A tábornok vázája

A szövetséges csapatok 1944. június 6-án kezdtek bele a történelem addigi legnagyobb logisztikai kihívást jelentő hadműveletébe, az Overlordba. Június 8-án, amikor már viszonylagos nyugalom volt az érintett partszakaszokon, Montgomery tábornok is partra szállt. Ez sem ment egyszerűen, mivel a romboló, ami szállította, zátonyra futott (sem a hajónak, sem a rajta tartózkodóknak nem esett bajuk), így végül egy partraszállító naszád segítségével lépett a legendás tábornok francia földre.

Hadműveleti parancsnokságát egy kis faluban, Creuilly-ben állította fel, egy birtokon, amelynek úrnője, Madame de Druval még mindig ott lakott, a kastélyban. Montgomery alapvetően meg volt elégedve a hadsereg kiszolgálásával, a logisztikai menetrendet egyelőre tartani tudták, az utánpótlás-szállítmányok időben érkeztek a brit partokról. Felállíttatta lakókocsiját, és ki is csomagolt, hogy ne csak a katonai, de a személyes tárgyai is kéznél legyenek. Ekkor azonban meghökkentő dolgot fedezett, azaz nem fedezett fel. A partraszállás lázas készülődésében elfelejtették becsomagolni azt a kelléket, amely nélkül a legzseniálisabb parancsnok is szorult helyzetben találhatja magát egyik pillanatról a másikra: az éjjeliedényt.

Nem azok az idők jártak, amikor minden sarkon éjjeliedény-árusok kínálták portékáikat, így Monty a segédtisztjét hívta segítségül. Megbízta, hogy próbáljon szerezni egyet a birtok úrnőjétől. És itt szólt közbe a legendás angol úriemberstílus. Egy gentleman mégsem ronthat be egy biliért egy finom francia hölgyhöz, még akkor sem, ha háború van. Montgomery és segédtisztje tehát harci helyzethez illő stratégiát dolgoztak ki. A segédtiszt udvariasan azt kérdezte meg a madame-tól, nem tudna-e a főparancsnoknak egy vázát kölcsönadni. A hölgy örült, hogy segíthet, de elsőre nem értette a virágnyelvet. Összehordatta a kastély valamennyi vázáját, rábízva a segédtisztre, válassza csak ki, amelyiket akarja. Montgomery embere búsan bámulta a vékony nyakú vázákat, majd kissé zavartan közölte, hogy a tábornok úr virágai számára ezek nem éppen a legmegfelelőbbek. A hölgynek leesett a tantusz, és komolyságát megőrizve kiszaladt a szobából. Pár perc múlva egy éjjeliedénnyel tért vissza, amelybe ízlésesen rózsaszínű virágokat helyezett el. A segédtiszt fellélegzett, s örömmel bólintott: nahát, a főparancsnok pontosan ilyen vázát keresett, ráadásul milyen jól fog mutatni a lakókocsijában!

A sztori legendássá vált, a kastély úrnője utána évekig mesélte a nála összegyűlő vendégeknek a tábornoki váza történetét. Montgomery a normandiai hadjárat végeztével természetesen vissza akarta adni az éjjeliedényt, ám a madame ragaszkodott hozzá, hogy megtartsa. Így is tett, hiszen ajándékot visszautasítani modortalanság. Ahogyan 1958-as emlékirataiban megfogalmazta: a bili „most megfelelő helyen áll hampshire-i otthonomban."