„Messze vagyunk még a konfliktus teljes lezárásától”

„A központi kormányzat október végéig kötelezte el magát a tűzszünet mellett, szemben a FARC-kal, amely határozatlan időre vállalta, hogy eltekint a fegyverhasználattól, és magára nézve kötelezőnek tekinti a dokumentumban foglaltakat. Mintha tehát az állam az álláspontja keményebb lenne a gerillákénál, ami általában fordítva szokott lenni" – érzékeltette a helyzetet a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója, aki ugyanakkor hozzátette: a nemmel voksolók, illetve a politikai élet egyes tömbjei, prominens személyiségei nem magát a békét ellenzik, hanem a konkrét békemegállapodás egyes feltételeit, így elsősorban a FARC harcosok felelősségre vonásának rendezését. Emellett a Matthew hurrikán tombolása miatt a népszavazáson pont azokban a Karib-tenger menti térségekben volt a vártnál alacsonyabb a részvétel, ahol egyébként népszerűbb a békemegállapodás, mivel a gerillák itt évtizedeken keresztül aktívan harcoltak. „Ha más az időjárás, valószínűleg ha nem is elsöprő többséggel, de kis mértékben átbillent volna az arány az igenek javára" – mondja Nagy Sándor Gyula. „Ugyanakkor sokan így sem mentek el szavazni, és ennek pontos okát egyelőre nem tudjuk."

A felelősség kérdése mellett kritikus kérdésnek számít a FARC fegyvereinek beszolgáltatása, valamint a gerillaszervezet majdani utódjának törvényhozási képviselete és politikai szerepvállalása. „Utóbbi nyitott kérdés. Korántsem biztos, hogy a FARC-nak nem lesz a két cikluson keresztül garantált öt parlamenti és öt szenátusi helynél több képviselője, mert lehet, hogy a választásokon sokkal több parlamenti helyet is szerezhetnek" – világít rá a szakértő. „Emellett pedig a FARC utáni második legnagyobb gerillacsoport, az ELN például – több kisebb szervezettel ellentétben – nem csatlakozott a békemegállapodáshoz. Vagyis ha ők átveszik bizonyos, ma még a FARC által tartott területek ellenőrzését, ugyanott tartunk majd, ahol elkezdtük, vagy akár még annál is rosszabbra fordulhat a helyzet. Szintén nincs világos kormányzati elképzelés arra nézve, hogyan állítsák át polgári gazdálkodásra a FARC által ellenőrzött vidékeken a jelenleg kokatermelésből élő családi gazdaságokat. Ezeknek az embereknek jelenleg előirányoztak egy havi szintű fix összeget, amely nem nagy, de helyi viszonylatban nem is számít rossznak. Továbbá föld- és agrárreformot is hirdetett a kormány a békemegállapodás keretében. A bevételkiesést azonban hosszabb távon nem fogja ellensúlyozni, és nincsenek különösebben részletes elképzelések azt illetően, mivel lehetne kiváltani a kokát. Ezen az éghajlati területen persze meg lehet próbálni kávét meg kakaót termeszteni, viszont ezek közül mindkettő elég komoly kezdőtőkét igényel, másrészt egyik megtermelése sem egyszerű. Vagyis nem arról van szó, hogy ma elültetem, aztán holnap aratok. Főleg nem úgy, hogy közben tudom: egy kiló kávéért vagy egy kiló mangóért messze nem kapok annyi pénzt, mint egy kiló kokalevélért."

Nagy Sándor Gyula szerint amennyiben sikerül a békemegállapodást életbe léptetni, és elindul a fegyverletétel, az jó üzenetet jelent majd a nemzetközi befektetők felé, illetve plusz töltést ad majd a kolumbiaiaknak is. „Biztos, hogy nagy lépéseket tettek a felek, de messze vagyunk még a konfliktus teljes lezárásától. Itt is igaz az a tételmondat, amelynek valóságával legutóbb Afganisztánban és Irakban szembesülhettünk: nem a háborút kell megnyerni, hanem a békét." A szakértő szerint a Nobel-bizottság – Barack Obamához hasonlóan – kissé korán honorálta Santos elnököt is az idei békedíjjal, az pedig, hogy a hasonló esetekkel ellentétben a FARC részéről senkit sem tüntettek ki, akár úgy is értelmezhető: elsődlegesen az államfő erőfeszítéseit kívánták elismerni, nem pedig egy érvényes békemegállapodást, hiszen ilyenről egyelőre nem beszélhetünk.