A visszatérő

A szükséges oroszországi nagyjavításról szóló honvédelmi miniszteri bejelentésről április 5-én adott hírt a sajtó. Mint dr. Simicskó István tárcavezető elmondta, a kormány döntött arról, hogy a Mi–24-es harci helikopterek üzemidejét meghosszabbítják 2023–2024-ig. A két utolsó gép, a 335-ös és a 336-os Mi–24P üzemideje 2012. december 31-én járt le. Most azonban remény nyílt arra, hogy a típus 1978-ban kezdődött története (néhány esztendő szünet után) a közeljövőben folytatódjon…

A felkészülés

A gázturbinás, két hajtóműves Mi–8T és Mi–8P típusokat üzemeltető szentkirályszabadjai MN 87. szállítóhelikopter-ezred állományába, egészen pontosan a Deák Imre százados vezette 1. harcihelikopter-századhoz, 1978. augusztus 24-én érkezett meg az első négy Mi–24D Hind helikopter. A felkészülést persze már jóval korábban megkezdték: a kijelölt állományt a Szovjetunióban, Frunzéban képezték ki az új típus üzemeltetésére, repülésére. A tizenöt I. osztályú hajózóból tízen gépparancsnoki, öten operátori képzést kaptak. A század először az 1979. május 8–21. között megtartott „PAJZS-79" hadgyakorlaton mutatkozott be a hazai és a nemzetközi (a szovjet, a csehszlovák, a román és a bolgár) szakmai, katonai közvéleménynek. Még ebben az évben lezajlottak az első éleslövészetek a fedélzeti géppuskával és a nem irányított rakétákkal, nappal és éjszaka is.

Az ország lakossága 1980. május elsején, a légi díszszemlén láthatta először a félelmetes forgószárnyasok kötelékét. Szintén fontos dátum 1980. április 17-e: ekkor hajtották végre az első éleslövészetet a 9M17P Falanga (AT–2 Swatter) irányított páncéltörő rakétákkal – sikerrel.

1980. szeptember elsején állt fel a 2. harcihelikopter-század, köszönhetően az ebben az évben beérkezett és hadrendbe állított újabb tizenhat Mi–24D-nek, továbbá a szállítóhelikopter-századoktól kiválasztott, majd átképzett hajózóállománynak. 1982-től 1991-ig viszont már Frunzéból érkeztek azok a fiatal pilóták és operátorok, akiket eleve erre a típusra képeztek ki. A kiképzést és a hazai átképzést segítette a 110-es és a 111-es oldalszámú gép, amelyek operátorfülkéjét a kecskeméti Központi Repülőgépjavító Üzemben megnövelt műszerezettséggel látták el, egyfajta „oktatógéppé" átalakítva azokat. Később további négy harci változat kapott ilyen átépítést.

1984. április elsejei hatállyal, a MN 87. szállítóhelikopter-ezred utódjaként megalakult az MN 87. harcihelikopter-ezred, Makai Sándor alezredes parancsnoksága alatt. Az akkor meglévő tizenkilenc Mi–24D-hez (egy gép korábban megsemmisült egy balesetben) 1985-ben további tíz Mi–24D és tíz, modernebb fegyverzettel (Sz–8 rakéta, GM–30 konténerizált gránátvető, 9K114 Sturm irányított páncéltörő rakéta) ellátott Mi–24V Hind érkezett. Az ezred egy szállítóhelikopter-századdal is rendelkezett, melynek állományát húsz Mi–8T Hip alkotta. Az alakulat nem sokáig maradt ezred: a haderőfejlesztés keretein belül, a RUBIN szervezési intézkedésnek megfelelően, 1987. március elsejei hatállyal dandárszervezetre tért át, így a neve MN 87. harcihelikopter-dandárra változott. Az 1. és a 2. harcihelikopter-század továbbra is a Mi–24D és a Mi–24V típusokat alkalmazta, összesen harminckilencet. A dandár 1989 decemberében érte el a csúcspontot: gépállományába huszonkilenc Mi–24D és tíz Mi–24V, tizenhat Mi–8T, öt Mi–17 szállítóhelikopter, egy Mi–9 légi vezetési pont, és két Mi–17P személyszállító („párnás") helikopter tartozott.

A rendszerváltás idején a Mi–24-esek maradtak, a szervezet neve, mérete és felépítése viszont gyakran változott. 1990. augusztus 8-tól ismét ezredszintű lett az alakulat, MH 87. Önálló Harcihelikopter-ezred néven. Komoly feladatokat kapott a jugoszláviai polgárháborús helyzet miatt országunk déli határvidékének biztosításában, ellenőrzésében: ezt a sok repült órát jelentő feladatot augusztus 26-tól látták el a Mi–24-esek, az előretolt repülésirányító szakemberekkel együttműködve.

