A mozgatók

Szöveg: Trautmann Balázs | 2016. október 25. 21:50

Ha megvizsgáljuk a jelen, illetve a múlt háborúit, könnyen felfedezhető: a győzelem kulcsa a logisztika. Ha nincs hadianyag, élelmiszer és katona a tervezett időben a megfelelő helyen, lehet a hadvezér bármilyen zseniális, az ellenfél fog győzni.

A stratégiai készletek szállítása, felhalmozása, illetve egy-egy hadművelet készlet-, üzemanyag-, pótalkatrész-, lőszer- és élelmiszerigényének kielégítése pontosan működő, nagy szállítási kapacitással rendelkező logisztikát igényel. Persze a feladat nehézsége sok mindentől függ: mennyire gyorsan és mekkora sereget kell a hadszíntérre vagy annak közvetlen közelébe szállítani, és ott mennyi ideig kell műveleteket végrehajtania. Az sem mindegy, hogy milyen infrastruktúra fogadja a katonákat, konténereket vagy éppen nehéz harckocsikat.

Vízen könnyű…

A legkönnyebb helyzetben akkor vannak a logisztikusok, ha egy vagy több, jól kiépített, nagy merülésű hajók fogadására is alkalmas kikötő várja őket a cél közelében. Ez volt a helyzet például az 1991-es és a 2003-as iraki hadműveletek előtt, amikor Kuvaitban fogadták ilyen feltételek az utánpótlásért felelős szakembereket. A stratégiai tengeri szállítás is több ágra bontható. Talán a legérdekesebb az amerikai tengeri szállítási parancsnokság (Military Sealift Command) előretolt raktárhajó-rendszere. A programban jelenleg 49 hajó vesz részt, amelyek a világtenger stratégiai fontosságú pontjain várakoznak. Egy-egy hajó fedélzetén annyi – konténerekbe és tartályokba elhelyezett – felszerelés, üzemanyag, lőszer van, amely elegendő a tengerészgyalogság légi és szárazföldi műveleteket egyaránt önállóan végrehajtani képes expedíciós egysége számára, akár 30 nap hadműveleti időtartamra is. A hajók saját darurendszerekkel rendelkeznek, így a minimális infrastruktúrával, de a szükséges vízmélységgel rendelkező kikötőket is használhatják.

Ennél kevésbé egzotikusak a stratégiai szállítási képesség gerincét jelentő szállítóhajók: a világ számos, tengerparttal és haditengerészettel, illetve expedíciós képességekkel rendelkező hadereje használ konténerszállító hajókat, tartályhajókat, illetve járművek, helikopterek szállítására alkalmas, speciális kialakítású, saját rámpával felszerelt Ro-Ro (Roll On/Roll Off, azaz a jármű képes saját maga fel- és legördülni) úszó egységeket. A dolog egyik szépséghibája a védtelenség: egy jól megszervezett és végrehajtott támadás az értékes szállítóhajó és persze a létfontosságú utánpótlás pusztulását is jelentheti. Erre kiváló példa az SS ATLANTIC CONVEYOR esete. A falklandi háborúban harcoló brit erők számára utánpótlást, többek között 12 helikoptert szállító hajót az argentin légierő két Exocet irányított rakétája találta el 1982. május 25-én, s három nappal később a kiégett hajó elsüllyedt.

Drága, de működik

Ha tengerparttal, kikötővel nem rendelkező ország a célállomás, akkor elsősorban a stratégiai légi szállítási képesség jelenthet megoldást. Ez persze a létező legdrágább megoldás, ráadásul csak néhány ország rendelkezik valódi stratégiai légi szállításra alkalmas repülőgépekkel. Az ilyen teherbírású és hatótávolságú repülőgépek gyártóinak száma még kisebb: az Amerikai Egyesült Államok mellett Ukrajna képes megfelelő óriásgépeket felmutatni. Azaz tudott: a C–5 Galaxy és a C–17 Globemaster III-as gyártósorai is leálltak már az Egyesült Államokban, és a válságtól, az orosz inváziótól sújtott Ukrajna sem épít már An–124 Ruszlánokat (a pusztán a fém géptörzs megépítéséig jutott An–225 Mrija befejezéséről nemrég állapodtak meg Ukrajna és Kína képviselői).

