Tíz emlékezetes hollywoodi katonaszerep

Szöveg: Draveczki-Ury Ádám | 2015. január 24. 15:03

Bizonyos színészek szinte mindig katonát alakítanak, mások pedig gyakorlatilag soha − a kettő közötti zónában pedig azok helyezkednek el, akik karrierjük során egyszer-kétszer alakítottak egyenruhás karaktert, és nemritkán olyan bravúrosan oldották meg a feladatot, hogy az adott film karrierjük szempontjából is meghatározónak bizonyult. Közülük válogattunk most össze tízet, természetesen szigorúan szubjektív módon, a teljesség igénye nélkül.

Bill Kilgore alezredes (Robert Duvall)
Film: Apokalipszis most (1979)

Az ember, aki minden másnál jobban szereti kora reggel a napalm illatát – Robert Duvall annyira lehengerlő volt a sajátos módszerekkel operáló Kilgore szerepében, hogy hiába játszott előtte consiglierét a filmtörténet legmeghatározóbb gengszterszériájában, és hiába volt utána Sztálin, illetve világmentő űrhajós, elsősorban a mai napig is ezzel a szereppel azonosítják. Méltán és joggal – noha Francis Ford Coppola remekművéről a mai napig megy a vita, és ez már valószínűleg örökre így is marad.

Emil Foley őrmester (Louis Gossett Jr.)
Film: Garni-zóna (1982)

Louis Gossett Jr.-t Magyarországon főleg vadászrepülős B- és C-filmekből szokás ismerni, pedig ő volt az első afroamerikai színész, aki Oscart vihetett haza a legjobb férfi mellékszerep megformálásáért. Ez a szerep pedig nem volt más, mint egy kőkemény kiképző őrmester alakja, aki első látásra talán agyatlan, vaskalapos figurának tűnhet, valójában azonban mindent a katonák minél hatékonyabb formálása, tehát a hadsereg érdekében tesz. A Richard Gere főszereplésével készült film egyébként is kiváló alkotás, Gossett azonban hatalmasat dob azokon a jeleneteken, ahol felbukkan.

Chris Taylor közlegény (Charlie Sheen)
Film: A szakasz (1986)

Charlie Sheen mára leginkább bohém reklámzeneszerzőként él a köztudatban, aki emellett a magánéletében csupa olyasmit csinál, amit az orvosok és a hatóságok szerint inkább nem kellene. Három évtizeddel ezelőtt azonban Hollywood egyik ígéretének számított: nagy kiugrását pont A szakasz jelentette, amelyben Vietnam poklába bedobott fiatal amerikai újoncként őrlődik a szadista, minden józan eszét és erkölcsi mércéjét elveszítő Barnes őrmester (Tom Berenger) és az ő ellenpontja, Elias őrmester (Willem Dafoe) között. És eközben persze minden illúzióját elveszíti, mert a háború ezeket öli meg először. Mindenkinek jobb, ha elsősorban így emlékezünk rá.

Tom Farrell őrnagy (Kevin Costner)
Film: Nincs kiút (1987)

A korrupt, veszélyes amerikai védelmi miniszter (Gene Hackman) új összekötőjének kinevezett fiatal tiszt szerepét Kevin Costner még azelőtt kapta meg, hogy igazán nagy sztárrá vált volna – és egyben karrierje egyik legjobb alakítását is nyújtotta benne. Ehhez persze az is kellett, hogy a végig roppant hatásos, rideg és feszült atmoszférájú film a végén az egyik legváratlanabb és legbriliánsabb csavarral szolgáljon, amit csak valaha kiagyaltak Hollywoodban. Hidegháború kicsit másképp, de nagyon valószerűen, avagy semmi és senki nem az, akinek látszik, még a legmagasabb körökben sem…

Tony Meserve őrmester (Sean Penn)
Film: A háború áldozatai (1989)

Brian De Palma filmje már A szakasz után született, miután Oliver Stone botrányfilmje egy sor tabut ledöntött Vietnam ábrázolásával kapcsolatban. A Charlie Sheen megfelelőjét alakító, zöldfülű Michael J. Fox szintén roppant hitelesen formálta meg karakterét, a szadista társai között őrlődő, tépelődő, gyáva és bizonytalan fiatalembert, ám a film igazi ura és egyben démona De Palma Barnes őrmestere, Sean Penn, akit egy sor gyengébb és jelentéktelenebb film után sokan csak itt kezdtek el igazán komolyan venni.

