A világtörténelem legfurcsább háborúi

Még a Google Earth is csak nehezen találja meg a Lijar nevű dél-spanyolországi kis falut, amely azzal vonult be a történelembe, hogy 98 éven keresztül hadiállapotban állt Franciaországgal – igaz, erről a franciák nem is nagyon tudtak…

A csaknem száz évig tartó hadiállapot akkor állt be a kis település és a hatalmas nyugat-európai ország között, amikor XII. Alfonz spanyol király 1883-ban Párizsba látogatott. A lijariak szerint uralkodójukat sértegették és meg is támadták, ezért a falucska polgármestere, Don Miguel Garcia Saez és az összes, háromszáz lakója hadat üzent Franciaországnak. Valódi fegyveres összecsapásról azonban nem számolnak be a források, így valószínűsíthető, hogy a 98 évig tartó „háború" egyetlen áldozat nélkül ért véget.

A békét egyébként az hozta el, amikor I. János Károly spanyol király 1976-ban Párizsba látogatott, ahol – legalábbis a lijariak szerint – már az őt megillető tisztelettel fogadták. Így a városi tanács 1981-ben úgy döntött, hogy – „tekintettel a franciák hozzáállására" – beszüntetik az ellenségeskedést és tűzszünetet kötnek a franciákkal.
A hadiállapotot kihirdető dokumentum állítólag a mai napig megtekinthető a lijari városházán.

Háború egy eltévedt kutya miatt

Ötvenkét áldozatot követelt az az alig tíz napig tartó háború, amely egy eltévedt kutya miatt robbant ki 1925-ben Görögország és Bulgária között. A két ország egymás ellen harcolt az első világháborúban, s a sebek még évek múltán sem gyógyultak be teljesen. Leginkább a határ mentén, a bulgáriai Petrics város közelében volt állandó a feszültség.

Aztán október 22-én egy görög katona egy kutyát üldözve áttévedt a bolgár oldalra, ahol lelőtték. A görögök bosszút esküdve másnap betörtek Petricsbe. Szerencsére a háború nem tudott kiteljesedni, mivel a Népszövetség felkérte a görögöket, hogy hagyják el a várost, a bolgároknak pedig meg kellett fizetniük a károkat.

Tíz nappal később Görögország visszavonta csapatait a határ mögé, a bolgárok pedig 45 ezer font kártérítést fizettek.

Disznó okozta négy hónapos konfliktus

Az eltévedt állatoknál maradva, egy sertés is okozott már fegyveres konfliktust. 1859 júniusától négy hónapon keresztül néztek egymással farkasszemet az amerikai erők és a brit flotta hajói a vitatott hovatartozású San Juan szigetén, miután egy brit gyalogos lelőtt egy amerikai disznót. Bár az amerikai milícia felvonult a határon, szerencsére nem történt fegyveres összecsapás.

Miután a brit katona végül bocsánatot kért, a „háború" egyetlen áldozata a malac maradt.

A leghosszabb háború

Kevesen tudják, hogy a világtörténelem leghosszabb háborúja 335 éven keresztül tartott, mégpedig Hollandia és a Nagy-Britannia délnyugati partjánál található Scilly-szigetek között. Kezdete az 1642-ben kirobbant angol polgárháborúig nyúlik vissza. 1648 végére az Oliver Cromwell vezette parlamenti erők a legtöbb ponton felszámolták a királypártiak ellenállását, akik flottájukkal az I. Károlyt támogató Sir John Grenville felügyelete alá tartozó Scilly-szigetekre szorultak vissza. Anglia korábban támogatta Hollandia függetlenségi törekvéseit, ezért az egykori Németalföld északi tartományaiból alakult ország hajókat küldött a polgárháborúban győztes parlamenti oldal támogatására. Azonban a Scillyről kiinduló királypárti flotta rajtaütései komoly veszteségeket okoztak a hollandoknak, ezért 1651. március 30-án Maarten Harpertszoon Tromp admirális a Scilly-szigetekre érkezett, hogy az elvesztett hajókért és árukért jóvátételt követeljen a kalózkodással vádolt királypártiaktól.
Miután nem kapott kielégítő választ, az admirális Sir Bulstrode Whitelocke emlékiratai szerint április végén hadat üzent – de kifejezetten a királypártiak uralta Scilly-szigeteknek, mivel Anglia egyébként már a parlamenti erők kezében volt.

