Mali: felesleges konspirációelméleteket gyártani

Marsai Viktor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója szerint egyértelmű, miért most léptek a franciák. „Most már annyira ég a ház, hogy az minket is fenyeget. Az eddigi egy évhez képest a változást az jelentette, hogy január 10-én az iszlám milíciák újabb offenzívája elfoglalta Konát, ami gyakorlatilag az egyetlen komoly város volt Bamako és közöttük. Arról persze folynak a viták, hogy el akarnak-e jutni a fővárosig, de az egyértelmű, hogy a mali hadsereg mindenféle erőfeszítés ellenére is dezorganizált és gyakorlatilag használhatatlan, mert nem tud erőt kifejteni az iszlamista lázadókkal szemben, akikre a helyi al-Kaida-csoportok is rákapcsolódtak. Amennyiben ezek az erők átveszik a hatalmat Maliban, olyan erős radikális iszlamista bástya alakulhat ki Nyugat-Afrikában, ami – figyelembe véve az észak-afrikai határoknak az arab tavasz nyomán megnőtt átjárhatóságát – akár Európát is fenyegetheti."

A helyzet eldurvulása Maliban abból fakadt, hogy az eredetileg 2011 végén tuareg felkelésként kezdődött lázadásra „rákapaszkodtak" a szélsőséges iszlamisták, majd átvették az akciók irányítását. A felkelés akkor nyert nemzetközi dimenziót, amikor a lázadók gyakorlatilag az összes északkeleti nagyváros felett átvették az irányítást.

Marsai Viktor rámutat: Maliban azért is tűnt sürgetőnek a beavatkozás, mert a világ egyéb tűzfészkeiben – így Afganisztánban, Pakisztánban, Szomáliában vagy Jemenben – viszonylag jelentős a nyugati jelenlét, a nyugat-afrikai országban azonban nem állomásoznak számottevő különleges erők, és Mali nincs különösebb hírszerzési nyomás alatt sem. Az is természetszerűen adta magát, hogy éppen Franciaország legyen az a hatalom, amelyik beavatkozik a konfliktusba: egyrészt Párizs volt gyarmatáról van szó, másrészt a szóban forgó terület egyértelműen Európa érdekövezetébe tartozik. „Emellett sok francia túsz van a különféle iszlamista csoportok kezében, a franciák pedig régóta monitorozzák is a konfliktust. Ráadásul nekik állomásoztak a helyszínen olyan csapataik, amelyeket gyorsan be tudtak vetni" – teszi hozzá a szakértő.

Az Egyesült Államok Afganisztán és Irak után igyekszik kerülni a hasonló „kalandokat", ráadásul az amerikaiakra nézve még az is kínos Mali esetében, hogy a puccsot vezető Sanogo századost ők képezték ki az általuk létrehozott transz-szaharai terrorellenes együttműködés keretében. A szakértő szerint a hasonló katonai beavatkozások esetében elengedhetetlen összeesküvés-elméleteknek Mali vonatkozásában nem nagyon lehet táptalajuk. „Hacsak a franciák nem akarnak a sivatagban napkollektorokat kiépíteni, ez egy elég tiszta ügy, nincs közvetlen gazdasági háttere" – szögezi le.

A franciáknak ugyanakkor nem lesz könnyű dolguk Maliban. „Ez a Szahara, ahol hiába van GPS és drónok, a modern technika alkalmazhatósága korlátozott. A felkelők viszont az algériai polgárháború óta ezeken a területeken húzódnak meg, pontosan ismerik az útvonalakat, a barlangokat, az oázisokat, a fegyverlerakatokat, és a területen átmenő csempészkereskedelemből fakadóan felszerelésük és utánpótlásuk is bőven van. Vagyis bírják szuflával, főleg, hogy Líbiából is töménytelen mennyiségű fegyver került a kezükbe Kadhafi bukása után. Emellett számos külföldi dzsihadista is megjelent a térségben" – mondja Marsai Viktor, és hozzáteszi: a franciák már az első napon is veszteségeket könyvelhettek el, amire biztosan nem számítottak. „A közvetlen cél persze a lázadók megállítása és katonai infrastruktúrájuk szétzilálása, amit alighanem el fognak érni, hiszen a felkelők annyira azért nem erősek, hogy szemtől szembe tudjanak velük tartósan harcolni, főleg a nagyon erős légi támogatás mellett. Onnantól kezdve pedig a mali erők kiképzése lehet a következő cél, hogy a helyi haderő is kezelni tudja a szélsőségeseket."

Marsai Viktor kiemeli: mivel Trauré elnök hívta be az országba a franciákat, a helyzet jogilag tiszta, arról nem is beszélve, hogy a mali lakosság is egyértelműen szorgalmazta a beavatkozást: decemberben tömegtüntetéseken követelték a külföldi haderő közbeavatkozását. „Ezek az emberek testközelből tapasztalhatták meg, milyen a saría, a megkövezés, a kézlevágás. Nem véletlen, hogy amikor a franciák megindultak észak felé, Bamako lakossága az utak mentén francia zászlókat lengetett. Aki rekolonizációt emleget, tévúton jár."

A szakértő szerint egyelőre felesleges messzemenő következtetéseket levonni abból, hogy két éven belül Franciaország már a második háborúját vívja Afrika északi részén. „Tény, hogy Sarkozy elnöknek kellett a külpolitikai siker, hogy elfedje a belpolitikai kudarcait, és Hollande-nál szintén tetten érhető ez a szál például a vitatott adószabályok kapcsán. De Franciaország ezzel együtt is az az európai hatalom, amely mélyen érintett a térségben zajló folyamatokban, így ha úgy tetszik, ezt a szerepet a részükre osztották le. Hatvanezer francia állampolgár tartózkodik az országban, és harmincezer a környező államokban, akiknek biztonságáról Párizsnak gondoskodnia kellett. Lehet vitázni azon, Líbiánál időben vagy jól csinálták-e, amit csináltak, de Mali egy más szituáció: a jogi háttér tiszta, a felkelők pedig egyre inkább képesek a nemzetközi érdekek veszélyeztetésére. Erre jó példa az algériai gáztározó válaszreakcióként adott elfoglalása néhány nappal ezelőtt, amellyel egy időben több nyugatit is megöltek, másokat pedig elhurcoltak."

Fotó: archív