Terrorveszély

Szöveg: Trautmann Balázs | 2016. február 15. 7:28

Újabb – a 2015. novemberi, párizsi terrortámadás-sorozathoz hasonló – akciók elkövetésére készül az Iszlám Állam; ezt egy propagandavideóban is a világ tudomására hozta. Rob Wainwright, az Europol vezetője szerint az újabb merényletekre valóban komoly esély van.

Az európai rendőri együttműködési szervezet vezetője nem véletlenül borúlátó: a 2015. november 13-án, egyszerre hét helyszínen elkövetett párizsi merényletsorozat egyértelműen – és százharminc halálos áldozatával igen véres módon – mutatott rá az európai terrorelhárítás gyenge pontjaira, hiányosságaira. A történteket követően egyrészt azonnal megindult a nyomozás az elkövetők és segítőik után, másrészt kezdetét vette a politikusi fogadkozás: még szorosabbra fűzik az Európai Unió tagországai közötti terrorellenes együttműködést azért, hogy többet ne történhessen hasonló tragédia. Utóbbi azonban korántsem lesz egyszerű feladat.

A felderítés, a hírszerzés minden állam egyik legfontosabb, szuverén területe. Az együttműködést ketté lehet választani, hiszen egy-egy ország nemzetbiztonsági szolgálatainak, bűnüldöző szerveinek közös munkája is fontos a terrorizmus elleni eredményes fellépéshez. Ezt egészíti ki a külső, a más államokkal és a nemzetközi szervezetekkel történő együttműködés, legyen szó multilaterális vagy két ország közötti kooperációról. Mivel sem az Európai Unió, sem a NATO nem rendelkezik saját felderítő-hírszerző szolgálattal, a közös védelemben, a katonai műveletek előkészítésében és végrehajtásában (amelyek egyaránt szoros nemzetbiztonsági támogatást igényelnek) a részes államok által biztosított adatokra szorítkoznak.

Az EU-tagországok nemzetbiztonsági szolgálatai együttműködésének fontosságát, a józan ész mellett, számos szakmai érv is alátámasztja. A fenyegetések eleve mindenkit érintenek, köszönhetően az európai belső határok eltűnésének, az infokommunikációs eszközök fejlődésének, a mind kifinomultabb kommunikációs hadviselésnek. A válságok keltette menekülthullámok, illetve az ebből adódó biztonsági kihívások közvetlenül is kihatnak az EU több tagjára, a nyitott határok miatt pedig közvetve akár mindegyikre.

Szintén minden államot fenyegető veszély a tömegpusztító (nukleáris, vegyi és biológiai) fegyverek, valamint az előállításukhoz és célba juttatásukhoz szükséges eszközök, technológiák elterjedése. Természetesen a terrorizmus mellett nem tűntek el a hagyományos, gyakran a merényletek pénzügyi hátterét is jelentő, határokon átnyúló bűncselekmények, mint az ember-, a szerv- és a kábítószer-kereskedelem, a védelmi pénzek begyűjtése vagy éppen az egyre nagyobb méreteket öltő számítógépes csalások.

A hírszerzés három, alapvető fontosságú elve, a „tudnia kell" (need to know), a „meg kell osztani" (need to share), valamint a „összegyűjt és megoszt" (collect and share) kizárólag a szoros együttműködés, a lehetőségekhez képest zavartalan közös munka és információcsere esetén valósulhat meg. Ma már évről évre nagyobb szerepe kapnak a csatlakozó tagállamok adatbázisai, illetve a külön igénylés nélkül is automatikusan adatokat biztosító információbörzék is. Emellett a nemzetközi hírszerző szervezetek is sokat tanultak a rendőri együttműködés tapasztalataiból.

