A Nakatomi-toronyból Moszkvába John McClane-nel

Az első Die Hard-mozifilm Roderick Thorp Nothing Lasts Forever című 1979-es bűnügyi regénye alapján készült: a könyv néhány évvel korábban Arnold Schwarzenegger 1985-ös Kommandója második részének alapanyagaként is felmerült, de ezt a filmtervet végül elvetették. A főszereplő detektív neve a regényben még nem John McClane, hanem Joe Leland volt, a német terrorista – a könyvben nem Hans, hanem – Anton Gruber által elfoglalt toronyházas alapszituáció viszont megmaradt. A belőle forgatott 1988-as mozinál sötétebb tónusú, komolyabb hangvételű könyvben ugyanakkor a filmmel szemben nem haszonszerzési, hanem politikai célok vezénylik a negatív szereplőket. A McClane szerepére kiválasztott Bruce Willis a korszak harcigép-akcióhőseit, Schwarzeneggert, Sylvester Stallonét, Chuck Norrist tekintve meglepő választásnak számított, hiszen a színészt korábban elsősorban a könnyed Moonlightning (A simlis és a szende) tévésorozatból ismerte a közönség, moziban addig mindössze két meglehetősen sekélyes komédiában tűnt fel.

John McTiernan rendező mindenesetre hatalmasat szakított a pergő ritmusú, egyszerre pattanásig feszült és szellemesen vicces filmmel: Mel Gibson 1987-es Halálos fegyvere mellett a Drágán add az életed volt az a film, amely megalapozta a ‘90-es évek érzékenyebb, esendőbb akcióhőseinek kultuszát, szupersztárrá tette Willist és önálló zsánert teremtett a műfajon belül. Nem utolsósorban ez a mozi volt a brit Shakespeare-színész, Alan Rickman első filmszerepe is, és Hans Gruber briliáns megjelenítése egyből világszerte ismertté tette a nevét. (Érdekesség, hogy a korabeli német szinkron nem merte bevállalni, hogy a terroristák németek legyenek, mivel a ‘80-as években a német politikai terrorizmus még igen érzékeny témának számított. Így lett kissé skizofrén módon Hans Gruberből Jack Gruber, egy ír terroristacsoport agytrösztje. Mindez évekkel később, a harmadik rész megjelenésénél komoly ellentmondásokat okozott, hiszen az ottani főgonosz, Simon Gruber Hans Gruber bátyja, és szintén fontos pont a sztoriban, hogy német származású.)

Nem annyira közismert tény, hogy a sorozat legkisebb jegybevételét meglepő módon az első rész termelte (mindez persze relatív, hiszen így is 83 millió dollárt termelt Amerikában, világszerte összesen pedig 140 milliót), videóforgalmazása azonban minden képzeletet felülmúlt, és megalapozta az 1990-es folytatás, a Még drágább az életed (Die Hard II: Die Harder) elsöprő fogadtatását. Ezt McTiernan a Vadászat a Vörös Októberre munkálatai miatt sajnos nem tudta elvállalni, így a stúdió és a producerek a fiatal Renny Harlinra bízták a munkát. A történetet egy repülőtérre áthelyező film megőrizte elődje pergő és szellemes hangvételét, és ugyan semmilyen szempontból sem bizonyult jobbnak az első résznél, a mozipénztáraknál majdnem megduplázta annak eredményeit. A Még drágább az életed szintén egy regényt vett alapul, Walter Wager 58 Minutes című könyvét, mire azonban végső alakot öltött, a könyv sztorijából jóformán semmi sem maradt meg a vásznon. Alan Rickman örökébe sajnos senki sem lépett: McClane ellenfelei a B-színész William Sadler és az Amerikában ismeretlen Franco Nero voltak.

