A vég kezdete
Szöveg: Snoj Péter | 2014. június 8. 9:05„Katonák, tengerészek, pilóták… hamarosan csatlakoztok a nagy keresztes hadjárathoz, amelyre hónapokon át készültetek. A világ szeme rajtatok…” − szól Dwight D. Eisenhower tábornok levele, amelyet a D-nap előtt írt a partraszállásban részt vevő valamennyi egyenruhás részére.
A szövetséges hadvezetés olyannyira félt attól, hogy a németek megneszelik a nagyszabású tervet, hogy több alkalommal is álhíreket terjesztett a partraszállás helyéről és idejéről.
Létfontosságú volt a Harmadik Birodalom félrevezetése, hiszen a németek ötvenöt hadosztállyal bírtak Franciaországban, míg a szövetségesek a legjobb esetben is csak nyolc hadosztályt tudtak partra tenni az első napon. Ráadásul a németek Atlanti Fal néven Franciaország teljes partvidékéből egy összefüggő erődítményt építettek.
Ám Normandia területén még nem fejeződtek be a megerősítések, így már a kezdetektől fogva ez volt a szövetségesek célpontja. Hogy erre Adolf Hitler és tábornokai ne jöhessenek rá, a német kémeket szándékosan félrevezették és több áldokumentumban is a Dover-Calais szorost emlegették, hiszen ott pár óra leforgása alatt az egész amerikai és brit hadsereg át tudott volna kelni, megállíthatatlanul.
Hogy a valótlan tervet elhitessék, az amerikai hadvezetés George C. Patton tábornokra bízott egy fantomhadosztályt, amelynek gerincét felfújható gumiharckocsik alkották. A közelről komolytalannak látszó alakulat a levegőből valódinak hatott, így a német légi felderítés „bizonyítékot" kapott a csapatok Dover irányába való mozgósításáról.
Összesen kétmillió katona és civil vett részt az Overlord hadművelet megtervezésében és végrehajtásában. Június 6-án csaknem 7000 haditengerészeti eszközt (hadihajók és csapatszállító deszantnaszádok) mozgósítottak; a műveletben összesen 195 ezer haditengerész vett részt.
Az amerikaiak félmillió tonna lőszert készítettek elő a partraszállásra, amelynek javát el is használták még az első napon. Tizenhétmillió térkép készült összesen. Az Overlordot megelőző és előkészítő Neptune hadművelettel együtt – amely magába foglalta az amerikai és brit ejtőernyősök híres invázióját – 127 repülőgép zuhant le 24 óra leforgása alatt. Ez a szám különlegesen nagy, ha figyelembe vesszük, hogy 1944 nyarán összesen kétezer gép veszett oda a harcokban.
A partraszállás napján elszenvedett veszteségek száma (halottak és sebesültek) tízezer felett volt. Ebből több mint 2500 katona meghalt.
Kevesen tudják, pedig ismert a partraszállás első áldozatainak neve és történetük is. A britek első két halottja Den Brotheridge hadnagy és Fred Greehalgh tizedes, a 6. légideszant-hadosztály ejtőernyősei voltak. Brotheridge hadnagyot akkor lőtték nyakon, amikor embereit támadásra vezette földet érésük után. Greehalgh tizedes pedig a vitorlázógépből kiesve fulladt mocsárba.
Az amerikaiak első normandiai áldozata is ejtőernyős volt. Robert Mathias hadnagy, a 82. légideszant-hadosztály tisztje még azelőtt meghalt, hogy harcolhatott volna. A szakaszát szállító C−47-esben épp csak felvillant a felkészülésre jelző piros lámpa, amikor egy német légvédelmi üteg eltalálta a gépet. Egy repesz átfúródott Mathias mellkasán. Az összerogyott tiszt még látta, amikor a piros lámpa zöldre váltott. Emberei felé fordulva elkiáltotta magát: „Utánam!" és kiugrott. Feltételezhetően az ezt követő pillanatokban meghalt, társai ejtőernyőjébe csavarodva leltek rá.
Normandia területének védelme Erwin Rommel tábornok felelőssége volt. Habár hallott pletykákat egy esetleges partraszállási kísérletről, lehetetlennek tartotta, hogy a május végi, júniusi rendkívül rossz időjárásban bárki is megpróbálkozna vele. Éppen ezért június 6-án nem is tartózkodott állomáshelyén, hanem felesége születésnapját ünnepelte Németországban. Persze senki nem is számított arra, hogy pont ott próbálkoznak majd a szövetségesek.
A brit királyi légierő június 5-én és 6-án több alkalommal is kis darabokra felvágott alumíniumszalagokkal bombázta a Calais-szorost, amely a radarképernyőkön hatalmas hadiflottának tűnt. Így minden elérhető német erőt oda összpontosítottak.
A gondos előkészületek ellenére Winston Churchill, Nagy-Britannia miniszterelnöke félt a bukástól. Az inváziót megelőző éjszaka ekképp búcsúzott nejétől: „Felfogtad, hogy holnap reggel, mikor felkelsz, már legalább húszezer fiunk halott lesz?" Baljós előrelátása beigazolódott. A szövetségesek majdnem másfél milliós serege a hadművelet végéig, Normandia elfoglalásáig körülbelül 120 ezer katonát veszített. A németek ezzel szemben 380 ezer katonából 113 ezret.
