Így készült A Tenkes kapitánya (2. rész)

Szöveg: Mészáros József | Fotó: Kovács Ferenc gyűjteménye és illusztráció | 2020. június 29. 12:23

Az 1963-ban bemutatott A Tenkes kapitánya zajos sikere késztette arra Örsi Ferencet, hogy a sorozat forgatókönyve után, a történetet megírja, ifjúsági regényként is. Általában fordítva szokott lenni…

Az említett zajos siker amúgy jellemző volt a rendező, Fejér Tamás munkásságára – elég ha csak a Tüskevárt, vagy a Princ, a katonát említjük. Persze, szenzációs színészgárdából válogathatott, még az epizodisták is sztárok voltak életükben, holtukban pedig, legendává vált ki-ki a maga életútjával.

A forgatás ideje is számos halhatatlan sztorival gazdagította Siklós történelmét.

A sorozat készültéről szóló írásunk első részébenmár találkoztunk az 1963-ban nyolcéves gyerekstatisztával, Marenics Jánossal, neki köszönhetően mi is megismerhettünk a legendás történetekből néhányat.

„Mivel a művészek egy hónapon keresztül megosztották velünk mindennapjaikat, természetes volt, hogy a felvételeken kívüli események is a helyiek figyelmének kereszttüzében álltak; és itt nem csak a rengeteg buliban történtekről beszélek. A siklósi gyerekek szimpátiája – vagy ellenszenve – a szereplőkkel kapcsolatban gyakran a színészek által játszott szereptől függött. Az egyébként tündéri Ungváry Laci bácsi, nekik a várat bitorló labanc Eckbert ezredes volt, így hát egy balzsamos éjszaka teletömködték sárral Moszkvicsának kipufogóját. Az egyik befejező jelenetet, a nagy paradicsom-dobálást is sokszor le kellett állítani, majd újra venni, mert mi, gyerekstatiszták kipécéztünk magunknak néhány leginkább utálatos labancot és kissé túlzásba vittük a dolgot… Néhányuk levegőt is alig kapott a rázúduló paradicsomzáportól" – idézi fel a történteket Marenics János.A külső szemlélők számára a forgatás minden perce érdekes volt. Mára már azok az epizódok is bájos emlékké váltak, melyek annak idején nem kevés bosszúságot okoztak a rendezőnek. Így például sehogyan sem akart összejönni a híres galamb-lelövés, melynek során a bástya teraszán reggeliző ezredes egy laza mozdulattal a levegőbe lőve véletlenül eltalálja a kurucok postagalambját. Természetesen nem Ungváry művész úr lőtte le a galambot, illetve senki sem lőtte le, mert a feladattal megbízott profi vadásznak – amúgy a siklósi gimnáziumban negyven éven át testnevelést tanító – Zádori Tibi bácsinak sokadszorra sem jött össze a találat; végül egy kitekert nyakú madár landolt a bástya teraszán.

Kovács Ferenc festőművész annak idején, tizenhét éves siklósi gimnazistaként már felnőtt statisztaszerepeket kaphatott, az emlegetett bulik némelyikének is résztvevője lehetett.

„Hogy közelebb kerülhettem a színészekhez, azt főleg a helyi könyvesbolt vezetőjének, Ózdi Lajosnak köszönhettem, aki jó barátom volt. Szerencsére, nem csak nekem volt jó barátom, hanem Örsi Ferencnek is. Örsivel olyannyira közeli cimboraságban állt, hogy az író még a sorozat regényváltozatába is belevette: »…jött a fürgelábú Ózdi Lajos«. Így aztán Lajos hegyi pincéje csúcsüzemben működött a forgatás alatt, ráadásul, nagyon jó borai voltak. Ehhez tegyük hozzá a bohém művészekből álló társaságot… Szép időszaka volt az életemnek, na" – meséli Kovács Ferenc.

A főszereplő, Zenthe Ferenc viszont mértéktartó, rendkívül fegyelmezett művész volt, tőle még a legapróbb kilengést sem láthatták az idő alatt, amíg Siklóson lakott.

