Tíz kihagyhatatlan könyv az első világháborúról

Saját, a francia fronton szerzett háborús élményeit vetette papírra 1921-ben megjelent első regényében a portugál származású amerikai író, képzőművész. A Három katona egyik főhősét, John Andrewst az író saját magáról mintázta. A könyvet a kritikusok nagyon hamar „az első tiszta háborúellenes regény"-nek nevezték és a világháború legkitűnőbb amerikai ábrázolásaként emlegették.

Andrews, a leendő zeneszerző mellett Fuselliről, a nagyvárosi vagányról, illetve Chrisfieldről, a prériről jött amerikai parasztgyerekről szól a könyv. A közlegények életét azonban nem a lövészárok és a harcok élménye, hanem maga a katonaság zúzza össze. Bár Andrews a háborút túléli, a békébe belebukik.

Ki ne ismerné a „derék katonát", Josef Švejket, akit az orvosi bizottság korábban, hülyesége miatt már „katonai szolgálatra véglegesen alkalmatlannak" nyilvánított? Ennek ellenére részt vesz a Nagy Háborúban, kezdetben a hátországban, majd később a fronton is, ahol − tévedésből − osztrák fogságba esik. Hašek regénye az első világháború szatirikus kritikája, nemcsak háború-, hanem egyben Monarchia-ellenes mű is.

Az író maga is részt vett a háborúban, személyes élményeiből merített a történet írásakor, mellékszereplőit korábbi parancsnokairól, katonatársairól mintázta. Bár a regény a szerző halála miatt befejezetlen maradt, mégis kerek egésznek tűnik, s még közel száz évvel a megjelenése után is az egyik legolvasottabb és legsikeresebb első világháborús mű. Ahogy mondani szokták, az alap!

Ernest Hemingway legismertebb regénye Olaszországban és Svájcban játszódik. A történet főhőse Frederic Henry, egy amerikai önkéntes, aki tisztként szolgál az olasz hadseregben, az olasz−osztrák fronton. A Búcsú a fegyverektől egyike azoknak a szépirodalmi feldolgozásoknak, amelyek az első világháború értelmét vagy értelmetlenségét firtatták, a „régi Európa" véres pusztulásának és értékei látványos csődjének a tragikus tanulságait igyekeztek levonni. Nem történik benne semmilyen, a mai szemmel kötelezően elvárt szenzáció, mégis elgondolkodtató mű.

Ernest Hemingway az első világháborúban önkéntesként szolgált az olasz hadseregben. 1918-ban, 19 éves korában Fossalta di Piavénál súlyosan megsebesült a fején és a térdén az olaszok caporettói veresége és visszavonulása után. Ebből az élményből született egy évtizeddel később a világirodalom egyik legmaradandóbb háborús regénye.

A saját, első világháborús tapasztalatait és véres élményeit papírra vető Erich Maria Remarque – mint könyvbéli főhőse, Paul Baumer – a tanárképző iskola padjából került a nyugati front állóháborújának lövészárkaiba. A fiatal, még keveset élt katonákból a háború mindent kiéget, a túlélésre kicsi az esélyük, egyetlen erényük a bajtársiasság.

A háborúellenes remekműnek kikiáltott, a lövészárok-háború borzalmait leíró Nyugaton a helyzet változatlan rövid időn belül hatalmas sikert aratott az egész világon. Feltárta és bemutatta a nyugati front embertelen körülményeit, ahol a sár az úr, és mindenhol sebesültek, halottak vannak.

Vajon embernek számít még az ember, ha az első világháború nyugati frontjának csatamezején, egy szörnyű robbanás következtében elveszítette kezét, lábát, orrát, szemét, száját, és lélegezni is csak gépek segítségével tud? Vajon ember-e még, ha agya saját, megcsonkított testének börtönébe zárva kétségbeesetten küzd a mindennapokkal és a kitörölhetetlen emlékekkel?

Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Johnny háborúja, amely igen sokkolóan mutatja be egy olyan ember gondolatait és érzéseit, aki minden kapcsolatát elvesztette az őt körülvevő világgal, gyakorlatilag élő halottként létezik saját magányos világában.

