345 éve született a modern Oroszország megálmodója

Már viszonylag fiatalon is roppant ambíciózusnak számított: fő célkitűzése Oroszország európai szintű nagyhatalommá emelése volt, és nagyon gyorsan felismerte, hogy mindehhez alapvető reformokra van szükség a birodalomban. 1697-ben tette első nyugat-európai körutazását – félig-meddig álruhában –, hogy megismerkedjen az ottani helyzettel, és már hazatérése után azonnal radikális változásokat eszközölt. Ezek között a gyakorlati, gazdasági jellegű intézkedések mellett olyan, szimbolikus szinten is igen fontos rendelkezések is szerepeltek, mint például a Julián-naptár használatának bevezetése, vagy a „szakálladó" kötelezővé tétele. Egyes udvaroncainak szakállát állítólag személyesen vágta le, a bojárok körében pedig elrendelte a nyugatias ruhák viselését.

Péter igen komoly centralizációs törekvéseket vitt véghez a birodalomban: központosított tartományi rendszert épített ki, komoly hatalmi játszmák révén nemcsak legyűrte, de szoros támaszává tette az ortodox egyházat. Emellett alapvetően alakította át a gazdasági szférát is: védővámokkal protezsálta a hazai ipart, támogatta a manufaktúrák megalapítását, és maga is aktívan részt vett ezek létrehozásában. Az újonnan létrejött gyárak többsége természetesen elsősorban a hadsereget és a flottát szolgálta ki. Mindeközben határozottan lépett fel Oroszország érdekeinek védelmében és a birodalom befolyásának kiterjesztéséért is, bár e téren a sikerek mellett súlyos vereségeket is szenvedett például a svédektől vagy a törököktől. Viszont az ő uralkodása alatt értek el a birodalom határai a Balti-tengerig, illetve a majdani Bering-szorosig, és eredményesen vette fel a harcot a perzsákkal is Közép-Ázsiában. Hatalmas erőket mozgósított a kultúra és a művészetek népszerűsítésére, az általános műveltség emelésére: e törekvéseinek központja az általa alapított új főváros, Szentpétervár lett 1703-tól.

Noha az utókor már 1725-ös halála után nem sokkal is az egyik legnagyobb orosz uralkodóként emlékezett rá, életében nem számított maradéktalanul népszerűnek: az udvarban számos ellenséget szerzett magának reformjaival, és hiába teremtett rengeteg lehetőséget a köznép számára, szigorú adói miatt sokan gyűlölték. Mások vallási toleranciája miatt is ferde szemmel néztek rá, és ugyanígy – elsősorban fiatalkori – kicsapongásai, italozásainak is gyorsan híre ment. Szentpétervár építése során is munkások ezrei vesztek oda, és ugyanígy a sorozások rendszere miatt sem örvendett osztatlan népszerűségnek. Igen terhelt és rossz volt a viszonya örökösével, Alekszej cáreviccsel is, akivel számos tekintetben teljesen eltérő nézeteket vallottak, és a fiú végül egy apja elleni összeesküvésbe is belekeveredett, majd – máig tisztázatlan körülmények között – meghalt. A trónon végül özvegye, I. Katalin követte.
Nagy Péter nem véletlenül kapta meg máig használt előnevét: noha uralkodása során ellentmondásos figurának számított, végül sikerült véghezvinnie célját, és Oroszország lényegesen befolyásosabb, modernebb szereplője lett az európai politikának, mint trónra lépése előtt.