Orosz belépő

Szöveg: Trautmann Balázs | 2015. november 22. 9:25

A közelmúltban az orosz légierő is bekapcsolódott a Szíriában zajló fegyveres konfliktusba. Az orosz támadó- és vadászbombázó repülőgépek nemcsak bombákat, rakétákat, hanem egy üzenetet is hordoztak: Oroszország nélkül nincs szíriai rendezés.

Az Arab Tavasz egy újabb fejezetének indult, és brutális, véres, regionális hatalmakat és nagyhatalmakat is felvonultató „proxy háborúvá" („helyettesekkel" vívott háborúvá) vált a szíriai felkelés. Hosszú út vezetett odáig 2011 márciusa óta, hogy ma már Szíria légterében mind az amerikai, mind az orosz légierő repülőgépei végrehajtanak támadásokat a felderített földi célpontok ellen.

2011 márciusában, Dara városában a szír biztonsági erők több tinédzsert letartóztattak, mert rendszerellenes jelszavakat festettek fel egy iskola falára. Természetesen Szíriában kínzás is várt rájuk. A város lakói tüntetésekkel tiltakoztak a fiatalokkal szembeni eljárás ellen. A biztonsági erők március 18-án tüzet nyitottak a tömegre, több demonstrálót megölve, sokakat megsebesítve. A tiltakozások gyorsan átterjedtek az ország többi nagyvárosára is, ahol a tüntetők már Bassár el-Aszad szíriai elnök-diktátor távozását követelték. A rezsim nem tolerálta a tüntetéseket, a tömeges ellenvéleményt, így igyekezett ezeket erővel letörni. A tömeg azonban nem hátrált, így júliusra már több százezer ember vonult az utcára, az elnök távozását és reformokat, munkalehetőséget követelve. A békés tüntetések ellen fellépő biztonsági erők gyakran használtak fegyvereket: nem meglepő, hogy idővel a tüntetők közül is többen fegyverrel igyekeztek megvédeni magukat. Később ez a fegyveres ellenállás már az egyes városrészek, kerületek „megtisztítását", a kormányt támogató biztonsági erők elűzését is lehetővé tette. A gépkarabélyok, géppuskák, RPG-gránátvetők felbukkanása azonban már az erőszakspirál első jelei voltak.

Az alavita lakosság támogatja az orosz segítséget.

Polgárháború

Ahogyan a fegyveres harcok felerősödtek és az ország egyre nagyobb részére kiterjedtek, megalakultak az első nagyobb felkelőcsoportok, így júliusban létrejött a hírekben sokat szereplő Szabad Szír Hadsereg (FSA) is. Szeptemberre már az ország számos területén fegyveres harcok folytak a különböző kormányellenes erők és a szír hadsereg, valamint a belbiztonsági erők egységei között. 2012-re már Damaszkusz, a főváros és a második legnagyobb szír város, Aleppó is a fegyveres harcok, a polgárháború frontvonalába került. Az összecsapások komoly áldozatokat követeltek mind a fegyveres erők, mind a polgári lakosság soraiból: 2015 augusztusára az ENSZ jelentése szerint legalább 250 ezer ember veszítette életét. A menekültek számát legalább négymillióra lehet becsülni, további közel nyolcmillió ember pedig az országon belül kényszerült új lakóhelyet keresni.

Szu–25-ösök nem irányított bombákkal Szíriában.

Szinte lehetetlen pontosan bemutatni az országon belül folytatott véres polgárháború minden résztvevőjét, azok folyamatosan változó kapcsolatát. A síita vallású alavita kisebbségre támaszkodó al-Aszád kormányának legfőbb szövetségesei és támogatói Moszkva és Teherán. Szintén komoly fegyveres segítséget jelentett a szintén síita libanoni Hezbollah veterán fegyvereseinek megjelenése. A főleg szunnita ellenzéket (pontosabban azok egyes csoportjait) támogatja pénzzel, fegyverrel, információkkal az Iránnal ellenséges viszonyban lévő, a Közel-Kelet vezető hatalma címéért vetélkedő Szaúd-Arábia, a térség erős államának képét mutatni kívánó, egyben a Szíria északi részét ellenőrző kurdokkal harcoló Törökország, valamint Katar, illetve az Egyesült Államok mellett számos európai ország. Fontos azonban megjegyezni, hogy nincs egységes ellenzék, és a több mint négy évnyi polgárháború, számos háborús bűncselekmény elkövetése után igazából nehéz lenne mérsékelt ellenzéki csoportokról beszélni.

A szír kormányerők már csak az ország kisebbik részét ellenőrzik.

A kialakult véres helyzetet, káoszt természetesen az Iszlám Állam, az ISIS is igyekezett kihasználni. A kíméletlen eszközeiről és professzionálisan végrehajtott médiaakcióiról világszerte ismertté vált terrorszervezet főleg Szíria északi és keleti részén vont ellenőrzése alá nagyobb területeket, összeköttetést teremtve ezáltal iraki hátországával. A nyugati hatalmak éppen az ISIS elleni fellépést zászlajukra tűzve léptek fel katonai erővel (elsősorban légierővel, illetve október vége óta az amerikai különleges erők Szíriában harcoló egységeivel) az országban. Sőt, Oroszország is az ellenük folytatott harcot nevezte meg, amikor vadászbombázóit és támadó-repülőgépeit a szíriai Latakia orosz pénzből sebtében modernizált repülőterére telepítette.