A siker hatására nem lehetett kérdés, hogy ismét lesz folytatás, de a harmadik részre már öt évet kellett várni. A végül 1995-ben bemutatott Az élet mindig drága (Die Hard With A Vengeance) helyszíne az első szkript szerint egy terroristák által elfoglalt luxushajó lett volna, rajta a nyaraló McClane-nel és családjával, az ötletet azonban elvetették Jonathan Hensleigh forgatókönyve kedvéért. Utóbbi eredetileg egy Brandon Lee főszereplésével forgatott mozi alapjául szolgált volna, de felmerült a Halálos fegyver negyedik részének alapjaként is, míg végül kikötött a Die Hard-franchise-nál. A rendezői székbe visszatért John McTiernan, főgonosznak megtették a nagyszerű Jeremy Ironst (Simon Gruber szerepére eredetileg Sean Conneryt szemelték ki a készítők, a skót színészlegenda azonban nem akart ennyire elvetemült bűnözőt játszani), Willis pedig megkapta McClane legemlékezetesebb sidekickjét a fekete boltos, Zeus Carver (Samuel L. Jackson) személyében. Mindez lehengerlő filmet eredményezett, amely az utólagos értékelések szerint szinte egyöntetűen a széria legerősebbje. Noha a bemutató mindössze egy hónappal követte a Timothy McVeigh-féle oklahomai robbantásos merényletet, a nézők nem kötötték a sokkoló valós eseményekhez a terroristás téma miatt: tódultak rá a mozikba, és világszerte összesen több mint 361 millió dollárt hagytak a pénztáraknál.

A Die Hard-sorozat valóban műfajteremtő volt abban az értelemben, hogy a ‘90-es években filmek egész sora készült a jellegzetes McClane-féle „egy ember a terroristák ellen" recept alapján. Sylvester Stallone Cliffhangere, Steven Seagal Úszó és Száguldó erődje, Wesley Snipes Az 57-es utasa, Keanu Reeves Féktelenülje vagy Jean-Claude Van Damme Hirtelen halála tisztán és teljesen nyilvánvalóan a Die Hard-univerzumot vette alapul. E filmeknél bizonyos személyi összefonódások is találhatóak: a Cliffhangert ugyanúgy Renny Harlin rendezte, mint a Még drágább az életedet, a Féktelenül munkálatait pedig az a Jan De Bont dirigálta, aki pont az első Die Hard operatőreként került Hollywood élvonalába.

A negyedik film, a hosszas szünet után 2007-re elkészült Legdrágább az életed (Live Free Or Die Hard) középpontjában a kezdetektől fogva kiberterroristák támadása állt, ám a terveket a 2001. szeptember 11-ei események miatt évekre jegelték. Ennek következtében az első elképzelések és a végeredmény már itt sem álltak egymással jóformán köszönőviszonyban sem, és az eredeti tervekkel szemben McTiernan sem tudta elvállalni a rendezést: egy hamis tanúzás miatt a készítők végül jobbnak látták Len Wisemannek adni a kormányrudat, McTiernan pedig producerként felügyelte a munkálatokat. A megöregedett, még cinikusabbá vált McClane ismét remek ellenlábast kapott a Timothy Olyphant által megformált Thomas Gabriel szerepében, és a film szerencsésen élesztette újjá az első három rész elemeit. Fanyalgó hangok persze bőven akadtak a nagy kihagyás után, abszolút értékben mégis ez a rész számít a sorozat legjövedelmezőbb darabjának, miután világviszonylatban 383,5 millió dollárral zárt (ha az inflációs rátát is számításba vesszük, a második és a harmadik epizód bevétele is felülmúlja ezt).

2007-ben már az is eldöntött tény volt, hogy lesz ötödik rész, a konkrét munkálatok azonban csak 2012 tavaszán kezdődtek meg, javarészt Budapesten. A John Moore (Behind Enemy Lines, Max Payne) rendezte filmben a Magyar Honvédség egyik Mi−24-es helikoptere is kiemelt szerepet kapott: a főváros felett, illetve a hajmáskéri lőtéren egyaránt rögzítettek róla jeleneteket. A felvétel ideje alatt a harci helikoptert Simon Péter őrnagy, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis pilótája vezette. A gép a Lánchíd és a Rákóczi híd közti szakaszon, a Duna medervonalában érintette a főváros légterét. A Drágább, mint az életed (A Good Day To Die Hard) című film Moszkvában játszódik, vagyis McClane a sorozat folyamán első ízben elhagyja az Egyesült Államok területét – hogy mire elég mindez, azt majd a nézők eldöntik a következő hetekben.