1991. december 11-én ismét változás következett be: MH 87. Bakony Harcihelikopter-ezred lett az alakulat neve. 1995-ben a volt Német Demokratikus Köztársaság haderejének állományából tizennégy Mi–24D és hat modernebb Mi–24P, továbbá ötven tonnányi műszaki anyag érkezett vasúton az ezredhez. A gépekkel elsősorban a repülési idejüket 1996 és 2004 között elhasznált, nagyjavításra váró, régebbi Mi–24D-ket lehetett volna pótolni, de ez csak részben valósult meg, hiszen csupán a 30 milliméter űrméretű gépágyúval felszerelt Mi–24P-kből állt hadrendbe kettő, a már említett 335-ös és a 336-os oldalszámú, 2004. július hetedikén.

A 2000-es évek első fele ismét változásokat hozott az ezred életében. 2004. augusztus elsején megszűnt az MH 87. Bakony Harcihelikopter-ezred, valamint az MH 89. Szolnok Vegyes Szállítórepülő-ezred, s ezek személyi és technikai bázisán létrejött az MH 86. Szolnok Helikopterezred. 2007. március elsejétől pedig az ezred helyén megalakult az MH 86. Szolnok Helikopterbázis, egy harcihelikopter- és egy szállítóhelikopter-zászlóaljjal.

Érdemes megemlíteni a speciális festést kapott magyar Mi–24-eseket. A 117-es oldalszámú Mi–24D-ből lett – Simkó Zsolt festőművész jóvoltából – 2000 áprilisában Csőrike, amely elsőként viselte a számára (nem túlzás) világhírt hozó, speciális festést. A gép, köszönhetően az MH Légijármű-javító Üzem szakembereinek, régi fényében tündökölve látható a szolnoki RepTár repülőmúzeumban. Az újjászületett „szupertollasnak", azaz a stilizált kerecsensólyomnak pedig a 716-os Mi–24V jelentett alapot. A magyar mondák legendás szereplője, a Csodaszarvas 2007-ben a 714-es oldalszámú Mi–24V-n jelent meg, ezt 2010-ben követte Csőrike II., amely a kecskeméti repülőnap sztárja lett.

Fekete napok

A Mi–24-es család magyarországi alkalmazásának eddigi 38 évéhez két repülőesemény fűződik, amelyek során két helikopter lezuhant és három hajózó veszítette életét. Az első katasztrófa 1982. június 22-én történt. A 113-as oldalszámú Mi–24D 8 óra 47 perckor kötelékrepülés során Újdörögdtől nem messze, a Cseket-hegy közelében földnek ütközött és megsemmisült. A becsapódás során Bognár Ferenc főhadnagy, a helikopter operátora életét veszítette. A gépparancsnok-pilóta, Kószó Imre százados és Ádász Zoltán százados, fegyverzettechnikai mérnök súlyos sérülésekkel túlélte a zuhanást.

2001. április 12-én az 579-es oldalszámú helikopterrel Sápi Zoltán százados gépparancsnok és Nagy László főhadnagy operátor nappal, jó időjárási viszonyok között, géppárban végrehajtott gyakorló fotólövészeten vett részt. A bevetés során 10 óra 47 perckor Gyulafirátót közelében az őket kísérő, 715-ös oldalszámú Mi–24V-nek ütköztek. Ennek következtében helikopterük a földnek csapódott, majd kigyulladt. A személyzet életét veszítette. A 715-ös gép kényszerleszállást hajtott végre, amelynek során a helikopter felborult. Rolkó Zoltán százados gépparancsnok és Stumpf Péter főhadnagy, operátor súlyosan megsérült. Érdekeség, hogy a megrongálódott 715-öst 2012 nyarán, a részben Magyarországon rögzített Die Hard 5 című akciófilm forgatása során felrobbantották. Megjegyzendő, a filmben „ütős" szerephez jutott a Magyar Honvédség 335-ös oldalszámú Mi–24P-je is, amelynek személyzete – profizmusuk és repülőtudásuk révén – őszinte csodálatot vívott ki a filmesek között.

(Forrás: Brandt Gyula: A 87. Bakony harcihelikopter ezred és jogelődjeinek története, 1958–2004)

Fotó: archív

Forrás: Magyar Honvéd 2017. augusztus