Passzol a szériába a harmadik The Expendables

Az Expendables-széria (persze van magyar címe, de az annyira szerencsétlen, hogy négy év alatt sem sikerült megszokni, úgyhogy inkább kerüljük is…) abból a szempontból az elejétől fogva kemény dió, hogy alapvetően egyetlen réteget kíván megszólítani. Mivel ezt az egyetlen réteget (azaz a ’80-as évek második és a ’90-es évek első felének akciófilmjein nevelkedetteket) Sylvester Stallone már pusztán a szereposztással kenyérre kente a 2010-es első résszel, igazából nincs is értelme elemzéseket folytatni a filmek örvén. Ezek bevallottan faék egyszerűségű, buta, tufa, képregényszerű, old school akciómozik, amelyek teljesen nyilvánvalóan a megboldogult videotékák polcaira és a megboldogult Szív TV késő esti műsorsávjába kívánkoznának, amennyiben nem ez a leosztás lőné halomra bennük az ellenfeleket és egymást. Mivel azonban Stallonének a fénykor után bő húsz évvel sikerült összetrombitálnia a mozivászon leghatalmasabb mészárosait, az említett célcsoport két pofára falja őket – és innentől kezdve nincs miről beszélni, vagy a dolog létjogosultságát firtatni. A két első rész világviszonylatban összesen nagyjából 600 millió dollárt kaszált a pénztáraknál, így nem lehetett kétséges, hogy lesz harmadik folytatás is, most pedig máris a negyedik epizódot, sőt, egy hasonló koncepciójú női franchise-t is rebesgetnek a jól értesültek. Aminek a rajongók örülnek, a körön kívüliek meg csak néznek maguk elé, hogy ugyan mi a jó ezekben a faék egyszerűségű, buta, tufa, képregényszerű, old school akciómozikban.

Utóbbi kérdést a harmadik rész láttán is egyszerű megválaszolni: az, hogy Stallone mellett ezúttal is egy sor híres mozis vérontó/sportlegenda (Jason Statham, Dolph Lundgren, Jet Li, Randy Couture, Terry Crews és persze az elmaradhatatlan Arnold Schwarzenegger) lődöz és verekszik összevissza két órán keresztül a színen. És ennyi, nem több. Ráadásul a készítők ismét emelték a tétet, így a fentiek mellé bejött még a képbe Bruce Willis helyén, CIA-összekötőként Harrison Ford, furcsa természetű hispano zsoldosként Antonio Banderas meg egy sor fiatal arc Stallone újonnan verbuvált egységében. És persze bónusznak két hollywoodi számkivetett: a hűvösről nemrég szabadult Wesley Snipes, illetve főgonoszként az ominózus rendőrös incidens óta a filmiparban szinte leprásként került Mel Gibson. Innentől fogva voltaképpen ismét mindegy, mi történik a filmben, pláne, hogy a forgatókönyv lényege ismét összefoglalható egy mondatban: Barney Ross és társai a világ különböző részein gyilkolnak, miközben néha megeresztenek egy-egy poént, illetve filozofikusabbnak szánt megjegyzést is az öregedésről meg a barátságról.

Ennyivel persze azért ne intézzük el a The Expendables harmadik részét. A sztori veleje tényleg annyi, hogy Ross ezúttal egykori alapítótársával, az azóta milliárdos fegyverkereskedővé lett Conrad Stonebanksszel (Gibson) kerül szembe, és szép lassan levadásszák egymást. A film azonban hangulatra sem egészen olyan, mint az első vagy a második, főleg, hogy azok is különböztek egymástól. Miközben a nyitóetapban Stallonéék korszerű technikai megoldásokkal felturbózva összezsúfolták a békebeli akciófilmek összes kliséjét, a második részben ezek mellett sokkal inkább az önirónia dominált. Utóbbival itt-ott egyenesen parodisztikus jelleget adtak a filmnek, néha már-már kicsit túl is lőve ezzel a célon, amit az új rész alapján a készítők is érezhettek, és ezúttal vissza is nyesték ezeket a vadhajtásokat. Snipest ugyan egy börtönből szöktetik meg, és még el is poénkodik azon, hogy adócsalásért varrták be, de ezen túlmenően inkább a rejtett utalások dominálnak, „aki érti, érti" alapon (vö.: fentebb többször emlegetett célcsoport). Vagyis Chuck Norris-viccet mesélő Chuck Norristól ezúttal nem kell tartani. Emellett pedig érezhető egyfajta elmozdulás a modernebb akciófilmek irányába is, az újonnan toborzott zsoldosok köre és megjelenítése deklaráltan és kimondottan ezt a vonalat hozza be a sztoriba. Nem véletlenül emelik ki, ahogy Lundgren vagy Couture először nem tud mit kezdeni Kellan Lutzcal, Glen Powell-lel, illetve a két frissen igazolt sport-nagyágyúval, Victor Ortizzal és persze az első női expendable-lel, Ronda Rousey-val. Aztán pedig megpróbálják velük felvenni a tempót, aminek akadnak viccesen elsült hozadékai, de erőltetett és felesleges vonatkozásai is.

