A kuruccá lett Bottyán János
Szöveg: Zilahy Tamás | 2012. szeptember 26. 15:00Háromszázhárom éve,1709. szeptember 26-án hunyt el a kuruc generális, a Rákóczi-szabadságharc legendás hadvezére, Bottyán János, közismertebb nevén Vak Bottyán, aki támogatta a szegényeket is, ezért nem csak katonái, hanem a tömegek is bálványozták.
Bottyán János születési éve bizonytalan, különböző források 1635–1645 közé teszik. Érsekújvár török kézre kerülésekor 1665-ben a fiatal Bottyán katonának állt. 1676-ban már a sellyei lovasok egyik zászlótartója, s közben udvarbíró is volt. 1681-től 1683-ig Komáromban szolgált, s miután a portyázásokban kitűnt bátorságával és vitézi tetteivel, hadnaggyá lépett elő. 1683-ban részt vett Esztergom visszafoglalásában, s már főhadnagyi rangban a város lovasságának parancsnokává nevezik ki.
Buda 1686-os visszafoglalása után már viceóbesteri (alezredesi) rangban folytatta a török elleni hadjáratot a délvidéki várak visszaszerzéséért Lotaringiai Károly oldalán. 1692-ben I. Lipót ezredessé léptette elő, és egy huszárezred tulajdonosává tette. A Belgrád visszaszerzéséért vívott harcokban haditettei elismeréseként vitézségi nagy aranyéremmel tüntették ki. Ekkoriban vesztette el egyik szemét egy csatában, ezért katonái Vak Bottyánnak kezdték hívni.
1696–1698 között a Kecskemét-Cegléd-Nagykőrös vidék katonai parancsnoka volt. 1697-ben Savoyai Jenő parancsnoksága alatt harcolt, akinek szintén kivívta elismerését. A spanyol örökösödési háború során 1701-ben ezredével együtt a Rajna mellé vezényelték a franciák elleni harcra.
1703-ban a kurucok ellen küldték. Bottyán és a sereg egy része Zólyomban maradt, amikor a Bercsényi Miklós vezette kuruc sereg a városhoz érkezett. Bottyán János ekkor párbajra hívta a legvitézebb kuruc katonát. Ocskay László ezereskapitány állt ki ellene, a párbajban mindketten súlyos sérüléseket szenvedtek. Bottyán azonban
már ekkor elígérkezett Rákóczi hűségére. A fejedelem 1703. december 10-én alá is írta tábornoki kinevezését, 20-án pedig a dunántúli kuruc csapatok főparancsnokává is kinevezte.
1704. november 16-án bevette Érsekújvárat, ezért a vár főkapitányává nevezték ki. Rövid Duna-Tisza közi hadakozás után Vak Bottyán a Nyugat-Felvidéket biztosította, majd Rákóczi kinevezte a Dunántúl kormányzójává, és megbízta annak védelmével. 1707-ben a túlerő ellen sorozatos csatákban is megvédte az országrészt.
A trencséni csatavesztés után, 1708 végén a bányavárosok katonai parancsnoka lett. A kuruc tábor ekkor már erősen apad, egyre többen álltak át császári oldalra, de Vak Bottyán mindvégig hűséges maradt a fejedelemhez.
1709. szeptember 26-án vagy 27-én, a Tarnaörs melletti táborban érte a halál. Ekkor hatalmas pestisjárvány dühöngött országszerte, de valójában agyhártyagyulladás volt halálának oka. Temetése 1709. október elején fényes külsőségek, ágyúdörgés közepette zajlott katonai pompával. Hadi és gyászlobogók tengerében temették el Gyöngyösön a ferences rend templomában. Kriptáját nem jelölték meg, annak titkát a ferences barátok őrizték. A tábornok pontos nyughelye a mai napig ismeretlen.
Vak Bottyánról II. Rákóczi Ferenc fejedelem így írt: „Nem volt sem jó származású, sem művelt ember, ezért igen nyers volt, de józan, éber, szorgalmas. Szerette a népet, és az is rendkívül szerette őt, mert katonáit szigorú fegyelemben tartotta, de mindenkor igazságot szolgáltatott nekik, amikor igazuk volt."
