Jemen: az ország, amit magára hagyott a világ

És hogy pontosan miről is van szó az Arab-félsziget legdélebbi államában? Egy évtizedek óta zajló polgárháborúról, amelynek erőviszonyait elég alaposan átrendezték az arab tavasz eseményei. „Korábban a húti lázadók harcoltak a kormányerők ellen, az arab tavasz hatására azonban törés következett be a kormányban: a régi vezető, a több évtizede hatalmon lévő Ali Abdullah Száleh lemondott, az új elnök pedig korábbi helyettese, Abd Rabbuh Manszúr al-Hádi lett. A polgárháború azonban folytatódott, csak kiegészült a szereposztás: a hútik innentől kezdve a lemondott elnök embereivel közösen harcoltak tovább az új, legitim elnök ellen" – összegzi a biztonságpolitikai szakértő. „Eközben, a káoszt kihasználva az Arab-félszigeti al-Kaida egyre nagyobb területeket tudott ellenőrzés alá vonni az országban, végül pedig Szaúd-Arábia néhány szövetségesével, így az Egyesült Arab Emirátusokkal vagy Katarral pár éve katonailag is beavatkozott a harcokba Hádi erőinek oldalán, hogy ne dőljön össze a rendszer" – teszi hozzá Wagner Péter.

Az al-Kaida helyi szerepe hagyományosan jelentős. A szaúdi harcosok mellett mindig is a jemeni aktivisták töltötték be a központi szerepet Oszama bin Laden szervezetében, a külön szaúdi és jemeni szárny pedig 2001 után jött létre, amikor a terrorszervezet elkezdett afféle franchise-hálózatként működni. Viszont a két szárny később Arab-félszigeti al-Kaidaként egyesült, és a számos önálló sejttel, kisebb egységgel szemben a későbbiekben is kapcsolatban álltak Bin Ladennel és a terrorszervezet központi vezetésével: okkal feltételezhető, hogy jelenleg is összeköttetésben vannak az Ajman az-Zavahiri vezette al-Kaida-agytröszttel.

Jemen esetében roppant szegény országról beszélünk, amely a harcoktól függetlenül is az egész közel-keleti régió egyik legelmaradottabb vidéke volt: gazdaságilag kevésbé jelentős, fejletlen ország, ahol ráadásul egyre növekvő vízhiánnyal kell szembenézni. „A nagy létszámú jemeni hadsereg mindig is erősnek számított, de a polgárháború a szaúdi beavatkozást megelőzően főleg vidéki összecsapásokra korlátozódott, és a légierő szinte egyáltalán nem vett részt benne" – emeli ki Wagner Péter. „E téren a szaúdi beavatkozás hozott fordulópontot, hiszen a királyság légiereje többek között modern amerikai fegyverekkel, precíziós bombákkal hajtott végre számos csapást, gyakran véletlen vagy szándékosan civil célpontok ellen is. Emiatt az infrastruktúra is jelentős károkat szenvedett, és megindult a pusztítás a nagy urbanizációs központokban is. Ma már a városokban is folynak a harcok."

Mivel Jemen gazdaságilag, geostratégiailag egyaránt kevésbé jelentős állam, a külső erők sokáig egyáltalán nem foglalkoztak az itt zajló polgárháborúval: annak jelentőségét a regionális erőviszonyok átrendeződése erősítette meg. „Miután Barack Obama elnöksége idején az Egyesült Államok csökkenteni akarta a közel-keleti szerepvállalást, Washington legfőbb helyi szövetségesei, így Izrael és Szaúd-Arábia úgy értékelték, hogy az amerikaiak magukra hagyják őket" – mondja Wagner Péter. „Mindez akkor vált igazán súlyossá, amikor az amerikaiak kivonultak Irakból, később pedig létrejött az atomegyezmény Iránnal. Izrael és Szaúd-Arábia mindkét lépést hibaként értékelte, a szaúdiak pedig eleve hajlamosak minden térségbeli fejlemény mögött Iránt sejteni. Ezért aztán az amerikaiak által hagyott űrt ők akarták betölteni. A jemeni húti lázadók pedig síiták, akiket Rijád mindig is azzal vádolt, hogy Iránnal állnak kapcsolatban: innentől fogva gyakorlatilag úgy értékelték a tevékenységüket, hogy általuk Teherán vetette meg a lábát az Arab-félszigeten, ennek a térnyerésnek pedig gátat akartak vetni."

