Az ötven esztendős királynő

A legelső, már katonai forgószárnyassal „átrepült" utam is a szolnoki Mi-8-asok egyikéhez fűződött: még sok-sok esztendővel ezelőtt, Szandaszőlősről felszállva vittünk fel ejtőernyősöket a kijelölt magasságra, hogy onnan békésen leereszkedjenek a napsütötte repülőtérre. Ekkor volt életemben először ejtőernyő rajtam, hiszen a fedélzetre csak így szállhattam fel. S 2017 júliusában a Mi-17-esek egyikéből ugrottam ki. Rendes fiúként „lehoztam a hátamon" Kollár Gábor századost, a Speciális Ejtőernyős Kiképzőcsoport (SEKICS) parancsnokát. Könnyű dolgom volt, hiszen tandemugrást hajtottunk végre s a tapasztalt sportolóként is ismert tiszt dolgozott, én csak rákötve utaztam. S persze nem felejtem el azt a sok-sok órát sem, amikor az éjellátó képesség kialakításán dolgozó szállítóhelikopter-zászlóaljjal töltöttünk el, a vaksötét éjszakában – az AN/AVS-9  szemüvegekben zöldesen derengő táj felett mégis biztonságban repülve. S persze nem felejtem el az Afganisztán feletti repült órákat sem, amikor az amerikai door gunnerek válla felett dolgoztunk Dévényi Veronika fotóriporter kolléganőmmel, barátommal, miközben a zászlóalj kijelölt állománya az afgán hajózókat oktatta, a Mi-17-es Légi Tanácsadó Csoport (Air Advisory Team) tagjaként. Az MH 86. Szolnok Helikopterbázissal közös munkánk eredményként jelenhetett meg  a Zrínyi Kiadónál a „Forgószárnyalás" című könyv, benne Vera csodálatos képeivel.  

Az együtt töltött feledhetetlen órákhoz azonban szükség volt a HM 0511/1968. számú parancsra, mely 1968-ban elrendelte a V-8 helikopterátképző tanfolyam megkezdését a kijelölt állomány részére. A csapatból 4 fő gépparancsnok-oktatói, 7 fő gépparancsnoki, illetve 6 fő másodpilóta kiképzést kapott 1968. szeptember 28-a és december 28-a között, a szovjet Aeroflot légitársaság Globino repülőterén lévő oktatóbázisán (forrás: Brandt Gyula – A 87. Bakony Harcihelikopter Ezred és jogelődjeinek története 1958-2004). Az első, természetesen még a Néphadsereg csillag alakú felségjelzését viselő Mi-8T-k 1969. február 12-én érkeztek Kecskemétre. Már 50 éve…

Nem sok idő maradt az összecsiszolódásra: 1970-ben a mai napig emlékezetes árhullám érkezett Magyarországra. A Szamos folyó Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében törte át gátjait, emberek ezreit sodorva közvetlen életveszélybe. A minimális Mi-8-as gyakorlattal rendelkező hajózók pedig a május 15-i riasztást követően tették azt, amit kellett: mentettek. Háztetőkről csörlőzve, csecsemőket mentve, időseket, bajba jutottakat biztonságba juttatva. Júniusig, az árhullám levonulásáig 4150 főt mentett ki az MN 87. közepes szállítóhelikopter-ezred, a Mi-8-as típussal 430 órát teljesítve, baleset vagy légi esemény nélkül. Kijelenthető: ez nem csak a hajózókat, de a kiváló forgószárnyast is dicséri…

A típusválaszték 1971-ben bővült: megérkezett az első, „párnás" Mi-8P. A magas rangú vendégek szállítására specializált gépen kényelmes ülések, asztalok, kárpitok és szőnyegek, mosdó, ruhatár és hűtő várta a megfelelő utasokat. A jellegzetes, négyszögletes oldalablakokkal ellátott Mi-8-asok utolsó mohikánja, a 10446-os – már „sima" szállítógépre átépítve – egészen 2009. július 23-ig repült.

1976 augusztusától pedig egy új feladat, a mai napig élő, éjjel-nappal, az év minden napján riasztható kutató-mentő szolgálat kezdődött el Szentkirályszabadján (ma Szolnok és Pápa ad otthont a két kutató-mentő helikopternek). Az első éles riasztásra 1977. január 18-án szálltak fel, a Pápáról felszállt, majd bajba került vadászgép katapultált pilótáját megtalálni – sikerrel.

P, de Mi-17 van előtte: a „pingpongasztallal", valójában speciális antennarendszerrel felvértezett Mi-17P elektromos felderítő és zavarófeladatokra volt alkalmas, a tehertérbe épített, nagy tömegű  berendezéseknek és a két rendszerkezelő operátornak köszönhetően. Az MN 87. harcihelikopter-dandár 1989 végén kapott két példányt (706, 707 oldalszámokkal) , amelyek 1990-től Szentkirályszabadján kezdtek el repülni, s 1997-ben „sima" szállítóváltozatra építettek vissza.  Még 1989 végén került az alakulathoz az egyetlen Mi-9 Ivolga légi harcálláspont, illetve decemberben az első öt Mi-8MT, melyet inkább Mi-17 néven ismerünk. 2008 augusztusában már az MH 86. Szolnok Helikopterbázis szállítóhelikopter-ezredéhez érkezett meg a két, nagyjavítás után Mi-17N változatra átépített, többek között mozgó térképes műszerfallal, infravörös reflektorral, időjárás felderítő lokátorral és ékjellátó szemüvegek használatára alkalmas belső festéssel ellátott gép. A típuskavalkádot két „Finyó", azaz a 3307 és 3309 oldalszámú, jellegzetes festésű és orrkiképzésű Mi-8-as bővítette 2011 decemberében, melyeket Finnországtól vehettünk át.

A típus utolsó jelentős eseménye a 2016 őszén megkezdett, ipari szintű nagyjavítás volt. Az öt gépen a  nagyjavítás során egyebek mellett felújították a hajtóműveket, a sárkányszerkezetet, kicserélték a forgószárny lapátokat, a faroklégcsavar-lapátokat, az elektromos vezetékeket, a kontaktorokat, a hidraulikát. Ennek köszönhetően újabb 2000 repült órás vagy 8 naptári éves “élethosszabbítást" kaptak a már eddig is kiválóan teljesítő, terepszín forgószárnyasok, köztük a két Mi-17N. Messze még a nyugdíj – szerencsére…