Így készült A Tenkes kapitánya (1. rész)

A Tenkes kapitánya nem csak a legsikeresebb filmsorozattá lett, de a legelső televíziós sorozat is volt Magyarországon. Fejér Tamás – a Hunnia egyik gyártási csoportvezetőjeként – elérte, hogy bár nagyon szűkös, de tarthatónak ígérkező költségvetést biztosítsanak számára a forgatáshoz.

 Az említett szegény eklézsia minden tekintetben spórolást kívánt, így például a nagyobb csatajeleneteket egy az egyben átvették Bán Frigyes 1953-ban készült filmjéből, a Rákóczi hadnagyából. A fogatási helyszínek sokasága is a takarékoskodásból adódott: minél közelebb Pesthez, keveset kelljen utaztatni, etetni-itatni a stábot, felszerelést. Ennek köszönhetően a Tenkes kapitánya felvételeinél összesen nyolc város vagy falu, megannyi helyszínén forgott a filmfelvevő kamera.

A siklósi vár esetében azonban nem lehetett imitálni a helyszínt. Ekkor még nem működött, ami később az Egri csillagoknál, ahol a film kedvéért felépítették képzelt korabeli valójában, ráadásul Budapesthez közelebb az ostromlott várat; a siklósi várról 1963-ban, csak Siklóson lehetett forgatni. Szerencsére az erősséget megkímélte a történelem, a mai napig tökéletes egészségnek örvend.

1963 júniusában megérkezett hát a filmesek hada a dél-baranyai nagyközségbe (a középkorban még mezőváros Siklós, csak 1977-ben kapta vissza városi rangját) és ezzel alaposan felbolydult a falu élete. „Budapest-Magyarország" lelátogatott a déli csücsökbe. A főváros szemében ez a falu igazi „istenhátamögötti" helynek számított, a helybéliek joggal fogalmaztak az akkori időszakról úgy, hogy a nagyvilág jött el hozzájuk.

A falu főutcáján egyszer csak megjelentek olyan sztárok, akiket eddig legfeljebb csak moziban láthatott a vidéki lakosság (tévéje ekkoriban még nagyon kevés embernek volt). Zenthe Ferenc, Pécsi Ildikó, Basilides Zoltán, Ungváry László, Szabó Gyula, Tordy Géza jött szembe a piacra, boltba, vagy a postára menet – képzelhetjük… Ráadásul, a több mint egy hónapig tartó forgatás alatt a művészek a helyszínen is laktak, mi több javarészt a helyi lakosságnál elszállásolva.

Jelenetre várva…

A forgatás helybéli szükségleteinek biztosításában aktívan közreműködött az akkori járási párttitkár, aki cserébe annyit kért Fejér Tamás rendezőtől, hogy gyerekstatisztaként szerepelhessen nyolcéves fia a sorozatban.

Marenics János, a nyolcéves kisfiú ma hatvanöt éves; az eltelt idő alatt négy cikluson keresztül volt Siklós polgármestere is. Élete legnagyobb élményének mondja 1963 nyarát, – szavai szerint – úgy emlékszik mindenre, mintha csak ma történt volna.

„Ahogy megérkeztek a filmesek, megkezdődött a statiszták toborzása. Azt persze, nem a jelentkező döntötte el, hogy pozitív, vagy negatív hősként jelenik majd meg a filmen. Nekünk, gyerekeknek egyszerűbb volt a képlet: parasztgyerekek lettünk. Kaptunk egy mellénykét, egy bőgatyát, hozzá egy süveget – és kész is volt a jelmez. A felnőtteknél napról napra változhatott a beosztás – egyszer kuruc, másszor labanc, vagy paraszt –, bár Sólyom-Nagy Sándor (később világhírűvé lett operaénekesünk), illetve a siklósi zeneiskola igazgatója Horváth Laci bácsi mindvégig labanc volt" – emlékszik vissza Marenics János.

A gyerekseregben ott volt Zenthe Ferenc fia is, akinek Golyó volt a beceneve, és akivel a kis Marenics hosszú évekre összebarátkozott.

„ Természetes volt, hogy a gyerekstatiszták közül Golyót mutatta legtöbbször a kamera, de érdekes módon nem voltunk rá irigyek. Olyannyira jó haverok lettünk, hogy többször voltunk látogatóban, vendégségben egymásnál a rákövetkező években" – meséli János.

A gyerekeken és az asszonyokon kívül komoly statisztahiánnyal küszködött a rendező, ebből adódott, hogy váltott „szereposztásban" dolgozott a statisztéria. Ez azonban senkit sem zavart, Siklóson mindenki úgy érezte, hogy szerepel a filmben. Mindenki beleadott, amit csak tudott. Olykor szó szerint is. Krencsey Marianne (Amália, Eckbert ezredes felesége) mindvégig a Bogyó néniéktől kölcsönbe kapott kiscicákat abajgatta jeleneteiben  – és persze bőven akadt, ami nem kölcsönbe volt: a siklósi borok, a Tenkes-oldalában lévő pincék, a bulik-buli hátán.

Egy forgatási nap végén, valahol a Tenkes-oldalában

A siklósiak pontosan tudták, érezték, hogy a sorozatra nagyon kevés pénzt szántak odafentről, de ez egyáltalán nem vált senki számára kínossá. Igaz, Fejér Tamás mindent megtett azért, hogy a stáb ne éljen vissza a helybéli vendégszeretettel. Ezért aztán nagyon dühös volt akkor, amikor a vásári jelenetben felhasznált rengeteg gyümölcs a forgatás után szőrén-szálán eltűnt. Azt ugyanis vissza kellett volna vinni a siklósi piacra – ahonnan kölcsönkérték.

„Rettenetesen kikelt magából, amikor eltűnt a sok zöldség meg gyümölcs. A jelenet felvétele előtt többször bemondta a hangosbeszélőbe, hogy az eljátszott vásárlás után, mindenki tegye az »árut« a kamerák mögött felállított nagy asztalra, mert vissza kell adni!" – idézi fel szemtanúnk a történteket.

A város és a stáb közötti rendkívül családias viszonyt azonban nem ronthatta el semmi. Örök barátságok és kapcsolatok kezdtek szövődni a „pestiek és a helyiek" között.

(Folytatjuk!)