Első harckocsibiatlon-világbajnokság

A verseny négy részből állt. Az első szakasz volt az „Egyéni verseny", a második két részből állt: „Sprint" és „Üldözéses verseny", majd a „Sportszakasz" következett. A bajnokság szombaton, váltóversennyel ért véget.
A végső váltóverseny négy csapata közé Oroszország, Kazahsztán, Kína és Örményország csapatai jutottak be. A váltó során minden csapatból három-három személyzet (egy harckocsival) kellett, hogy megtegyen három kört, amelyek egyenként négy kilométer hosszúak voltak.

Az első kör során a személyzeteknek – a négy csapat egyszerre rajtolt – lövés nélkül kellett teljesíteni a távot, a második körben a 800 m-re elhelyezett, „kézi páncéltörő gránátvető" célra kellett lövést leadni a 7.62 mm-es ikergéppuskával. A cél leküzdése esetén a személyzet folytatja a kört, míg hiba esetén egy 500 m-es „büntetőkört" kellett teljesíteni. A harmadik körben a harckocsizóknak menetből kellett három lövést leadniuk a harckocsiágyúval, három különböző távolságra – 1600 m, 1700 m, 1800 m – elhelyezett célokra. Hiba esetén 500 m-es büntetőkört kellett pluszban teljesíteni.

A versenyt annak ellenére (azzal együtt) az orosz csapat nyerte meg 1 óra 15 perc 13 másodperces idővel, hogy műszaki meghibásodás miatt harckocsit is cserélniük kellett. Másodikként Örményország csapata végzett 1 óra 20 perc 03 másodperces idővel. Bronzérmesek a kínai harckocsizók lettek 1 óra 30 perc 56 másodperccel. A versenyben sokáig élen álló – majd meghibásodás miatt harckocsit cserélő – kazah csapat végzett a negyedik helyen 1 óra 34 perc 11 másodperces idővel.

A csapatok egyes személyzeteinek versenyében első és második helyen orosz harckocsizók végeztek, míg a dobogó harmadik fokára egy kazah személyzet állhatott fel. Az első helyen végzett személyzet tagjai egy-egy gépkocsit kaptak az „Uralvagonzavod" gyártól, amely Oroszország fő harckocsi- és páncélozottgépjármű-gyártója.