A nagy emuháború

A valódi ok azonban inkább a gazdasági világválság begyűrűzése volt, ami miatt az ausztrál kormány képtelen volt felvásárolni mindazon terményeket, amiket a mezőgazdaság megtermelt. A folytonosan felhalmozott magvak és növények felkeltették az emuk figyelmét, amelyek hatalmas csoportokban elkezdtek a földekre járni, hogy belakmározhassanak.

Az emuszaporulat megtizedeléséről szóló határozatot Sir George Pearce védelmi miniszter kapta meg, aki az első világháborúban saját maga tapasztalta meg, milyen hatásosak is a gépfegyverek. Éppen ezért nem is volt kérdéses számára a megoldás. Ám a repképtelen állatok egyszerű külsejük ellenére roppant eszesnek bizonyultak.
Pearce miniszter G.P.W. Meredith őrnagyot, az ausztrál tüzérség tisztjét bízta meg azzal, hogy egy géppuskás rajjal vadássza le a hiedelmek szerint akkor már 20 ezres nagyságrendű emusereget.

Az első kísérletre 1932 novemberében került sor, amikor is lakossági bejelentést kaptak: megérkezett a raj egy gazda földjére. A szárnyasok már olyan jól kezelték a „közönséget", hogy kicsit sem zavartatták magukat az őket hessegető emberek miatt. Azt is végignézték, ahogy a katonák összeszerelték és állványra helyezték a gépfegyvert. A Lewis típusú géppuska felzakatolását követően a csaknem ezer emu szétszaladt, így a katonáknak mindössze 50 madarat sikerült elejteniük. A következő alkalommal megismétlődött az egész folyamat, szintén alig 12 példányt sikerült levadászniuk, ráadásul még a fegyver is végérvényesen besült.

Több mint egy hét telt el csendben, mire megérkezett a pótfegyver, amelyet már egy teherautó platójára szereltek, hogy követhessék a menekülő madarakat. Az eredmény 2500 kilőtt töltény és alig két-háromszáz emu volt. Meredith őrnagy jelentésében az egyetlen enyhítő körülmény az volt, hogy a bevetés során egyetlen katonája sem sebesült meg. Nem így a farmer tehenei, akinek a földjén
áthajtottak.

Végül 1932. november 8-án Pearce miniszter lefújta az akciót, miután az ausztrál sajtó igen színes riportokat közölt országszerte seregük fényes vereségéről. Meredith őrnagy egy meghallgatáson úgy fogalmazott: „Ha ilyen ütőképes haderőnk lenne, és embereink így bírnák a lőtt sebet, mint azok az állatok, verhetetlenek lennénk."

 Bár a hadsereg befejezte a hadműveletet, a probléma továbbra is fennmaradt. A farmerek még 1948-ban is kérték a védelmi minisztert, hogy lépjen valamit az érdekükben, de mindhiába. A hadvezetés egy életre megtanulta, hogy soha ne húzzon ujjat az emukkal.