Az összefogással a mindig szűkös erőforrások felhasználását is optimalizálni lehetne: gyakorlatilag nincs olyan európai uniós ország, amelynek nemzetbiztonsági szolgálatai a szükséges költségvetési keretből és megfelelő létszámú szakemberállománnyal dolgozik. Igaz, a terület jellege miatt az összefogás, az együttműködés gyakran a háttérben zajlik, távol a politikától. Az EU tagországai közötti látványos, időnként durva személyeskedésbe is átcsapó politikai csatározások (gondoljunk csak a görög–német csörte legmagasabb szinten is lezajló nyilatkozatháborúira) jó esetben nem befolyásolják a közös védelmi, biztonsági érdekeket. A rendezett viszonyok ugyanakkor hozzájárulhatnak az eredményes, közös felderítéshez, megelőzéshez. Itt gyakran a tagállamok vezetői közötti jó személyes kapcsolat is segítheti a nemzetbiztonsági együttműködést.

Azonban számos probléma is akadályozza a szakszolgálatok, bűnüldöző szervek közös munkáját. Sok esetben a hírszerzési információk (különösen a nyers infók, adatok, érzékeny anyagok) nem oszthatók meg anélkül, hogy azok forrása ne kerüljön veszélybe, vagy ne sérüljön az információt megszerző ország érdeke. Az is előfordulhat, hogy egy állam az együttműködés keretében kapott értesüléseket saját érdekében használja fel, azaz bel- vagy külpolitikai előnyt igyekszik kovácsolni abból. A tapasztalatok alapján reális veszély az is, hogy egyes intézmények átpolitizálva szivárogtatnak ki információt. A menekültválsággal kapcsolatban figyelhettük meg azt, hogy bizonyos országok – saját érdekeikből adódóan – olyan tényezőket is kockázatokként kezeltek, amelyek nem feltétlenül voltak azok.

Szintén problémát jelent, hogy a nem megfelelő módszerek alkalmazása esetén források, hírszerzési módszerek és eljárások válhatnak ismertté. Emellett nem mindig van lehetőség a visszakérdezésre, az információk ellenőrzésére. A közös együttműködés során ráadásul a nemzetbiztonsági szolgálatokat olyan tevékenységbe vonhatják be, amely az adott országban érvényes törvényekkel (vagy éppen a nemzetközi joggal) ellentétes. Erre példa az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) által végzett fogolyszállító repülések ügye, amelyhez számos európai ország szakszolgálata nyújtott segítséget, infrastruktúrát.
S miután az európai integráció közel sem mondható teljesnek, az egyes tagállamokban érvényes jogi rendszerek gyakran élesen eltérnek egymástól, így a paragrafusok akadályozhatják a nemzetközi együttműködést, annak bővítését. Ez igaz az emberi jogok területére, amelybe beletartozik a személyes, érzékeny adatok gyűjtése, tárolása, felhasználása és megosztása is.

Remélhetőleg a közös munka fontos intézménye lesz a január végén Hágában megnyílt Terrorizmus Elleni Küzdelem Európai Központja (ECTC). Innen irányítják majd az Europol európai terrorizmusellenes műveleteit, de a szervezet szerepet kap a külföldi terroristák, a terrorizmus finanszírozása, az erőszakos, szélsőséges online tartalmak, illetve a lőfegyverek tiltott kereskedelme elleni tagállami fellépések támogatásában is.

Az ECTC felállításáról 2015 novemberében döntöttek az EU-tagállamok bel- és igazságügyi miniszterei. Az eredeti szándék szerint az intézmény egyfajta információs központként segíti az egyes tagállamok felderítési, hírszerzési és bűnüldözési munkáját, elsősorban a terrorizmussal, illetve a határokon átnyúló, szervezett, illetve a tagállamok biztonságát veszélyeztető bűncselekményekkel szemben. „Az ECTC javítani fogja a bűnüldöző szervek közötti információáramlást. Ez a fajta együttműködés az, amire Európának szüksége van a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelemben" – hangsúlyozta az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő Hollandia igazságügy-minisztere, Ard van der Steur.