Őrségváltás

Vietnamot túlélte, a washingtoni kormánypolitika pergőtüzét viszont már nem viselte el. Az ifjú Hagel önként vonult be, s elutasítva a sorozóbizottság ajánlását, az egyetem helyett Vietnam csatatereit választotta. 1967–68-ban őrmesterként szakaszparancsnoki beosztásban harcolt a 9. gyalogoshadosztály tagjaként. Érdekesség, hogy öccse, Tom Hagel is a szakaszának tagja volt. Chuck Hagel a sebesüléseiért járó két Bíborszív mellett a dél-vietnami hadsereg Bátorság Kereszt kitüntetését és az amerikai hadsereg bátor helytállásért adott Dicsérő Érmét is megkapta.

1969-es leszerelését követően komoly üzleti karriert futott be, majd 1996-ban a Szenátus tagjává választották, Nebraska állam republikánus szenátoraként. 2001. szeptember 11-ét követően megszavazta mind az afganisztáni, mind az iraki hadjáratot lehetővé tevő határozatot, de 2005-től már az iraki hadjárat és a Bush-kormányzat kritikusának számított. Két ciklust követően visszavonult, majd 2013. február 27-én, több hónapos vesszőfutás után lett republikánusként a demokrata Barack Obama vezette kormány védelmi minisztere, Leon Panettát váltva a bársonyszékben.

Rendet rakni jött

Chuck Hagel egyik legfontosabb feladata a 2001 óta szinte kibogozhatatlanul bonyolulttá és sokak szerint önjáróvá vált védelmi minisztérium, a Pentagon befolyásának visszaszorítása volt. Obama és a katonai vezetés között örökös feszültségforrás volt az iraki, majd az afganisztáni hadszíntérre vezényelt katonák létszáma. Barack Obama választási jelszavai között nyomatékosan szerepelt a két háború minél gyorsabb lezárása. Ez (ma már látjuk) annak ellenére sem sikerült, hogy 2011. december 31-én az amerikai haderő kivonult Irakból, magára hagyva az országot. Ma Irak területén ismét harcok dúlnak, amelyben az amerikai légierő és a szárazföldi erők aktívan részt vesznek.

Szintén komoly harcokat okozott az elnök és a Pentagon között az afganisztáni csapaterősítés. A 2009–2012 közötti időszakban 33 ezer katonával erősítették meg az Afganisztánban harcoló amerikai erőket, ez pedig elmaradt a katonai vezetés által igényelt több mint 40 ezer katonától.

Az elnök azt várta Chuck Hageltől mint védelmi minisztertől, hogy segítsen elérni az afganisztáni amerikai szerepvállalás minimalizálását (emlékezetes, hogy a csapaterősítések 2009. évi bejelentésekor még 2012-es kivonulási elképzelésekről is lehetett hallani a Fehér Házban), szorítsa le az amerikai védelmi költségvetés összegét és zabolázza meg az elnök döntéseit övező, egyenruhás forrásokból származó kritikákat.

Könnyűsúly

A lemondását kommentáló cikkek, elemzések szerint Hagel sosem került be a Barack Obama döntéseit befolyásoló, szűk belső körbe. Komoly és soha be nem gyógyulónak bizonyuló sebet ejtettek rajta a kinevezését megelőző szenátusi meghallgatás órái: itt felkészületlennek, irányvonal nélkülinek bizonyult.

Nem segítettek rajta a világ biztonságpolitikai helyzetének drámai változásai sem. 2012-ben, beiktatásakor még nem lehetett sejteni, hogy Oroszország katonai erővel avatkozik be Ukrajnában, bekebelezve az ország területének egy részét. Szintén nem volt előre látható az a viharos sebesség, amivel az Iszlám Állam Szíriában és Irak szunniták lakta területein kiépíti saját birodalmát. Hiába jelentette ki Barack Obama, hogy az Egyesült Államok egy évtizednyi háborúskodás után csendesebb vizek felé fordul, ha ezt a világesemények nem tették lehetővé. Nem Chuck Hagel miniszteri képességein vagy működésén múlt, hogy két új, az Egyesült Államok aktív részvételét igénylő, akut válsággóc alakult ki, amiből Washington nem tudja magát kivonni.

