A rikácsoló sólyom

A Rikácsoló Sólyom hívójelű B-17-es bombázórepülőgép az amerikai 8. légierő 100. bombázócsoportjához tartozott. Nevét egy 1942-ben műsorra tűzött rajzfilm főhőséről, egy valóban be nem álló szájú madárkáról kapta. A gép több szempontból is rászolgált a hírnévre, hiszen ez volt a bombázócsoport első olyan gépe, amely sikerrel teljesítette mind az ötven bevetést, mialatt csaknem ötvenezer mérföldet repült Európa felett.
Ám ami a legfontosabb: a személyzet egyetlen tagja sem sérült meg vagy hunyt el a bevetések alkalmával. Még annak ellenére sem, hogy maga a gép nem egyszer a csodával határos módon jutott vissza angliai légibázisára, mivel sérülései sokszor összeegyeztethetetlenek voltak a levegőben maradással.

Mivel a Rikácsoló Sólyom minden alkalommal hazavitte legénységét, hamar az alakulat kabalarepülőgépe lett. Úgy tartották, hogy ha Squawkin’ Hawk képes átvészelni a legveszedelmesebb légvédelemmel rendelkező városok támadását, akkor a többi gép személyzete is képes lesz rá. A történelem azonban sokszor rácáfolt a reménykedésre, a 100. bombázócsoport ugyanis rászolgált későbbi becenevére: a véres százas. Hatalmas veszteséglistával rendelkeztek, előfordult, hogy több mint tíz gépet veszítettek el egyetlen bevetés alkalmával. A háború végén ezért a Rikácsoló Sólyom még a korábbinál is nagyobb tiszteletnek örvendett. Hazarepülése előtt a csoport minden tagja ellátta saját és elvesztett bajtársának aláírásával, hogy mint az alakulat zászlóshajója vonuljon be az Egyesült Államokba, hirdetve mindazt az áldozatot, amit a háború megnyeréséért a személyzetek tagjai meghoztak. Squawkin’ Hawk több mint ezer kézzel írt szignóval tért haza, amelyet az amerikai propagandagépezet azonnal fel is használt a háborús kötvények népszerűsítése érdekében.

A második világháború után a gép magánkézbe került, és úgy hírlik, egy benzinkút mellett szolgált tovább „reklámtáblaként". A szebb napokat látott B-17-es aztán eltűnt a történelem viharában, és a mai napig nem tudni, mi lett vele, hová került. Egyes pletykák szerint hulladékvas-telepre került, ahol vasárban értékesítették, darabonként.