Együtt a végsőkig

https://honvedelem.hu/kiadvany/magyar_honved_2019._februar

A filmet úgy is végig izgultam, hogy a történetet jól ismerve tudtam: Mihail Averin és a túlélők maroknyi csapata nem fog megmenekülni. Ez egyrészt dicséri Robert Rodat forgatókönyvét, másrészt a Léa Seydoux, Matthias Schoenaerts, Colin Firth és a közel 90 évesen is zseniális Max von Sydow játékát.

Fontos rögtön az elején leszögezni: a 117 perces „Kurszk – Együtt a végsőkig" nem dokumentumfilm, hanem játékfilm. Alapját és fő kereteit a 2000. augusztus 12-én megtörtént katasztrófa adja, amelyben az orosz tengeralattjáró fedélzetén tartózkodó mind a 118 tengerész életét veszítette. A hivatalos vizsgálati anyagok szűkszavú kivonata szerint az események közvetlen kiváltó oka a 65-73 osztályú, 20 kilotonnás nukleáris robbanófejjel felszerelt torpedó 65-75 gyakorló változatának meghibásodása volt. A flotta-szerte közismerten problémás, veszélyesnek tartott, a jobb oldali, négyes számú vetőcsőbe töltött, öt tonna tömegű torpedó hajtóművének üzemanyaga, a hidrogén-peroxid és a kerozin műszaki hiba miatt összekeveredett és felrobbant. Az indításnál ráadásul – a szabályzat előírásaival ellentétben – nem zárták le hermetikusan a torpedóvető helyiséget, így az első robbanás ereje, illetve a lángok és a mérges gázok akár a harmadik és negyedik rekeszig is elérhettek (a Projekt 949A Antej-osztályú KURSZK kilenc, egymástól légmentesen lezárható rekeszből állt).

A robbanás erejét jelzi, hogy a periszkópmélységben haladó hajó vezérlőtermében is mindenki eszméletét vagy életét veszítette, így segélyjelzést vagy rádióüzenetet sem adtak le. A 2700 Celsius-fokosra becsült tűzben további hét „éles" torpedó feje robbant fel és ez végleg megpecsételte a hajó sorsát. Egyedül a kilencedik, leghátsó, apró, de mentőnyílással ellátott rekeszben összegyűlt 23 tengerésznek adatott még egy kis idő: hat óra múlva azonban a vészhelyzeti oxigéngenerátorban használt kálium-szuperoxid patron vízzel történő érintkezése miatt kialakult heves tűzben súlyosan megégve ők is megfulladtak az oxigénhiány miatt. A többszöri halogatás után végül a hetedik napon a hajóhoz lemerülő norvég búvárok már csak a holttesteket találták meg. A KURSZK roncsait az orr-rész kivételével egy nagyon bonyolult mentőakció keretében 2001. október 8-án emelték ki és szállították vissza Murmanszk hadikikötőjébe.

A film a hat óránál sokkal hosszabbnak mutatja be a túlélők és a mentőcsapatok küzdelmét – de kell is az idő az emberi drámák kibontásához. A harc számos síkon folyik egyszerre: a víz alatt rekedtek a tengerrel, a levegőhiánnyal, a megőrülés ellen küzdenek, míg a felszínen a hadgyakorlat résztvevői, továbbá a nagy nehezen elinduló, alkalmatlan, ósdi eszközökkel felszerelt mentőcsapatok próbálják elérni az összeroncsolódott, a tengerfenékbe fúródott, megdőlt hajótestet. Eközben Murmanszkban a feleségek, szülők tesznek meg mindent azért, hogy a pletykákból kirajzolódó végzetes eseményről bármilyen információt kicsikarjanak az Északi Flotta vezetőitől – akik viszont azon vannak, hogy ne kelljen semmit bevallaniuk. Max von Sydow elképesztő profizmussal alakítja a rezzenéstelen, érzelemmentes, csak a kármentésre és ködösítésre koncentráló flottaparancsnok szerepét. Érdekes megfigyelni, ahogy egy tengeralattjáró-balesetben korábban már három hetet a víz alatt rostokoló, idős apa próbálja nyugtatgatni Averin fiatal feleségét, aki éppen a második gyermekét várja. A harc itt a generációk között zajlik – mit engedhetünk meg magunknak a személytelen, rideg, a valóságot letagadó hatalommal szemben? A harcban minden eszköz megengedett, így valóban volt rá példa, hogy a nyilvános találkozó során a kamerák előtt hangosan tiltakozó hölgyet titokban beadott nyugtató injekcióval kábították el, majd cipelték ki.

S végül harc az is, amit a 72, árván maradt kisgyerek egyike tesz: a templomban, a gyászszertartás követően nem fog kezet az apját a halálba küldő öreg admirálissal. Mihail Averin gyermeke ezzel tud csupán visszavágni.