A koreai háború etióp hőse
Szöveg: honvedelem.hu / mult-kor.hu | 2012. október 1. 16:10Hatvan évvel ezelőtt Etiópia hadban állt. Na nem Afrikában, hanem a fekete kontinens partjaitól több ezer kilométerre, a hidegháború legforróbb pillanatait élő Koreában. Történet egy etióp tisztről, akit az Egyesült Államokban bátorságdíjjal tüntettek ki.
A ma 81 éves Mamo Habtewold főhadnagyként, a 3. Kagnew-zászlóalj tagjaként érkezett az 1945-ben a 38. szélességi kör mentén felosztott Koreába (ekkor az ország északi részét szovjet, a déli részét amerikai csapatok szállták meg). A férfi tisztán emlékszik rá, hogy Haile Selassie minden egyes egység elutazásakor személyesen megjelent, intelmeket intézett a katonákhoz, akiknek egy zászlót is adott, azzal a „megkötéssel", hogy hozzák azokat vissza a harcok végeztével.
Amikor a fasiszta Olaszország 1935-ben lerohanta Etiópiát, Haile Selassie elítélte a Népszövetséget, amiért a wilsoni elveken nyugvó, a nemzetközi békét szolgáló szervezet nem emelte fel a szavát a barbár támadás ellen. „Ismerjük őt, a császár a kollektív biztonság híve volt. Ezért amikor a Népszövetség azt kérte az országtól, hogy küldjön csapatokat Koreába, kérdés nélkül eleget tett a felszólításnak" – nyilatkozta Mamo.
A férfi az első zászlóalj visszaérkezése után, 1953-ben ment ki Koreába. Az etiópiaiak a 7. amerikai hadosztályban harcoltak, abban az időben, amikor az amerikai hadseregben éppen megkezdődött a katonák közötti deszegregáció. Mamo számára soha nem volt kérdés a bőrszín, ő inkább az etiópok teljesítményére büszke: az elitalakulat tagjai összesen 253 csatát vívtak, s egyetlen társa sem került hadifogságba. Az 1200 fős Kagnew-zászlóaljak azonban így sem úszták meg veszteségek nélkül: 1950 és 1953 között összesen 121 etióp katona hunyt el és 536-an sebesültek meg.
Az elhúzódó béketárgyalások idején, 1953-ban a frontvonal mögötti hegyvidéki területen – amely az Old Baldy, T-bone és a Pork Chop Hill nevet kapta – éppen egy szokásos őrjáratba kezdett 14 etióp és egy amerikai katona, amikor belefutottak egy kínai rajtaütésbe. Csak később tudták meg, hogy minden katonára húsz kínai jutott; a kommunisták csapata 300 főt számlált. A járőrözők közül négyet meggyilkoltak, de a támadást az amerikai tizedes sem élte túl, mindenki más megsérült.
Mamo is, aki ráadásul kétszer elveszítette az eszméletét, s mivel – nem találván rádiót, amellyel az amerikai tüzérséget lehetett volna riasztani – nem akarta, hogy hadifogságba kerüljön, azon gondolkodott, hogy öngyilkosságot kísérel meg. Végül azonban sikerült rádión erősítést kérnie, a bajba jutott járőrök segítségére siető amerikaiak pedig visszaverték a kínaiak támadását. Miután visszatértek a támaszpontra, egyedül Mamo maradt „talpon".
Miután hazatért, Etiópiában hősnek kijáró fogadtatásban részesült, s megkapta a legmagasabb katonai kitüntetést, míg az Egyesült Államok Ezüstcsillaggal jutalmazta bátorságáért.
Mamót 1960-ban kényszersorozták, mivel kiderült, hogy a császár elleni puccs résztvevője a személyes testőrség kötelékéből került ki; a férfi később üzleti karrierbe fogott. A dél-koreai kormány idén bejelentette, hogy nyugdíjat folyósít a koreai háborúban részt vevő veterán etiópok számára. Köztük Mamónak, aki a BBC-nek nyilatkozva elmondta: szeretné, ha egyszer visszatérne az ázsiai országba, ahol megalapozta azóta mit sem fakuló hírnevét.