Mindez persze nem alap nélküli feltételezés, bár a szakértő szerint túldimenzionálni sem szabad az iráni szál jelentőségét. „Semmiképpen sincs szó Hezbollah-effektusról, a hútik bizonyosan nem Irán bábjai, de a perzsa állam kétségtelenül támogatja ezt a csoportot. Az utóbbi években több olyan iráni hajót tartóztattak fel az Ádeni-öböl térségében, amelyek húti ellenőrzés alatt álló kikötők felé igyekeztek, rakományként bizonyíthatóan iráni eredetű fegyverekkel." Jemen annak idején két részre szakadt országként működött, egyik felével a szovjet befolyási övezetben. Wagner Péter szerint orosz szálaknak egyelőre nincs nyoma az országban, de korántsem biztos, hogy ez mindig is így lesz. „Azelőtt a szovjet jelenlét sem volt annyira kézzelfogható, mint például Szíriában, de mindez még nem jelenti azt, hogy az oroszokat nem érdekli Jemen. Az elmúlt egy évben Líbiában is egyre erősebb az orosz aktivitás, és Afganisztánba is visszatértek az oroszok diplomáciailag: jelenleg például az Egyesült Államok kihagyása mellett, a többi regionális szereplő bevonásával akarnak békét elérni. Ez érdekes fejlemény, ilyen típusú orosz aktivitással nem találkoztunk ezekben az országokban eddig."

Jemen esetében jelenleg patthelyzetről beszélünk. „A polgárháború azon szakaszában járunk, ami a szíriai konfliktus esetében az első érának feleltethető meg: amikor a felek eszkalálják a konfliktust, minden szereplő új reményekkel lép be, és mivel még senki sem érzi potenciális vesztesnek magát, nem is hátrálnak a felek. A szaúdiakra pedig senki sem tud hatást gyakorolni, legfeljebb az amerikaiak tudnának" – összegzi Wagner Péter. Ugyanakkor még mindig nem világos, merre mozdul Washington a térségben Donald Trump adminisztrációjának vezetésével. „Trump vissza akar térni a Közel-Keletre, viszont ehhez abszolút háborús retorikát használ: azt hangoztatja, hogy meg kell gyorsítani szélsőséges csoportok ellen fellépést. A jelenlegi washingtoni kormányzat emellett élesen szemben áll Iránnal és az al-Kaidával is, és szorosabbra kívánja vonni a szaúdi kapcsolatokat. Ha az amerikaiak komolyan elkötelezik magukat a szaúdi érdekek mellett, alighanem tudnak majd hatni Rijádra. Viszont félő, hogy mindez még több bombát jelent majd. Az amerikaiak eddig nem vettek részt a harci cselekményekben, csak művelettervezésben, hírszerzési adatokkal, légi utántöltéssel, lőszerrel segítették a szaúdiakat. Trump beiktatása után azonban egyből megejtették azt a bizonyos balul elsült kommandós rajtaütést, amit utána még több hasonló akció követett. Vagyis okkal feltételezhető, hogy a nagyobb amerikai szerepvállalás csak még nagyobb szaúdi erőfeszítésekkel jár majd együtt, és a konfliktus intenzitása fokozódni fog."

Mindez egyébként aligha eredményez majd a szíriaihoz hasonló migrációs krízist, hiszen a szaúdi határ átjárhatatlan, és emellett maga Jemen is elsősorban Szomáliával, Dzsibutival, tehát Afrika szarvával alkot egy gazdasági körzetet. És a jelek szerint sajnos kilátásai is e régió államaihoz hasonlóak. „A helyzet kibogozható, de egyelőre kilátástalan" – összegzi Wagner Péter, aki szerint a következő időszakban a háborús cselekmények fokozódására kell számítani az országban, esetleg aktívabb amerikai szerepvállalás mellett.