Nem lesz népirtás, de gyors béke sem Közép-Afrikában

Becslések szerint az elmúlt hónapban több mint ezer ember halt meg a Közép-afrikai Köztársaságban dúló felekezeti erőszak miatt, és egymillió ember vált menekültté, köztük a főváros, Bangui lakosságának fele. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szombaton bejelentette, hogy megkezdi 33 ezer külföldi evakuálását az országból. A BBC beszámolója szerint már a kannibalizmus is megjelent az országban, sőt egyik riporterük interjút is készített egy helyi keresztény férfival, aki megölt és felgyújtott egy muszlin férfit, majd pedig evett annak lábából.

„Ennek a helyi viszonyok között, illetve a konfliktus szempontjából nincsen nagy jelentősége" – hangsúlyozta Marsai Viktor. A térségben a kannibalizmusnak ugyan vannak hagyományi, sőt az országot 1966 és 1979 között vezető diktátorral, Jean-Bédel Bokassával kapcsolatban is felmerült a vád, hogy emberhúst evett, de végül hivatalosan sikerült tisztáznia magát. „Sokkal fontosabb, hogy az elmúlt hónapban sem sikerült rendezni a Közép-afrikai Köztársaságban a viszonyokat, és a menekültek száma mára elérte az egymillió főt" – fűzte hozzá azzal együtt, hogy ez már a környező országoknak is jelentős problémát okoz.

Az elmúlt időben – a francia bevonulás mellett – csak fokozódott a káosz az országban: távozásra bírták Michel Djotodiát, az állam első muzulmán miniszterelnökét, aki már el is hagyta a köztársaságot, illetve a szemben álló iszlám és keresztény bandák továbbra is terrorizálják a vidéket és a főváros egyes részeit – sorolta a szakértő.
Az események jellege miatt nehéz kikerülni a ruandai népirtást, mint párhuzamot, de ahhoz hasonló, szisztematikus, alaposan megtervezett tisztogatás valószínűleg nem lesz Közép-Afrikában – vélte Marsai Viktor. Szerinte a nemzetközi közösség gyors beavatkozása és a francia hadsereg mandátuma is azt jelzi, hogy a remények szerint elkerülhető a ruandaihoz hasonló méretű mészárlás, ráadásul egy ilyen akcióhoz nem eléggé szervezettek sem a keresztény milíciák, sem pedig a séléka muszlim harcosai.

„Ruandát nem felejtette el a világ; a helyi emberek és a környező országok is tisztában vannak azzal, hogy meddig fokozódhat egy ilyen konfliktus, ezért is küldtek olyan gyorsan békefenntartókat az országba" – mutatott rá a szakértő. A francia katonák eddig is megakadályoztak több lincselést és a fegyverüket is használták, ha arra volt szükség, ráadásul biztonsági zónákat is létrehoztak, amelyet szigorúan őriznek – tette hozzá.
„Az én véleményem szerint az áldozatok száma már nem fog radikálisan nőni, viszont a béke még hosszú ideig várathat magára. Egyelőre nem látszik, hogy ki léphet az előző elnök helyére, nem világosak a hatalmi viszonyok, pedig a politikai rendezés is fontos lenne" – mondta Marsai Viktor.

A szakértő lehetségesnek tartja, hogy a harcok – elsősorban a nagyvárosokban – lassan elcsitulnak majd, és szép lassan megkezdődhet a konszolidáció, aminek egyik lépcsője egy átmeneti kormány létrehozása lenne, de az biztos, hogy a békefenntartók még nagyon sokáig jelen lesznek az országban. Ugyanakkor a jelenlegi helyzetben azt sem lehet teljesen kizárni, hogy a végletekig eszkalálódik majd a helyzet, és a jövőben már nemcsak késekkel és botokkal felfegyverkezett milíciák garázdálkodnak, hanem egy valódi polgárháború lesz Közép-Afrikában.

Az alig 4,6 millió lakosú Közép-afrikai Köztársaság az egyik legszegényebb ország a világon, hosszú ideje lényegében semmiféle törvény nem szabályozza a működését. A köztársaságot a Séléka szövetség lázadóiból megalakult kormány irányította azóta, hogy márciusban több ezer fegyveresük megszállta Banguit, a fővárost, eltávolították a hatalomból Francois Bozizé államfőt, és az elnöki tisztséget a lázadók koalíciójának vezetője, Michel Djotodia vette át. Az új elnök elvileg feloszlatta a Sélékát, a szervezet tagjai azonban rémtetteket követtek el Banguiban: gyilkoltak, nőket erőszakoltak meg, kirabolták a segélyszervezeteket és az árvaházakat. A súlyos jogsértések miatti felháborodás nyomán vidéken néhány hónapja keresztények saját fegyveres mozgalmat hoztak létre. Ennek tagjai többnyire falusi lakosok, akik vadászpuskákkal és bozótvágó késekkel próbálták közösségeiket megvédeni a Séléka támadásaitól, de harcosaik számos vérengzést is elkövettek muzulmán civilek ellen. A lakosság fele egyébként keresztény, 15 százaléka pedig muszlim.