Egy hónap, két kiállítás, sok ezer néző

Jövőre lesz éppen száz éve annak, hogy a szegedi 46. gyalogezred fája az olaszországi, doberdói fennsíkról Szegedre érkezett. Az ezred kezdeményezte a hadtestparancsnokánál, hogy az alakulat egy éves doberdói tartózkodásának évfordulója alkalmából vágják ki és küldjék haza, a Tisza parti város múzeumába azt az eperfát, amely magányosan állt a legvéresebb küzdelmek helyszínén, San Martino del Craso templomdombján.

A 46-os ezred hősiesen küzdött az olasz fronton: a Monarchia haderejében ez volt az egyetlen, amely mind a 12 isonzói ütközetben részt vett. Az alakultat jelképévé vált szederfától ünnepélyes külsőségek között búcsúztak el 1916. július 4-én a Segeti táborban. Az ezred teljes legénysége és tisztikara, valamint a hadtest-, a dandár- és a hadosztályparancsnok is jelen volt a ceremónián. A szegedi fogadtatás is hasonlóan méltóságteljes volt. A múzeum előtti tiszteletadáson dr. Somogyi Szilveszter polgármester mondott beszédet, de nyilatkozatban köszönte meg a honvédek áldozatos helytállását igazoló küldeményt Hazai Samu honvédelmi miniszter és dr. Cicatricis Lajos, Csongrád vármegyei főispán is. Bár a 46-osok doberdói fája Aba Novák Vilmos freskóján is szerepel és 1985 óta része a Fekete ház állandó kiállításának, mégis kisebb kutatómunka kellett hozzá a San Martino del Carsoban tevékenykedő Karszti Barlangkutató Egyesület Történeti Kutatások Osztályának, hogy megtalálja az eltűntnek hitt fát. A szegedi Meritum Egyesület segítőkészségének köszönhetően ma már nem csak a háborús helytállás, hanem a civil szervezetek együttműködésének szimbólumává is vált.

Kiállítás megnyitó a Vittorianoban

A doberdói fa csaknem 1400 kilométert tett meg azért, hogy Európa egyik legpatinásabb kiállítóhelyén, az olasz egységnek emléket állító II Viktor Emánuel Emlékmű együttesében újra látható legyen olasz földön. A római meghívást a fa két évvel ezelőtti hazatérése előzte meg. A „San Martino del Carso – A költő és a doberdói fa" címet viselő kiállításnak 2013-ban a harcok egykori színhelyén három hónap alatt 15 ezer látogatója volt – ez a nagy érdeklődés szolgáltatott okot arra, hogy Rómában is bemutassák. A kiállítást fogadó múzeum egy háromnapos nemzetközi konferenciát rendezett az első világháború témakörében, amelyen minden európai ország képviseltette magát (La grande Guerra: un impegno europeo di ricerca e di riflessione). A szervezők felkérték a szegedi Meritum Egyesületet, hogy olasz partnerszervezetükkel együtt a konferencia alatt mutassák be a 2013-as kiállítást, mivel az szervesen illeszkedik a tanácskozás témájához és céljaihoz. A helyszín a konferencia nélkül is igen jelentős, hiszen az Il museo Risorgimento az egyik legnagyobb látogatottságnak örvendő múzeum az olasz fővárosban.

A kiállítás megnyitója arra adott igazolást, hogy Olaszországban nagy kultusza van az első világháborús emlékek ápolásának. Ungaretti fája – ahogyan az olaszok jobban ismerik – a hosszú utazás után az olasz egységnek emléket állító múzeumban kitüntetett helyet kapott: abban a teremben állították fel, ahol az Ismeretlen Katona testét Aquileából Rómába szállító ágyútalp is található.

Laura Fasiolo, Gorizia tartomány szenátorasszonya köszöntő beszédében szívügyének nevezte a kezdeményezés megvalósítását és úgy fogalmazott: a fa olyan jelkép, amely alkalmat teremt a fiatalok számára, hogy elgondolkodjanak a háború kérdésén, amely a legszörnyűbb emberi őrültség kifejeződése. Tanúként és figyelmeztetésként szolgál, mind a jelenre mind pedig a jövőre nézve – hangsúlyozta.