Orosz felderítőrendszer felvétele egy légicsapásról.

Orosz érdekek

Arra, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök miért pont most döntött a szíriai beavatkozás mellett, dr. Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Intézete Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának (SVKK) igazgatója és Csiki Tamás, a kutatóközpont elemzője válaszolt. A szakemberek szerint két magyarázat lehetséges: az egyik, hogy „befagyott" az ukrán konfliktus, annak már nincs belpolitikai nyeresége. A szíriai beavatkozás újra világhatalmi színben tünteti fel Oroszországot, amely nem csupán nagy belpolitikai haszon, hanem komoly legitimáló erő is. A Szovjetunió felbomlása óta először hajt végre katonai műveletet Oroszország a posztszovjet térségen kívül. Másrészről 2015 nyarára az Aszad-rendszer eljutott oda, hogy alig egyharmadát uralta Szíriának, erői kivéreztek, és amennyiben megbukik, akkor Oroszország elveszti utolsó közel-keleti szövetségesét.

Szíriában a legmodernebb orosz irányított bombákat is bevetik, igaz, csak kis számban.

A nyugati sajtóban számos esetben került elő a kérdés: valóban terrorcsoportok ellen vetik be az orosz kontingenst? Az SVKK szakértőinek véleménye szerint Moszkva bevallottan Aszad katonai támogatásának céljából indította a műveleteket, és saját értelmezésében az Aszad-rendszer elleni valamennyi fegyveres csoport terrorcsoport. Ennek megfelelően a terrorizmus elleni fellépés kapcsán vagy ürügyén Oroszország eddig többet támadta Aszad fegyveres ellenzékét, mint az ISIS-t.

Üzenet, nem csak a terrorcsoportoknak: az orosz légierő élt, él és élni fog!

Az orosz légitámadások bezavarhatnak, és be is zavartak, az ISIS elleni koalíciós műveletekbe, tekintettel arra, hogy ilyenkor meg kell osztani a légtérre vonatkozó és egyéb katonai információkat (útvonal, pozíciók, saját erők helyzete). Ez azt jelenti, hogy az orosz fél tisztában van az amerikai légi mozgásokkal – tehát pontosan tudják, hogy kit támogatnak és kit támadnak az amerikai erők és szövetségeseik. Emellett lehetővé válik az amerikaiak által támogatott fegyveres szervezetek orosz bombázása. De az ISIS amerikai bombázását az oroszok nem tudják – és vélhetően nem is akarják – akadályozni.

Szíria jelentős része már romhalmazzá vált.

Jobb alkupozíció

A szeptember 30-án kezdődött orosz beavatkozás két csoportnak jött jól: ha az Aszad-rendszer megerősödik, akkor a mögöttük álló erőknek (Irán, Hezbollah, Kína). Egyébként pedig azoknak, akik a fennmaradó szíriai polgárháborúból előnyt kovácsolhatnak. Ilyen Izrael is, amely a közel-keleti államok belső gyengesége, Szíria hatalmi versengésből történő kiesése kapcsán juthat jobb pozíciókhoz.

Kérdésként merülhet fel, hogy az orosz katonai akció jelentheti-e az orosz stratégiai érdekek nyomatékosabb megjelenését a Közel-Keleten? A magyar szakemberek véleménye szerint nem, mert az orosz vezetés szíriai pozícióit kívánja védeni az Aszad-rezsim fenntartásával, nem a terjeszkedés a cél; inkább erősítenék tárgyalási pozíciójukat más nagyhatalmi kérdésekben. Ilyen lehet például az ukrán válság kapcsán kialakított szankciók felfüggesztése, cserébe a szíriai rendezés elősegítéséért. A Földközi-tenger térsége ugyanis hagyományosan nem orosz érdekszféra. Itt Oroszország leginkább kis alkukat, üzleteket tud nyélbe ütni a mások számára fontos kérdésekben, mint amilyen Szíria mellett Irán nukleáris programja.

A harcok fő vesztese a polgári lakosság.

Nem szabad elfelejteni, hogy Oroszország egy másik fegyveres konfliktusban is részt vesz. De lehet-e a Szíriában kibontakozó orosz–nyugati együttműködés „ára" az ukrajnai helyzet rugalmasabb nyugati kezelése (a szankciók enyhítése, a Krím elfoglalásának tudomásul vétele)? Elméletileg a kelet-ukrajnai események kapcsán hozott szankciók enyhítése szóba jöhet, de a gyakorlatban eddig ennek nincsenek jelei. A Krím elfoglalásának tudomásul vétele pedig nem lehetséges. Ez elvi kérdés, hiszen az orosz annektálás a nemzetközi (jog)rendszer egyik alappillérének kikezdése volt, s precedens jellege miatt elfogadhatatlan.