Ha már új titánok: Stallone és Kelsey Grammer toborzós blokkja kicsit hosszú és határozottan leülteti a filmet, itt nyugodtan lehetett volna bátrabban használni az ollót, és mondjuk több teret adni helyette Gibsonnak. Aki persze pont olyan egydimenziós gonosz, mint legutóbb Jean-Claude Van Damme is volt, de hát épp ez adja meg a dolog báját. Néha a karrierje legsúlyosabb ripacskodását produkáló Banderas is több egy cseppet a kelleténél, pláne, hogy Jet Li meg például mennyire alulreprezentált. De lehet, hogy ez már inkább csak szőrszálhasogatás, a lényeg úgysem ez, hanem hogy Stallone akciógenerációja ismét kapott egy lehetőséget a jutalomjátékra, és ki is használják ezt. Ebből a szempontból a film egy cseppet sem lóg ki a szériából, pláne, hogy az akciójelenetek szokás szerint lélegzetelállítóak, és a célcsoport tagjai akkor is boldogan vigyorognak, ha egy jelenetben látják Stallonét és Schwarzeneggert (/Gibsont/Fordot/akármelyik régi ikont), ha az adott dialógus éppen rendkívül sekélyes. És ezt a bizonyos generációt senki nem is fogja meggyőzni arról, hogy az a film nem nézhető meg pár évente egyszer-egyszer, amiben John Rambo Martin Riggsszel vívja meg a végső leszámolást, és ráadásul még Robert Davi is felbukkan egy rövid cameo erejéig albán maffiafőnökként. A többiek pedig ugyanolyan értetlenül, hitetlenkedve, netán gúnyosan mosolyogva néznek majd, mint eddig. És bizonyos szempontból nekik is igazuk van. De hát a nosztalgia nagy úr, és Stallonéék pontosan tisztában is vannak ezzel.

Vagyis aki úgymond tényleg minőségi szórakozásra, pláne intellektuális élményre vágyik, messziről kerülje el a The Expendables 3-at, mint ahogyan az előzőket is. Aki meg régi, otthonos érzéseket ébresztő arcokat akar látni, amint azt csinálják, amivel megszerette őket, nézze meg és kapcsolja ki az agyát arra a két órára. Lehet vitatkozni rajta, melyik a széria legjobb és legfeledhetőbb darabja, de még talán ennek sincs igazán értelme – ha csalódást okozott a dolog, még mindig lehet bízni abban, hogy a negyedik kiköszörüli a csorbát. Pláne, hogy Pierce Brosnan és Hulk Hogan már elvileg biztosan csatlakozik Ross különítményéhez, és az ember amíg él, reméli, hogy végre sikerül bevonni a produkcióba Steven Seagalt, Jackie Chant, Michael Dudikoffot, Christopher Lambertet és az összes többi VHS-ikont, akik az eddigi filmekből ilyen-olyan okokból kimaradtak, de Sly deklaráltan szeretné megszerezni őket az alakulatba.

A feláldozhatók 3 (The Expendables 3)

Gyártó: Nu Image / Millenium Films

Producer: Avi Lerner

Rendezte: Patrick Hughes

Forgatókönyv: Sylvester Stallone története alapján Creighton Rothenberger, Katrin Benedikt, Sylvester Stallone

Fényképezte: Peter Menzies, Jr.

Zene: Brian Tyler

Vágó: Sean Albertson, Paul Harb

Főszereplők: Sylvester Stallone (Barney Ross), Jason Statham (Lee Christmas), Mel Gibson (Conrad Stonebanks), Antonio Banderas (Galgo), Wesley Snipes (Dr. Death), Dolph Lundgren (Gunner Jensen), Randy Couture (Toll Road), Arnold Schwarzenegger (Trench Mauser), Terry Crews (Hale Caesar), Harrison Ford (Drummer), Jet Li (Yin Yang), Kelsey Grammer (Bonaparte), Kellan Lutz (Josh Smilee), Victor Ortiz (Mars), Ronda Rousey (Luna), Glen Powell (Thorn), Robert Davi (Goran Vata)

Magyarországi mozipremier: 2014. augusztus 28.

Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution Kft.