Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

A központi hatalmak békét kötöttek Oroszországgal

Szöveg: honvedelem.hu |  2018. március 5. 15:46

Sorozatunkban a száz évvel ezelőtt megjelent magyar napilapokból, a Nagy Háborúval kapcsolatos írásokból szemlézünk.

„Megkötötték a központi hatalmak Oroszországgal a békét és Németország megszüntette hadmüveleteit Nagyoroszországban" – tudtuk meg a Népszavából. Tovább olvasva az újságot: „A béke után sóvárgó emberiség hozzájutott végre a békének egy darabjához: a központi hatalmak vasárnap délután megkötötték a békét Oroszországgal. Negyvenhárom hónapig — borzalom még gondolni is reája!— tartott az ezer kilométeres orosz fronton, embermillióknak kellett áldozatul esniök, amig elérhettük, hogy a hadakozók letették a fegyvert, megszüntették az irtózatos pusztítást és kijelentették, hogy ezután békességben akarnak élni egymás mellett."

1599182725
A napilap beszámol az olasz harctéren zajló repülőgép támadásokról is. „A sajtóhadiszállásról jelentik: Délnyugati frontunkon a légi harcok egyre sikeresebbekké válnak. Február 23-án a reggeli órákban több röpülő megtámadta a Piave mellett az ellenséges árkokat és fölvonulási utakat és erőteljes és hatásos géppuskatüzeléssel csekély magasságból nagy zavart okozott az ellenségnél. Ugyanezen a napon az olasz fronton három röpülőgépet égő állapotban lelőttünk. A február 25-re virradó éjszaka egy negyven röpülőgépből álló bombázó flotta bombákat vetett az ellenfél számos röpülőterére és vasuti telepére és az erős, de sikertelen védekezés ellenére sok találatot figyelt meg. Amióta az olaszok visszavonulásuk után kénytelenek voltak szövetségeseik segitségét igénybe venni, azóta angol és francia röpülök is tevékenyek a délnyugati fronton. Nagy flottákban minimális magasságra szállnak le és bombákkal és géppuskatüzeléssel rohanják meg a front mögött levő katonai telepeket. Ezek a támadások egészen meglepetésszerüek, de röpülőink hasonló módon viszonozzák a támadásokat. A városaink ellen irányuló számos bombatámadásra is pontosan szoktunk válaszolni."

Az újság ír a nők választójogáról is. „A nők választójogának nagy és forradalmi gondolata hétmérföldes csizmákkal járja be a világot. Most Svédországon volt a sor, hogy utolsóul a skandináv államok közül ő is megadja a nők politikai jogát, aminthogy Norvégia és Dánia már előbb teljes jogu állampolgárokká avatta a nőket. A nők választójoga diadalmasan hóditja meg az egész világot. Norvégia… Dánia… Svédország.. . Finnország… Hollandia… Az Északamerikai Egyesült Államok 18 állama … Kanada hat tartománya… Ausztrália államai… Nagybritannia… Ilyen körkép tárul elénk, ha végignézünk a világon. Hatalmas és civilizált államok egész sora becsülte már meg a női nemet (és önmagát!) azzal, hogy megszüntette a nemi cenzust, hogy megszüntette a férfiak kizárólagos politikai uralmát és végét vetette a női nem politikai jobbágyságának. Ebből a hatalmas nemzetközi áramlatból jutott el hozzánk is valami. Vázsonyi Vilmos törvényjavaslata választójogot ad a nőknek is. Elvileg legalább elismeri és magába fogadja azt a nagy forradalmi ujitást, amit a nemi cenzus elejtése és a nők szavazati jogának törvénybeiktatása jelent. De milyen fukar kezekkel mér ez a törvényjavaslat! Mennyire kicsinyes, milyen szükkeblü és hogyan zsugoriskodik! Csak azoknak a nőknek kinál jogot, akik elvégezték a polgári iskola vagy valamely más középiskola négy osztályát. Ilyen módon vagy 160.000 nő kerülne belül az alkotmány sáncain. Megadja még a jogot a hadiözvegyek egy részének is, a családföntartóknak, akiknek legalább egy törvényes gyermekük van a háboruban elpusztult a férjük. Ez a jogcim körülbelül 100.000 nőt juttatna joghoz, ugy hogy mindössze csak 260.000 nő kapna a Wekerle-kormány választójogi törvényjavaslata szerint szavazati jogot (…)."

(A sajtószemlét az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható korabeli napilapok átolvasásával Takács Vivien készítette.)