A világ tíz leggyorsabb harci repülőgépe

Szöveg: Snoj Péter | 2016. július 2. 15:43

Ahogy a sportautós versenyszámokban, úgy a hadiipari fejlesztésekben is mindig szem előtt tartották, hogy jobb, nagyobb, erősebb és gyorsabb gépeket gyártsanak, mint a szemben álló felek. Az elmúlt évtizedek során ennek köszönhetően egészen meglepő teljesítményeket értek el.

10. Szuhoj Szu−27 Flanker

Oroszország hírhedt vadászgépe 2,35 Mach (csaknem 3000 km/h) sebességével listánk tizedik helyezettje. Az 1984 óta gyártott Szuhoj a Szovjetunió első negyedik generációs vadászrepülője volt, és szintén első azon gépek sorában, amelyek vezérlése már elektromos jelek alapján működik (a korábbi, például hidraulikus technológiával szemben). 30 mm-es gépágyúja, valamint tíz, szárny alatti fegyverfelfüggesztési csomópontja félelmet keltett a nyugati nagyhatalmakban.

9. General Dynamics F−111 Aardvark

Az 1998-ig az Amerikai Egyesült Államokban gyártott taktikai bombázó − megelőzve az orosz vadászgépet − már 2,5 Mach, azaz több mint 3000 km/h sebességre volt képes. Külső felfüggesztésein és belső bombaterében feladattól függően összesen 14 300 kilogrammnyi bombát, vagy egy nukleáris töltetet, levegő-levegő rakétákat, továbbá 2000 darab gépágyúlőszert tudott hordozni.

8. McDonnell Douglas F−15 Eagle

Az amerikai hadiipar egyik legsikeresebb konstrukciójának nevezik a mai napig, amit jól bizonyít az is, hogy 1976-os első repülése óta még mindig rendszerben van, és egyes hírek szerint legalább 2025-ig marad is. Végsebessége meghaladja a 2,5 Machot, s emellett fegyverzete is igen impozáns: 18 000 kilogrammnyi bombát, rakétát és gépágyúlőszert képes a harci zónába magával vinni.

7. Mikojan MiG−31 Foxhound

Hatalmas teljesítményű hajtóműveinek köszönhetően a MiG−31-es 2,83 Mach sebességre képes, ami csaknem 3500 km/h-nak felel meg, alacsony és nagy magasságban egyaránt. Habár gyártása 1994-ben befejeződött, az orosz és kazah hadseregek a mai napig rendszerben tartják. 23 mm-es gépágyúja mellett több mint tíz különböző rakétát és bombát hordozhat a törzs és a szárnyak alatti felfüggesztési pontokon.

6. XB−70 Valkyrie

Az Amerikai Egyesült Államok kísérleti szuperszonikus nehézbombázójából mindössze két darab épült. Habár tömeggyártására sosem került sor, igazolt képességei megkerülhetetlen történelmi darabbá teszik. Hat hajtóműve 3 Mach sebességre tudta felgyorsítani a 24 tonna összsúlyú repülőgépet. Egy esetben sikerült 3,1 Machot is elérni vele, ami csaknem 3800 km/h-t jelentett. Hatótávolsága mintegy 7000 kilométer volt, és összesen 14 nukleáris töltetet tudott az ellenséges terület fölé szállítani. Impozáns paraméterei ellenére mégsem nyerte el a hadvezetés tetszését, részben azért, mert ilyen sebesség mellett hajlamos volt a túlforrósodásra, ami a megbízhatóságát erőteljesen megkérdőjelezte.

5. Bell X−2 Starbuster

Az X−2-es úgyszólván tiszavirág életű volt, hiszen csak 1955−56 között emelkedhetett a magasba. Mindössze arra tervezték, hogy valós körülmények között tesztelhessék a repülőgépek képességeit 2 Mach feletti sebesség mellett. Ám a tervezők túlteljesítettek, így az X−2-es már csaknem átlépte a 3,2 Machot, azaz a 3900 km/h-t. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy e rekordnak számító sebességet mindössze egyszer sikerült elérni a géppel, amely röviddel ezután irányíthatatlanná vált. A pilóta életét követelő tragédia megpecsételte az egész Starbuster-program sorsát.

4. Mikojan MiG−25 Foxbat

A MiG−25-ös a hidegháború idején épült azzal a céllal, hogy sikeresen felvegye a harcot a szovjet légtérbe betolakodó amerikai vadászokkal. Mivel elsősorban az SR−71-es felderítő és kémrepülőgép ellen tervezték, megalkotóinak hatalmas sebességre kellett képessé tenniük. Gyorsasága meghaladta a 3,2 Machot, vagyis a 3900 km/h-t. Mindehhez négy levegő-levegő rakéta felfüggesztésének lehetősége is társult, amellyel elvileg veszélyes, ám végeredményben mégis ártalmatlan ellenféllé vált, hiszen a történelem során egyetlenegy SR−71 Blackbird gépet sem semmisítettek meg a típussal. Persze ez egyáltalán nem von le értékéből, mivel a több mint 1100 legyártott példány olyan háborús területeken jeleskedett, mint például Irak. Habár 1984-ben befejezték gyártását, a mai napig látni még az orosz, a szír, az algériai és a türkmén légierők színeiben.

3. Lockheed YF−12

A külsejében az SR−71-esre hasonlító gép mindössze csak egy prototípus volt, ami addig sosem látott, 3,35 Mach (4100 km/h) sebesség elérésére volt képes. Mindössze három darabot készítettek belőle. Konstrukciós hibáiból tanulva készült el az amerikaiak egyik legsikeresebb és legismertebb repülőgépe, listánk második helyezettje.

2. Lockheed SR−71 Blackbird

Az 1966-os bemutatkozását követően mind az amerikai légierő, mind a NASA „lecsapott rá". A két szervezet igényeinek kielégítésére 32 darab Blackbird épült. Míg az előbbi felderítésre és kémrepülésekre, az utóbbi kutatás-fejlesztési célokra alkalmazta. A hidegháború rettegett fegyvere volt, hiszen olyan magasságban tudott az ellenfél területe fölé repülni, hogy vagy észre sem vették, vagy pedig képtelenség lett volna rakétákkal elérni. Ha mégis kilőttek volna rá bármilyen fegyvert, hatalmas, 3,44 Mach (4200 km/h) sebességének köszönhetően bármit lekörözött volna.

1. North American X−15

Listánk abszolút győztese, a mai napig a világ leggyorsabb ember vezette repülőgépe 6,7 Machra (kb. 7200 km/h) sebességre képes. Ezt a rekordot 1967. október 3-án érte el pilótája, William „Pete" Knight. Elképesztő csúcssebességének hátránya, hogy szerkezetileg nehezen viseli az alacsony sebességen való repülést, így például a felszállás pillanatait is. Éppen ezért a mindössze 15 méter hosszú „emberi rakétát" egy B−52-es bombázó gyomrába helyezték el, amely felvitte 14 000 méter magasba, ahol mint egy egyszerű bombát, kieresztette. A zuhanás pillanatában kellett az X−15-ös pilótájának hajtóművet indítani és megkezdeni a fékevesztett száguldást.
Mivel ilyen sebességnél semmit sem érne a hagyományos repülőgépek irányítása, a vezérsíkok helyett kis gázturbinák segítségével lehetett irányt váltani.

A típus összesen három rekordot ért el: először járt repülőgép az űrben, száz kilométernél is magasabban tudott repülni, és végül, de nem utolsósorban a hangsebesség több mint hatszorosára volt képes.