A stratégiai szállító repülőgépek arra is képesek, hogy fedélzetükön akár nehéz harckocsit is szállítsanak. Igaz, a Galaxy például két, míg a Globemaster III-as csupán egy harckész M1A2 Abrams-t képes a levegőbe emelni, azaz a megfelelő erősségű harckocsi-alegység átszállítása nem egyszerű és nem is olcsó. Persze, ha nincs más megoldás, akkor a légihíd marad a legfontosabb logisztikai kapocs a külvilág, a biztonságos hazai vagy szövetséges területek felé. Afganisztánban például a repülőterek jelentik az egyetlen stabil és biztonságos katonai szállítási lehetőséget. A Pakisztánból induló, stratégiai fontosságú, a Haibár-hágón keresztül kanyargó útvonal jóval olcsóbb ugyan, de veszélyes. A rendszeres tálib fegyveres támadásoknak kamionok és szállítmányok százai estek áldozatul.

A stratégiai légi szállítás során számolni kell a repülőgépek légi utántöltésével is. Egy-egy teljesen megpakolt repülőgép hatótávolsága alaposan csökken, hiszen a hasznos terhelhetőség a rakomány és a betöltött üzemanyag között oszlik meg. Márpedig az Atlanti-óceán vagy a Csendes-óceán közepén igen ritkák a megfelelő hosszúságú pályával rendelkező repülőterek…

Lehet vasúton is…

A vasúti szállítás elvben a tökéletes kompromisszumot jelentené: megfelelő teherbírás mellé a hajókénál nagyobb sebesség és a repülőgépekhez képest tonnánként elenyésző költség jellemzi. Igen, ha van sín és rajta vonat: ez inkább a jól kiépített infrastruktúrával rendelkező országokat, kontinenseket jellemzi. A NATO nyugat-európai védelmi terveiben is számolnak az EU jól kiépített vasúthálózatával és persze más országok (Japán, Dél-Korea, Kína, Oroszország – hogy csak a stratégiailag izgalmasabb helyeket említsük) is támaszkodnak saját országuk vasútvonalaira. Azonban számos olyan „forró" műveleti terület van, ahol gyakorlatilag nincsenek vagy alig-alig fellelhetők megfelelő teherbírású és megbízható gördülőállománnyal (mozdonyok, tehervagonok, pőrekocsik) felszerelt vasútvonalak. Afganisztán, Irak vagy éppen Afrika nagy része nem éppen a sínben gazdag területek közé tartozik.

Ami már ott van

A legjobb szállítás az, ami már meg is történt, azaz már korábban sikerült felhalmozni a stratégiai készleteket, közel a leendő alkalmazási helyhez. Ezzel a megoldással sokkal rugalmasabban, gyorsabban lehet megkezdeni egy-egy műveletet, hiszen elegendő csak a katonákat a helyszínre juttatni. Az előre odaszállított fegyvereket, járműveket, felszereléseket „kézhez kapó" csapatok pedig már indulhatnak is feladataik végrehajtására. Az amerikai haderő számos ilyen előretolt depót épített ki a Közel-Kelettől Európán át Ázsiáig. Az Oroszország jelentette megnövekedett veszély miatt az amerikaiak például egy teljes gépesített dandár felszerelését helyezték át Európába – az élelmiszertől a nehéz harckocsikig. Igaz, ezek felügyelete, az ott tárolt járművek, eszközök folyamatos karbantartása, harckész állapotban tartása embert és pénzt igénylő feladat. De még mindig olcsóbb és egyszerűbb a depókban felállított karbantartóközpontokban a járműveket javítani, mint egy dandár harckocsi-állományát C–5 Galaxy szállító repülőgépekkel, kettesével áthozni az Atlanti-óceánon.