Marko Ramius haditengerészeti ezredes (Sean Connery)
Film: Vadászat a Vörös Októberre (1990)

Sean Conneryről sokáig – évtizedekig – azt hitték, hogy soha nem lesz képes kilépni James Bond árnyékából, és amikor a ’80-as évek elején elvállalta a nem hivatalos Never Say Never Againt, úgy tűnt, bele is törődött ebbe. Aztán valahogy mégis fordult a kocka: már a Hegylakó Ramíreze is egy új közönségréteggel ismertette meg a skót színész nevét, a fordulópontot azonban a Vadászat a Vörös Októberre renegát szovjet tengeralattjáró-kapitánya jelentette. A Tom Clancy regényéből készült mozi egyébként is az egyik legjobb hidegháborús klasszikus, Connery pedig a maga karizmatikus jelenlétével rendesen rá is nőtt az egészre. De ezt aligha bánja bárki is…

Frank Slade alezredes (Al Pacino)
Film: Egy asszony illata (1992)

Al Pacinónak rengeteg emlékezetes alakítás fűződik a nevéhez, de a világtalan nyugállományú alezredes még ezek közül is kiemelkedik – nem csoda, hogy hét jelölés után ezt a szerepet már tényleg sikerült Oscarra váltania. Frank Slade megformálása, aki eltervezi, hogy miután kipipál néhány dolgot a bakancslistájáról, majd önkezével vet véget életének, kétségtelenül Pacino színészi karrierjének egyik legmeghatározóbb pontja volt – nem mondjuk, hogy az utolsó igazán emlékezetes és meghatározó alakítása, hiszen volt ő még utána Carlito Brigante, Vincent Hanna és Lefty Ruggiero is, de tény, hogy saját magát is újradefiniálta vele. És persze maga a film is kihagyhatatlan.

Nathan R. Jessup ezredes (Jack Nicholson)
Film: Egy becsületbeli ügy (1992)

Rob Reiner jogi krimije tipikusan az a fajta mozi, ami önmagában nem túl érdekes, viszont annyira elementárisak benne a színészi alakítások, hogy az ember mégis újra meg újra szívesen megnézi. Az Egy becsületbeli ügyben Tom Cruise is nagyot domborít a már-már tenyérbemászóan becsvágyó, tejfelesszájú, apja árnyékából kitörni készülő Daniel Kaffee hadnagy szerepében, nem is beszélve a kiváló mellékszereplők egész soráról Kevin Bacontől Kiefer Sutherlanden át Cuba Gooding Jr.-ig; ám amit a tanúként beidézett, a katonai törvényszék előtt csapdába csalt Jack Nicholson művel abban a bizonyos 4-5 percben Guantanamo szadista, elvakult, gátlástalan parancsnokaként, azzal szépen mindenki mást zárójelbe is tesz. Hidegrázós. (És Sinkó László zseniális szinkronjának köszönhetően a magyar változat is mindent visz.)

John H. Miller százados (Tom Hanks)
Film: Ryan közlegény megmentése (1998)

A honvedelem.hu szerkesztősége sem egységes azt illetően, hogy a Ryan közlegény megmentése a legjobb vagy a legtúlértékeltebb háborús film-e, így ezt a kérdéskört most inkább nem bolygatjuk, és kötelező jelleggel a nyitó partraszállás és a záró városharc megkérdőjelezhetetlen zsenialitását tesszük meg közös nevezőnek. Meg persze Tom Hankset, aki – mint gyakorlatilag mindenütt – itt is kiváló alakítást nyújt, noha a film elsősorban nem róla szól. És itt érdemes megemlíteni Forrest Gump katonai múltját is pár évvel korábbról…

Eugene Irwin altábornagy (Robert Redford)
Film: Az utolsó erőd (2001)

Az utolsó erőd egyfajta jutalomjáték lett volna Robert Redfordnak, aki Eugene Irwin altábornagy megformálásával tulajdonképpen búcsút mondott az úgymond kemény szerepeknek – és ugyan a film a mozipénztáraknál megbukott, ez bizonyosan nem a színészóriáson múlt, ő ugyanis roppant emlékezetes a hadbíróság által lefokozott és börtönbe vetett tábornok szerepében, amint nem adja fel, és tekintélyét, tapasztalatait bevetve szembeszáll a fegyintézet szadista parancsnokával (James Gandolfini).