„Nem volt távolságtartó, mint mondjuk Basilides Zoltán, de igen csak távol állt tőle a tivornyázás. A rendező, Fejér Tamás sem volt egy bulizós alkat. Szabó Gyula viszont, a való életben is »bugajakabos« jó fej volt. Egyik nap dinnyét szeretett volna enni a társaság. Gyula kijelentette, hogy a dinnyét nem venni kell – az olyan úri huncutság -, hanem éjszaka lopni. Menjünk tehát, este dinnyét lopni! Rendben, menjünk. Azért, a biztonság kedvéért lebeszéltem a dolgot a gazdával, amiről Gyula persze, mit sem tudott. Szóval, nekiindultunk éjszaka egy hintóval dinnyét lopni. Sajnos, a sötétben nem igazán tudtuk megállapítani a dinnyék érettségi fokát, a lopott áru javarészt éretlen volt – mindenesetre, a társaság jól belakott aznap éjjel belőle. Szabó Gyulával ezt követően nagyon összebarátkoztunk" – idézi fel Kovács Ferenc a történteket.

A helybeliek közül sokan irigyelték statiszta földijeiket, ám alkalmasint nekik sem volt könnyű dolguk. Előfordult, hogy egy kétperces jelenetre 6-8 órát is vártak, nyakig jelmezben a nyári hőségben. Vagy éjszaka; mint például abban az epizódban, amikor Eke Máté megmássza a bástyát, odafent pedig minden bástyapillérnél labanc őrök állnak.

„Szinte egész éjjel ott kellett állnunk a bástya fokán, biztonsági okokból jól kikötve, hogy le ne essünk. Egy darabig élveztük, hajnal felé már nem annyira. Persze, mindez nem számított, örültünk, hogy egyáltalán ki lettünk választva a reggeli felvételin. Mert, mindenki csak egy napra kapott megbízást, hiszen a forgatókönyv szerint változott, hogy egy-egy napon hány kurucra, labancra, vagy parasztemberre van szükség. Szóval, reggel statiszta-válogatás, este pedig, felvettük a gázsit, ami 50 forintot kóstált nappali és 100 forintot éjszakai szereplés esetén. Nekem azonban, mint Ózdi Lajos, illetve Örsi Ferenc jóvoltából protekciós ifjoncnak néha egyéb feladat is jutott. Az operatőrnek, Mezei Istvánnak segítve tarthattam a derítőlapot, napfényt tükrözve a szereplőkre, de volt, hogy egy-egy fontos stábtag unatkozó családját kalauzoltam kirándulni Harkányba, vagy Máriagyűdre – amolyan botcsinálta idegenvezetőként. Nem beszélve az egyik legfőbb dicsőségről: én süthettem el az ágyút a vár fokán" – meséli a siklósi festőművész.

A helybéli statiszták természetesen csak akkor láthatták magukat a filmben, amikor a sorozatot 1964-ben elkezdte sugározni a televízió. Sámlikkal, hokedlikkel felszerelkezve kopogtattak be azokhoz a szomszédokhoz, akiknek már volt televíziójuk. Amikor pedig, a sorozatból összevágott mozifilmet bemutatták – az akkor még létező siklósi mozi minden előadása táblás házzal ment.

Örsi Ferenc évekkel később nekilátott a folytatásnak Buga Jakabbal a főszerepben – ezzel minden bizonnyal újabb sikertörténetét írva a magyar filmgyártásnak -, ám népszerű írónk 67 éves korában elhunyt.

Vajon, mitől vált Siklóson olyan múlhatatlan emlékek sorozatává is az amúgy országszerte rendkívül népszerű A Tenkes kapitánya? Egyesek szerint 1956 után hét esztendővel, végre, valami sikerélmény is jutott általa az embereknek, mások szerint az akkori színészgenerációk a mai napig pótolhatatlanok és olyan vélemény is akad, amely a manapság már elképzelhetetlen családias kapcsolatot említi a művészek és a forgatási helyszínek lakossága között.

Az 1963-as stáb tagjai minden bizonnyal hasonlóképp éreztek, hisz a sorozat befejeztével rengeteg kapcsolat megmaradt, nem pedig ittmaradt… Évről évre visszajártak Siklósra, a siklósi Tenkes-oldal borospincéibe, és boldogan jöttek vissza az eredeti helyszínre, a siklósi várba, amikor a Tenkes kapitánya 40 éves jubileumára invitálta őket a város 2003-ban.

Már aki még élt abból a legendás társulatból.