Paczolay Péter, Magyarország római nagykövete beszédében a kiállítási anyag összeállításában szerepet vállaló két civil szervezet elkötelezettségét méltatta, példaadónak nevezve az egykor szemben álló felek közös emlékezését. A kiállítást prof. Romano Ugolini a múzeum főigazgatója, Marco Pizzo aligazgató, valamint Elisabetta Pian, Sagrado Község polgármestere is üdvözölte. Hazánkat Csorba László, a Nemzeti Múzeum igazgatója – a nemzetközi konferencia egyik előadója -, Kovács Gergely, a Kultúra Pápai Tanácsa osztályvezetője, valamint Molnár Antal, a Római Magyar Akadémia igazgatója képviselte. Marco Pizzo aligazgató a rendezvényen megemlítette, a doberdói fát naponta sok ezren fogják látni, hiszen múzeumuk évente több mint 700 ezer látogatót fogad.

A fa római tartózkodása azonban itt nem ért véget. Ezt követően a tárlat a Római Magyar Akadémiára került, amely a magyar kultúra első számú közvetítője Olaszországban és a magyar vonatkozású programok legjelentősebb helyszíne Rómában. Ott december végéig tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállítás római bemutatásához segítséget nyújtott a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány, az Emberi Erőforrás Minisztérium és az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság, valamint a Csongrád Megyei Önkormányzat.

A civil szervezetek összefogása tovább folytatódik

A kultúrdiplomáciai siker mögött, a san martinói székhelyű Karszti Barlangász Csoport és a szegedi Meritum Egyesület sok éves együttműködése áll. A hadisírgondozás segítését, a történelmi eseményekkel kapcsolatos ismeretterjesztést valamint az Isonzó-menti harcok történetét és emlékeit kutató szegedi egyesületet olaszországi partnerszervezetével éppen a doberdói fa kötötte össze. Azóta számos közös program, kiállítás, kutatómunka valósult meg. Sikerült például információs és útbaigazító táblákat elhelyezniük San Martino del Carso településen, a Doberdón harcoló szegedi 46. és a temesvári 61. gyalogezredek emlékműveinél és a helyi múzeum előtt. A táblák a Nagy Háború centenáriumán a magyar katonák emlékeit felkeresni szándékozó, magyarországi utazók számára nyújtanak jelentős segítséget az eligazodásban.

Közösen hozták létre az októberben nyílt, „Művészet és propaganda a nagy háborúban" című tárlatot is, amely Roman’s d Isonzó településen január 10-ig látható. A kiállítás középpontjában, olyan művészeti alkotások állnak, amelyek a harcok során születtek. Ezek legnagyobb részét a katonák készítették a csaták közötti szünetekben, a pihenéssel töltött idejük során mindabból, ami a kezük ügyébe akadt. A háborús mindennapokat átélők reménykedését, a bizakodását lehet tetten érni rajtuk, és azokat az érzelmeket fejezik ki, amelyeket nehézségek, nélkülözések váltottak ki belőlük.

Munkájuk eddigi legnagyobb elismeréseként tekintenek Áder János köztársasági elnök és felesége tavalyi, san martinói látogatására, és a Csongrád Megyei Közgyűlés alkotói díjára, amelyet szintén 2014-ben vehettek át.

A közös programok sora Magyarországon folytatódott, hiszen az olasz szervezet elnöke, Gianfranco Simonit a Szegedi Akadémiai Bizottság Filozófiai és Történettudományi Szakbizottságának Magyar Történeti Munkabizottsága és az SZTE BTK Modernkori Magyar Történeti Tanszéke által novemberben szervezett Front és hátország a Nagy Háborúban című tudományos konferencia egyik előadója volt. A két egyesület ügy iránti elkötelezettségének legmeghatóbb eredménye azonban az, hogy a legnagyobb véráldozatokat követelő Isonzó-menti csaták emlékhelyein mindig találni koszorút, gyertyákat és nemzeti színű szalagokat…