Tánc és festészet – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Mondhatni minden szabadidejét a próbateremben vagy a festőállvány előtt tölti Kása Ferenc főtörzsőrmester. Táncos barátaival ugyanis rendszeres meghívottjai a különböző honvédségi rendezvényeknek, városi programoknak és falunapoknak. Műteremből pedig kettő is a rendelkezésére áll: egy otthon várja és egy a szolgálati helyén, a debreceni laktanyában.

– Táncolni gyerekkoromban Mezőkövesden, a Matyó Néptáncegyüttesben kezdtem, ahol olyan kiváló szakemberektől tanulhattam meg az alapokat, mint például Vásárhelyi Laci bácsi. Középiskolásként pedig Gyöngyösön, a Zsurávszky Zoltán vezette Vidróczki Néptáncegyüttes tagja lettem. A színpaddal a bevonulásom után sem tudtam szakítani, ezért a Bocskai-dandár harcoló alegységeinél szolgáló, egykori néptáncos katonatársaimmal és honvédségi közalkalmazott barátaimmal hat évvel ezelőtt megalakítottam a Debreceni Honvéd Táncegyüttest. Repertoárunkat verbunkok, legénytáncok, erdélyi férfitáncok, pontozók és Közép-Kelet-Európa legvirtuózabb, leggazdagabb formakincsű tánctípusa, a legényes alkotják. A Honvédség és Társadalom Baráti Kör debreceni szervezete keretében külön szekciót alkotunk, művészeti vezetőnk Vámosi István. Tagságunk létszáma az évek során folyamatosan gyarapszik, az aktív katonák mellett ma már a Kratochvil Károly Honvéd Szakközépiskola növendékei, középiskolás diákok és civilek is járnak a próbáinkra. Kása Ferenc Mezőkövesden, ősi matyó családban nőtt fel. Rajztudását, a festészet szeretetét valószínűleg szüleitől, nagyszüleitől örökölte.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin december 15-én, pénteken megjelent számában!)