Retro-mozi: 300

Szöveg: Révész Béla | 2015. május 13. 17:30

Nem a 300 volt az első képregény-adaptáció a filmtörténelemben, de kétségtelenül úttörő szerepet vállalt egy olyan látvány kidolgozásában, melynek kapcsán egy pillanatra sem tudunk elvonatkoztatni a képregénytől. És nincs több kérdés azzal kapcsolatban, megöli-e a filmművészetet a digitális technika.

A görög−perzsa háború és a Thermopülai-szorosban lezajlott csata alapsztorija a történelemkönyveknek. Leonidasz király és a háromszáz spártai harcos önfeláldozása, bátorsága és katonai zsenije 2500 éve ejti ámulatba a közönséget. Készült róla rengeteg irodalmi mű, néhány filmadaptáció is, aztán jött Frank Miller, a képregények Einsteinje, és elkészítette azt a művet, amely alapján Zack Snyder olyan mozit tudott forgatni, amit nyugodtan nevezhetünk mozgó képregénynek is.

A 300 nem a színészek, forgatókönyv vagy a rendezés miatt bivalyerős film. Ez a mozi az első pillanatától az utolsóig arról a látványról szól, amellyel a szintén Miller-adaptációs Sin City-ben már találkozhattunk, ám míg ott inkább az atmoszféra volt a meghatározó, a spártai vérfürdő láttán valóban úgy érezhetjük, mintha egy képregénybe csöppentünk volna bele. A színek, a képek, a kamera beállításai, a tónusok, a mozgások, a szereplők mimikája, és természetesen a hihetetlen mennyiségű digitális effekt mind egyetlen célt szolgál: dinamikus mozgásba lendíteni egy olyan műfajt, amelynek éppen a szaggatottság a lényege.

A jelenetek durva, erős, kifejező kockák sorozatából állnak össze, de szinte mindegyiknél azt érezzük, hogy nem filmet, inkább egy gyorsan pörgetett képregényt látunk. Elég csak a film egyik leghíresebb részletére, a hegyszirtről a mélybe zuhanó perzsák távoli látványára gondolunk, háttérben a sziluetteket megerősítő nappal. Ami ennél képregényesebb, az már csak maga a képregény.

A kivitelezés mindemellett ötvöz mindent, ami újításként felbukkant az elmúlt huszonöt évben a látványfilmekben. A történelmi hitelességet egyébként lazán feláldozó rendező csak és kizárólag fekete-fehér, hősies vagy gonosz karaktereket ábrázol (mi mást várhatnánk egy képregénytől?), s mindezt megfejeli egy mátrixos technikai slágerekbe hempergetett vizuális orgiával. Itt már nemcsak az a lényeg, hogy a kard suhintását és a vér fröccsenését bullet time-ban látjuk, hanem az is, hogy hová érkeznek a cseppek, miként változik a színük a bordó minden árnyalatában, és hogyan tér vissza a kamera ugyanabban a snittben a kardot tartó kézre.

Larry Fong operatőrt és a designercsapatot több kritika érte a csatajelenetek túlcizellálása miatt, s valóban, idővel már soknak tűnik a véget érni nem akaró digitális trükközés, de ha utólag visszagondolunk a filmre, éppen ez a már-már émelyítő, végtelenített akciótenger és annak kivitelezése az, amely a 300-at mérföldkővé tette a 21. század eddigi filmtermésében.
Ami a forgatókönyvet illeti, belekerült egy, a képregényben csak érintőlegesen felbukkanó szál a Spártában maradtakról. Bár sok köze nincs az eredeti sztorihoz, s egyesek talán feleslegesnek is érezhetik, a látvány és a digitális színezés miatt még ez is valódi csemege a vájt szemű nézőnek. A sárga szín ezernyi, tökéletesen eltalált alkalmazása például annyira erős atmoszférát teremt a békésebb szcénákban is, amelyet nehezen felejt el bárki is, aki látta a filmet.

A 300 új korszakot nyitott a történelmi filmek ábrázolásában. A sztori csak vékony alapozás a monstrumhoz képest, amely a grandiózus látvánnyal épült rá. Ellenzői giccsesnek és mesterkéltnek mondják, rajongói megkerülhetetlen alapműként emlegetik. Részünkről inkább az utóbbi felé hajlunk. Megkockáztatjuk: újításának hatásában a 300 a maga műfaján belül hasonlóan fontos, mint amilyen a Ryan közlegény volt a kilencvenes években. (Ha háborús filmet kell mondanunk, amely a 300 nélkül biztosan nem készült volna el, kapásból vágjuk rá a 2013-as Sztálingrádot.)

Ez a mozi olyan, mintha egy tűz körül mesélt legenda elevenedne meg a szemünk láttára. Képregény jellegénél fogva kellő távolságot tart, kivitelezésének tökéletességével azonban magába szippant, és nem ereszt.

This is Sparta!

* * *

300 – 2007

Gyártó: Warner
Rendező: Zack Snyder
Forgatókönyvíró: Zack Snyder, Kurt Johnstad, Michael Gordon
Operatőr: Larry Fong
Zene: Tyler Bates
Vágó: William Hoy
Szereplők: Gerard Butler, Lena Headey, Dominic West, Vincent Regan, David Wenham
Filmpremier: 2006. december 9.
Magyarországi bemutató: 2007. március 22.