A Philadelphia-kísérlet

A mai napig rejtély, hogy pontosan mit is csináltak a hajóval, több, a műveletben saját bevallása szerint részt vett egykori katona azonban azt állította, hogy a projekt sikerrel járt: az Eldridge mintegy 10-15 másodpercre eltűnt, mindössze némi zöldes izzást hagyva maga után, majd ismét megjelent. A legénység tagjai rossz közérzetre panaszkodtak, néhányan émelyegtek és hánytak is, de mindez nem tűnt különösebben nagy árnak a sikerhez képest, így az illetékesek utasítást adtak a kísérletek folytatására.
A majom ezután október végén ugrott legközelebb a vízbe, amikor további finomhangolások után ismét alávetették az Eldridge-et a szóban forgó rejtélyes eljárásnak. A kísérlet ismét sikeresnek bizonyult: ismét megjelent a legutóbbról már ismert zöldes izzás, majd a romboló hirtelen eltűnt – és ezzel egyidejűleg, pár másodpercre felbukkant közel 400 kilométerrel odébb, a norfolki radarokon. Ezután pedig visszakerült oda, ahol lennie kellett, ám a legénység ezúttal nem úszta meg olyan olcsón, mint legutóbb: többen is eltűntek, mások pedig olyan riasztó állapotban, komoly sérülésekkel – csonttörésekkel, csúnya zúzott sebekkel –, elcsigázottan és kifacsarva tért vissza, akárhol is jártak, hogy a hadsereg végül maga is megrettent, és leállította az egész projektet. Egyes jól értesültek szerint még ez sem bizonyult elegendőnek: az érintett tengerészek közül többen is furcsa tüneteket, rosszulléteket produkáltak a következő hónapokban. Emellett pedig a rejtélyt jó tíz évvel később a szélesebb köztudatba először bedobó ufológus és természetfeletti-kutató, Morris K. Jessup 1959-es, rejtélyes öngyilkossága is csak táplálta a mítoszt.

Még a fenti, tagadhatatlanul izgalmas sztorit kritika nélkül fogadók körében is megoszlanak a vélemények, mi is történt egészen pontosan Philadelphiában 1943 októberében. Egyesek szerint az amerikai hadsereg kaput nyitott egy másik dimenzióba, mások szerint a USS Eldridge időutazást hajtott végre.

Mi történt valójában?

A Philadelphia-kísérlet történetének mindössze egyetlen szépséghibája van: az amerikai haderő azóta is következetesen és kategorikusan tagadja, hogy valaha is megtörtént volna, annak minden sci-fibe és ufómagazinokba kívánkozó részletével együtt. A legmarkánsabb érv vagy bizonyíték – ami a konteósok szerint persze nem érv és nem bizonyíték, sőt, csak még gyanúsabbá teszi a dolgot –, hogy a nevezett hajót, a USS Eldridge-et eleve csak 1943 nyarán állították hadrendbe: egészen szeptemberig New Yorkban vesztegelt, októberben pedig éppen a Bahamák környékén teljesített szolgálatot első feladata – konkrétan konvojkísérés – keretében, vagyis közelében sem volt Philadelphiának vagy Norfolknak. Mindezt a hajónaplók és a kikötők adatai is alátámasztják, amit egyébként az összeesküvés-elméletek hívei sem vitattak – csak éppen hozzáteszik, hogy ezeket meghamisították…

Hitelt érdemlő bizonyítékok szerint a hajón szolgált legénység tagjai közül soha, senki és sehol nem állított olyat, hogy a USS Eldridge titokzatos kísérletek alanya lett volna – sőt, a következő években rendszerint minden megkérdezett azt mondta az őket megkereső magazinoknak, hogy a hajó sosem járt Philadelphiában. Nem gyanús, tehát gyanús, igaz?

Honnan eredhetett a legenda?

Morris K. Jessup először egy rejtélyes, Carl M. Allendeként bemutatkozó személytől hallott a Philadelphia-kísérletről. Allende saját bevallása szerint maga is az Eldridge-en szolgált a kérdéses időszakban, és különböző álneveken több irányba is megpróbálta elhinteni a történet magvait. Noha életében Jessup nem jutott el személyesen a titokzatos informátorig, a későbbi kutatások szerint Allende egy Carl Meredith Allen nevű, mentálisan zavart, vagy legalábbis „csodabogárnak" számító pennsylvaniai férfi volt. Ami pedig Jessup ’59-es öngyilkosságát illeti: semmi sem támasztja alá, hogy előző nap ténylegesen azt mondta volna bárkinek is, hogy új információi vannak a Philadelphia-kísérletről. Viszont a megelőző hónapokban magánéleti, anyagi és egészségügyi problémákkal küzdött, és több ismerősének is tett az öngyilkosságra utaló kijelentéseket.

A hajók láthatatlanná tétele persze hasznos képesség lett volna a második világháborúban, így oktalanság lenne azt feltételezni, hogy pont az amerikai hadsereg nem vetett be mindent ennek elérése érdekében, segítségül hívva ehhez a legmodernebb tudományos elméleteket, illetve földhöz ragadtabb technikákat is. Mindezt azonban soha nem is tagadta senki, a különböző álcázó festésekkel folytatott rendszeres kísérletekre pedig rengeteg képi bizonyíték is áll rendelkezésre a korszakból. Emellett bevallottan fejlesztettek eljárásokat a hajók demagnetizálása céljából is – viszont ezeknek nem valamiféle titokzatos dimenziókapu megnyitása volt a célja, és még csak nem is a láthatatlanság, hanem az aknákkal szembeni védelem. Persze ez kétségtelenül nem olyan izgalmas, mint a fluoreszkáló ködben több száz kilométerekkel odébb teleportáló járművek témaköre…

Philadelphia-kísérlet a popkultúrában

Mivel a Philadelphia-kísérlet mindenki fantáziáját izgató konteó, csoda lett volna, ha a történet nem ihleti meg a filmeseket. Főleg, miután 1979-ben megjelent egy könyv is a fellelhető információk alapján az ufó- és természetfeletti-kutatók egyik ikonja, Charles Berlitz és William L. Moore tollából. Az első, egyértelműen a Philadelphia-kísérlet alapötlete alapján készült mozi az 1980-as Végső visszaszámlálás volt, ahol konkrétan a Nimitz tűnik el, és kerül vissza egyenesen Pearl Harbor idejébe – erről a hazánkban is jól ismert alkotásról Retro-mozi rovatunkban korábban már írtunk, aki még nem tette volna, olvassa el. 1984-ben pedig készült még egy sci-fi a kevésbé fantáziadús The Philadelphia Experiment címmel, a konkrét 1943-as történet feldolgozásával – bár Michael Paré főszereplése azért már helyből óva intheti a korszak alkotásaival képben levő nézőket. A titokzatos kísérlet kétségtelenül beépült a köztudatba, és még olyan helyeken is hivatkoztak rá, mint az X-Akták vagy az Assassin’s Creed videójáték.

Kár, hogy minden jel szerint soha nem történt meg.