A komáromi erődrendszer: III. rész
Szöveg: Ördög Kovács Márton | 2020. április 17. 8:19Háromrészes sorozatunkban a nagy történelmi múlttal rendelkező komáromi erődrendszert mutatjuk be, amely földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően már a Római Birodalom idejétől kezdve jelentős kereskedelmi, hadászati és kulturális központnak számított. A befejező, harmadik részben a 19. század közepétől követjük a város és az erődrendszer történetét, egészen annak 1877-es elkészültéig.
Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc során a vár parancsnoka Majtényi István alezredes lett. Az alezredes felismerve az erődítmény stratégiailag is kiemelkedő elhelyezkedését, a vár megerősítésébe kezdett és megszervezte a város védelmét is. Majtényit Török Ignác alezredes váltotta a várparancsnoki poszton. Foglalkozását tekintve Török Ignác mérnök volt, így folytatta az erődítmény megerősítését. Az osztrák csapatok 1849-ben több mint egy hónapig próbálkoztak az erődítmény elfoglalásával, azonban a Török vezette közel 12 ezer fős védősereg sikeresen visszaverte őket. Az osztrák hadsereg azután vonult el végleg az erődítmény falai alól, hogy a magyar honvédség sikeres április hadjáratának köszönhetően megérkezett a Guyon Richárd tábornok vezette felmentő csapat, amely egészen Győrig űzte az ellenséget.
Török Ignác után Klapka György tábornokot nevezték ki az erődítmény parancsnokává. Klapka a Homokhegyen azonnal egy új erőd építésébe kezdett, melyet kazamatákkal látott el. Tervei között szerepelt egy 1000 fő befogadására képes erőd megépítése, azonban a szabadságharc viharai miatt a településnek csak egy tornya készült el, Ács település irányába. A tervezett erőd fontos stratégiai célt szolgált volna, hiszen lövegeivel lezárta volna a Bécs felé vezető utat, valamint lehetetlenné tette volna a Duna megközelítését. Klapka azonban, nem tett le a bécsi út lezárásáról, ezért a Monostori erőd és az Igmándi erőd építésébe kezdett, azonban a Komárom környéki harcok miatt az építkezéseket meg kellett szakítani.
1849 áprilisában és júliusában a magyar és osztrák erők között rendszeresek voltak a kisebb-nagyobb összecsapások, melynek során a honvédek a Tisza partjáig kényszerültek visszavonulni, így Klapka magára maradt a vár és a város védelmében. A védősereg eleinte jobb helyzetben volt, mivel 18,2 ezer fővel és 300 löveggel rendelkezett, míg az osztrákok 12 ezer fővel és 75 ágyúval kísérelték meg az erődítmény elfoglalását. Klapka több alkalommal is sikeresen kitört a várból, zsákmányszerzés céljából. A világosi fegyverletétel után az egyesült osztrák és orosz csapatok Komárom ellen indultak. Az erődítmény egészen szeptember 27-ig ellenállt, így a vár védői a kor európai szabadságharcainak legtovább fegyverben maradt katonái lettek. Klapka a vár átadásáért cserébe a védők szabad elvonulását kérte.
1850-ben az osztrák sereg folytatta az erődítmény fejlesztését annak egész területén. Így elkészült a Duna bal partján a várost kerítő Nádor-vonal erődláncolata, az Újvár és az Óvár, valamint befejeződtek a Vág folyón túli részek munkálatai. Az erődítmény egészen 1877-ig épült, végleges állapotát a Monostori erőd elkészültével és az Igmándi erőd befejezésével érte el.
Kapcsolódó cikkek:
A komáromi erődrendszer: II. rész
A komáromi erődrendszer: I. rész