„Nem hadi eseményeket szándékozom leírni és megörökíteni. A katonai hadműveletek, a csaták és ütközetek leírását, melyekben a vezényletem alatt álló seregtestek részt vettek, nyugodtan átengedem az okmányok alapján készülő hivatalos hadtörténelmi műveknek. Könyvem tehát nem szakmunka, csak egyszerű leírása az emberek életének és tevékenységének a hadszíntéren, a harcvonalban és a hadtápkörletben; egyszerű leírása néhány kiváló teljesítménynek, lélekemelő esetnek, néhány kedélyt és szívet érintő eseménynek, amint én ezeket az orosz harctéren és itthon is átéltem" − írja könyve előszavában vitéz Szurmay Sándor gyalogsági tábornok, akinek vezetésével 1915-ben az osztrák−magyar csapatok sikeresen védték meg az uzsoki hágót a betörő orosz erőkkel szemben.

A későbbi honvédelmi miniszter visszaemlékezése remek stílusával, élethű leírásaival és gazdag képanyagával kiemelkedik a háborús memoárok irodalmából.

A történelmi kalandregények írójaként aposztrofálják Wilbur Smith-t, akinek háromrészes regényfolyamának első része az első világháború idején kezdődik. Egészen pontosan 1917 tavaszán Észak-Franciaországban, ahol az angol légierő egyik fiatal pilótája beleszeret egy csodálatosan szép arisztokrata nőbe. Azt tervezik, hogy a háború után Afrikában telepednek le, ám boldogságuk nem tud beteljesedni, mivel a pilóta az egyik bevetésén életét veszti. A várandós nő szerelme nagybátyjának segítségével, egy kórházhajón utazik Afrikába, azonban a vízi járművet egy német tengeralattjáró megtorpedózza…

A könyv − és folytatásai − a 20. század ármánnyal és cselszövéssel átitatott, a pénzről, az embertelenségről és a háborúkról szóló történelmét elevenítik meg a maga naturális valóságában.

John Keegan könyve nem regény, mégis „kötelező olvasmány". A szerző az első világháború történéseinek pontos leírásával emel emlékművet a harcok több millió áldozatának.

Arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon „miért döntött úgy egy jómódú kontinens, a globális gazdagság és hatalom forrásaként és hajtóerejeként elért sikerei teljében és egyik, kiemelkedő tudományos és művészeti eredményeket hozó korszakának csúcsán, hogy kockára tesz mindent, amit addig magának nyert és a világnak kínált, az ártalmas, helyi jellegű testvérharc konfliktusának hazárdjátékában?"

Az egyik leghíresebb, elsősorban történelmi kalandregényeket és napjainkban játszódó krimiket író brit szerző sokadik remekműve, Atitánok bukása című könyv az első része az Évszázad-trilógiának, amely három kötetben meséli el a 20. század európai és amerikai történetét öt család életén keresztül, akiknek sorsa egymásba kapcsolódik. Az első kötet a 20. század első éveitől a Nagy Háború végéig kíséri nyomon az eseményeket és a szereplők életét. A második a II. világháborúba kalauzolja el az olvasót, míg a harmadik − egyelőre még megjelenés előtt álló − rész a hidegháború borzalmait mutatja be.

A mű − Ken Follett többi könyvéhez hasonlóan − az első oldaltól az utolsóig rabul ejti az olvasót. Erre szokták azt mondani, hogy letehetetlen.

A nagyváradi 37. gyalogezred 4. zászlóaljának harcairól szól az egykori királyi járásbíró, a fiatal géppuskás szakaszvezető, dr. Hary József visszaemlékezése. „Ezek a sorok a pokolban íródtak" − olvasható a könyvről a Szépirodalmi Figyelő című kiadványban. Az olasz fronton, az Isonzó folyó mentén történteket leíró naplóból az isonzói csaták legkegyetlenebb részleteit is megismerhetjük.

„Dr. Hary József visszaemlékezése nem csupán rögzíti az eseményeket, hanem az olvasót elviszi abba a környezetbe, ahol a halál mindennapos, ahol „minden percnek megvan a maga borzalma" − írja a könyvről Szabó József János hadtörténész.


(Korábbi Top 10-es összeállításainkat ide kattintva olvashatják!)