A szoknyás fejvadász

Szöveg: Snoj Péter | 2014. január 19. 9:10

Hollywood mindig is bővelkedett az átláthatatlannak tűnő konspirációkat bemutató drámákban, valamint az igazság bajnokaiként, az emberiségért harcoló titkos ügynökökben. Ám a valóság alkalmanként még izgalmasabbnak és még szövevényesebbnek bizonyult.

A második világháború kitörését megelőzően a náci Németország számos próbálkozást tett szövetségesek gyűjtésére. Az érdekbarátkozás egyik lépcsőfoka az volt, hogy Adolf Hitler kémeket, és titkos ügynököket küldött az Egyesült Államokba, hogy ott befolyásos politikusok és cégvezérek személyében szimpatizánsokra leljen. A New Yorkban, titokban működő sejt tagjai olyan sikeres voltak, hogy még Henry Ford, a híres autógyáros is gondolkodóba esett támogatását illetően. Még emlékérmet is kapott Hitlertől, amiért megírta A Nemzetközi Zsidó elnevezésű antiszemita röpiratot. A Birodalom vezére állítólag portréképet is tartott Fordról irodájában.

Winston Churchill brit miniszterelnök felismerte annak veszélyét, hogy Amerika talán a németek pártolója lesz, így életre hívott egy titkos szervezetet, amelyet azzal a feladattal bízott meg, hogy kutassa fel és fogja el a náci ügynököket. Az egység vezetőjének egy skót felföldi férfit, Donald McLarent választott. A tradíciókat szem előtt tartó, szoknyás egyenruhás százötven fős „sereget" toborzott maga köré, és hálózatát áttelepítette New Yorkba.

McLaren (jobbra) az Amerikába beszivárgott német érdekeltségeknél nyomozott

McLaren tipikusan a ma ismert James Bond karakter volt: lehengerlő modorú sportember, rendkívül jó ízléssel az ételek és a borok területén. Ugyanazt a taktikát használta, amit német ellenfelei: üzletembernek adta ki magát és sorra kopogtatott a nagy vállalatoknál, hamis üzleti ajánlatokkal, amelyekből hamar kiderítette, hogy ki kapható a németekkel való együttműködésre. Ám a megannyi kis halnak tűnő cég közül kiemelkedett egy hatalmas, egész Egyesült Államokra kiterjedő üzlet, amely az álca alatt valójában egy német vállalat volt.

Az I.G. Farben már a második világháború kitörése előtt is támogatásáról biztosította Hitlert és pártját. A háború éveiben ez a cég fejlesztette ki a Zyklon B nevű rovarölő készítményt, amelyet Hitler a koncentrációs táborokban vetett be a foglyok tömeges kivégzésére. Az I.G. Farben legnagyobb szövetségese az amerikai Standard Oil vállalat volt. Persze, hogy a lebukást elkerüljék, az I.G. Farben General Aniline and Film (GAF) néven jelent meg Amerikában.

A General Aniline and Film (GAF) gyára

A már bevált taktikát használva McLaren új üzleti partnerként jelentkezett a GAF vezetésénél. Provokatív fellépésének köszönhetően meglátta, hogy az elnökség két frakciót képviselve széthúzott, amikor az került szóba, miként védenék meg a céget és vagyonukat, ha az Egyesült Államok hadba lépne. E rést kihasználva McLaren addig csűrte-csavarta a tárgyalásokat, míg a cég vezetése egymás ellen fordult.
A kegyelemdöfés 1942-ben következett, amikor egy hetven oldalas röpiratban közölt minden információt és bizonyítékot, amelyek rávilágítottak a GAF német érdekeltségeire és mindarra az összeesküvésre, amit már a háború előtt megterveztek.

A kiadvány katasztrófát okozott a vállalat megítélésében. Mielőtt bármit tehettek volna ellene, az amerikai állam megszüntette a GAF működését és felvásárolta a Standard Oilt. Ezzel a Harmadik Birodalom amerikai befolyása megszűnt.

A második világháborút követően McLaren Németországba költözött, ahol az I.G. Farben elnökségi tagjai után nyomozott. Huszonnégy tisztségviselőt állíttatott bíróság elé, akik közül tizenhármat elítéltek háborús bűnökért.