Igaz, az Iszlám Állam előretörése, az Ebola-járvány elleni amerikai fellépés és az egyre komolyabb katonai biztonsági válságot jelentő ukrán helyzet minden jel szerint elfeledtette Barack Obamával azokat a haderőreform-terveket, amelyek 2019-re minden idők legkisebb, 440-450 ezer fős létszámú amerikai hadseregét eredményezték volna. Fontos célként fogalmazódott meg a 2015-re újabb 45 milliárd dollárral csökkenő védelmi költségvetés kiegyensúlyozása is. Kevesebb katonával azonban csak kevesebb helyen lehet érdemben beavatkozni – fogalmazták meg a Hagel-féle megszorítások ellen gyorsan fellépő kritikusok.

A távozó miniszter munkáját nem segítette az sem, hogy a republikánus és a demokrata párt rugalmatlansága miatt 2013. március elsejétől automatikus megszorítások érték el a védelmi tárca költségvetését is. Ez a 2013-as költségvetési évben 6,4 százalékos, míg 2014-ben 5,5 százalékos lefaragást jelentett. Ennek kezelésében is nagy szükség lett volna az elnökkel szoros kapcsolatot ápoló, keménykezű miniszterre, hiszen a 2011-ben elfogadott, a költségvetési hiány csökkentését célzó törvény megszabta folyamatos elvonások egészen 2023-ig tartanak.

Arctalanul

A védelmi miniszter munkáját értékelő források szerint Hagel ugyan hatékony volt a költségvetési kérdések kezelésében és a minisztérium menedzselésében, de nem volt az amerikai védelmi terület igazi arca, önálló véleményformálója. Számos esetben Barack Obama vagy John Kerry külügyminiszter nyilatkozott a védelempolitikát illető kérdésekben Hagel helyett. Éppen a külügyminiszter volt az, aki az Oroszországgal, Iránnal és a Közel-Kelettel kapcsolatos amerikai politikát meghatározta és képviselte, s erre a hírek szerint Hagelnek meglehetősen kevés befolyása volt. Sőt, számos vélemény szerint Martin Dempsey tábornokkal, a vezérkari főnökök egyesített tanácsának elnökével jobb kapcsolatot ápolt Barack Obama, mint a védelmi miniszterrel.

A problémákat csak tetézte, hogy nem volt jó viszonya Susan Rice-szal, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadójával, s nem sikerült áttörnie az elnököt körbevevő, a biztonságpolitikai és a nemzetbiztonsági kérdésekben nagy befolyással bíró szűk kört sem. Rice mellett a kabinetfőnök Denis McDonoughra és a helyettes nemzetbiztonsági tanácsadó Ben Rhodesra hallgatott Barack Obama. Véleményük találkozott az elnökével, aki a háborúkat nem elindítani, hanem minél hamarabb befejezni kívánta.

Ez az elképzelés azonban megvalósíthatatlannak bizonyult Hagel számára. A jelenlegi tervek már egy létszámában és feladatkörében is alaposan kibővített amerikai erővel számolnak 2014 után, így várhatóan Barack Obama második elnöki ciklusának végén is még mindig amerikai katonák harcolnak majd Afganisztánban – a 2008. évi elnökválasztási kampány egyik legfontosabb ígérete ellenére.

Úgy tartják, a 2014 októberében Susan Rice-nak küldött, kétoldalas feljegyzés után vált világossá, hogy az elnök és a védelmi miniszter elképzelései összeegyeztethetetlenek. Ebben a nyilvánosságra nem hozott feljegyzésben állítólag Chuck Hagel élesen támadta a Szíriával kapcsolatos amerikai stratégiát. A kiszivárgott hírek szerint a helyzet részletes elemzése után Hagel rámutatott: az Egyesült Államoknak pontosabb képpel kellene rendelkeznie az Aszad-rezsimmel kapcsolatos teendőkről. Véleménye szerint az Egyesült Államok az Iszlám Állam és más csoportok elleni támadásokkal nehezen megszerzett előnyét is elveszítheti, ha nem változtat a Bassár el-Aszad szír elnökkel kapcsolatos jelenlegi stratégiáján.

Chuck Hagel korábban már elismerte, hogy az Iszlám Állam elleni légicsapásokkal és a különleges műveleti erők bevetésével egyben a szír kormány helyzetét is megkönnyítette. Ez Barack Obama számára is világossá vált, de leszögezte: az Egyesült Államok nem fogja Aszad uralmát stabilizálni. Kérdés, hogy egy esetleges új amerikai Szíria-stratégia milyen konkrét akciókkal számol. E kérdés megválaszolása ugyanakkor már Hagel eddigi helyettesére, Ashton Carterre vár, akit Barack Obama választott ki a védelmi miniszteri posztra.

Fotó: internet