO iránti bizalom mellett, az előző és a jelenlegi ukrán vezetést komoly felelősség terheli számos kormányzási, diplomáciai és katonai lépésért. Oroszország veszélyeztetve érzi biztonságpolitikai, katonai érdekeit ezért jelentős katonai, hadiipari fejlesztésekbe kezdett és egyértelművé tette, hogy nem kíván további egyoldalú globális biztonságpolitikai engedményeket tenni.

Nagy László, a Magyar Hadtudományi Társaság elnöke azt emelte ki: Oroszország új katonai doktrínája alapvetéseiben, hangvételében 90 százalékban megegyezik az előző, 2010-es doktrínával. Azt mondta: nem ért egyet azokkal a véleményekkel, amelyek szerint az új dokumentum erősen NATO-ellenes hangvételű, fenyegető stílusban íródott volna, s kiélezné a helyzetet. Ugyanakkor előadásában azt is jelezte, hogy a doktrína a katonai veszélyek között elsőként foglalkozik a NATO-val, a szövetség katonai erejének fokozásával. A doktrína az orosz-ukrán helyzet nyomán a katonai veszélyek között említi az ellenséges rezsimek hatalomra jutását Oroszország szomszédjában. Veszélyként említi továbbá a lakosság – különösen a fiatalok – befolyásolását a hazafias érzelmek erodálása céljából, valamint a külföldről támogatott, illetve irányított társadalmi és politikai erők jelentkezését.

A hadtudományi társaság elnöke az Egyesült Államok és Oroszország viszonyáról azt mondta: ha az a kérdés, hogy akarat-, illetve érdekérvényesítésében veszélyezteti-e egymást a két ország, a válasz igen. Létében viszont egyik ország sem veszélyeztetné a másikat – tette hozzá.

Makk László, az Országgyűlés Hivatala Külügyi Igazgatóságának munkatársa, biztonságpolitikai titkárságvezetője arról beszélt, hogy a nemzetközi kapcsolatrendszer és a gyakorlati együttműködés alapja egyaránt a bizalom. A NATO és Oroszország elmúlt 20-25 éves kapcsolatában volt háborús, majd nem háborús időszak; most újra „háborús, bizalomhiányos időszaknál tartunk" – mondta. Közölte: Oroszország stratégiai céljait három tényező motiválja: ütközőzóna kialakítása az ország körül, a NATO „aláaknázása" és az Európai Unió szétzilálása.

Tömösváry Zsigmond, volt moszkvai katonai attasé arról beszélt, hogy az orosz haderő létszámát a jelenlegi 1,1 millióról a tervek szerint 900 ezerre csökkentik. Ezzel együtt viszont idén januárban létrehoztak egy új, negyedik haderőnemet, a lég- és űrvédelmi haderőnemet. Bár korábban még ezredszintű gyakorlatok is alig voltak, az utóbbi időben egyre több hadászati szintű gyakorlatot tartottak, és folytatódik a haditechnikai eszközök modernizációja is – jelezte. A képességfejlesztéshez anyagi forrást is biztosítanak: tavaly még az orosz költségvetés 17,6 százalékát, idén már 21,2 százalékát teszik ki a honvédelmi kiadások.

Szenes Zoltán, az NKE Nemzetközi és Európa Tanulmányok Karának munkatársa is hangsúlyozta, hogy Oroszország az utóbbi időben szisztematikusan fejleszti hadseregét. Kitért továbbá arra, hogy a NATO és Oroszország kapcsolata mindig hullámzó volt, voltak nehéz konfliktusok, de – mint megjegyezte – a minszki megállapodás nyomán remélhetőleg most is normalizálódik majd a helyzet.

Sz. Bíró Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa felhívta a figyelmet arra, hogy az orosz katonai doktrína december végi megjelenése után januárban Fehéroroszország módosította a hadiállapot bevezetéséről szóló törvényét. A jogszabályukat kiegészítették egy olyan passzussal, melynek lényege, hogy ha az ország területén más állam vagy államok, illetve annak képviseletében vagy nevében például felfegyverzett csoportok, bandák, reguláris egységek megjelennek, hadiállapotot rendelnek el.

Új elitkar a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen

Februárban kezdte meg működését a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kara, amely az államapparátus és közigazgatás külkapcsolati szakembereinek, illetve nemzetközi karrierre készülőknek a képzésére specializálódik, továbbá készen áll arra, hogy a magyar diplomataképzés bázisintézménye legyen. Prof. dr. Patyi András, az egyetem rektora és az új kar dékánja, Tálas Péter bejelentése szerint: európai szintű minőségi oktatást, Magyarországon belül is elitképzést szeretnének megvalósítani.

Az új kar létesítéséről tavaly októberben döntött az egyetem szenátusa és fenntartói testülete. A kar felállításának előkészítése tavaly márciusban indult el, de a szervezői munka már az NKE megalakulásakor, 2012-ben elkezdődött, támaszkodva a jogelőd egyetemek másfél évtizedes oktató-kutató hagyományaira – közölte Patyi András. Kifejtette: első lépésként a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Rendőrtiszti Főiskola, valamint a Budapesti Corvinus Egyetem közigazgatás-tudományi kara integrációjával létrejött egyetemen biztonság- és védelempolitikai, nemzetközi jogi, európai uniós képzésekkel létrehozták a Nemzetközi Intézetet. Februártól pedig megkezdhette működését az egyetem új, első önállóan létrehozott kara: a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar.

Az új kar alap- és mesterképzésben nemzetközi igazgatási, nemzetközi biztonság- és védelempolitikai szakon, továbbá – magyar és angol nyelven – nemzetközi közszolgálati mesterképzési szakon indít képzéseket, de emellett több szakmai továbbképzést is terveznek. A nemzetközi kar keretein belül folytatja működését az egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontja (SVKK), valamint a Kínai Közigazgatás-, Gazdasági és Társadalomkutató Központja, emellett hat tanszék lesz. Ezek között lesz például egy nemzetközi gazdasági tanszék is.


Fotó: Tóth László