A több mint három évszázadig fennálló hadiállapotot 1986. április 17-én zárták le hivatalosan, ám állítólag csak egy adminisztratív tévedés miatt húzódott ennyi ideig a háború, ugyanis korábban senkinek nem jutott az eszébe, hogy meg kellene kötni a békét. A „leghosszabb" mellett a „legkevesebb halálos áldozattal járó" jelzőt is kiérdemelte ez a fegyveres konfliktus, ugyanis a háború során egyetlen lövés sem dörrent, így áldozatok sem voltak.

Bár csak száz órán keresztül, azaz mindössze öt napig tartott, mégis több mint háromezer emberéletet követelt az El Salvador és Honduras között, egy focimeccs miatt kirobbant háború. 1969. június 27-én 3:2-es salvadori győzelemmel zárult az a mérkőzés, amely még tovább fokozta a két közép-amerikai ország közötti politikai nézeteltérést. Ráadásul a konfliktus mindkét országban megszilárdította az oligarchia uralmát.

Salvador támadt elsőként – július 14-én –, mivel hadserege jóval erősebb volt, ennek ellenére mindkét ország szinte csak második világháborús hadieszközöket vetett be. A véres harcok során több falut is leromboltak, ám a fegyverek semmit nem oldottak meg, a két ország határa nem változott meg.

Háború, amit nem emberek ellen vívtak

Bármilyen furcsa is, van a hadtörténelemben egy olyan háború, amit nem két ország vívott egymással, hanem az emberek a madarakkal, konkrétan az emukkal. 1932-ben rettenetes pusztítást okoztak Ausztráliában az elszaporodott emuk. Becslések szerint több mint húszezer madár garázdálkodott a kontinensnyi országban, ezért bevetették ellenük a hadsereget. A gépfegyverrel felszerelt katonák „viccesen" még hadat is üzentek az állatoknak.

A november 11–18. között tartó mészárlásban a becslések szerint mintegy 2500 madarat gyilkoltak le.

Kétezer halott egy tölgyfavödör miatt

A világtörténelem talán legfurcsább fegyveres konfliktusa egy tölgyfából készült vödör miatt robbant ki 1325-ben két olasz városállam, Modena és Bologna között. Amikor a modenai katonák rajtaütöttek Bolognán, elloptak egy nagy, fából készült vödröt is.

Utóbbi büszkeségből hadat üzent, és tizenkét éven keresztül tombolt a háború a két városállam között, a vödröt azonban nem sikerült visszaszerezni, az a mai napig a modenai harangtoronyban látható. Az 1337-ig tartó konfliktusban több mint kétezer ember vesztette életét.

Egyszerre három ország ellen…

Több mint négyszázezer halottal fizette meg megalomániáját Francisco Solano Lopez, Paraguay elnöke, aki Bonaparte Napóleon hatalmas csodálója volt és úgy képzelte, hogy példaképéhez hasonlóan ő maga is képzett taktikus, kiváló parancsnok és hadvezér.
1864-ben egyszerre üzent hadat három szomszédjának, Argentínának, Brazíliának és Uruguaynak.

A harcok kimenetele könnyen kitalálható: az 1870-ig tartó háború során Paraguayban szinte minden megsemmisült, a férfiak kilencven százaléka meghalt a csaták, a betegségek és az éhezés következtében. A történészek szerint ez volt a világtörténelem legfeleslegesebb háborúja, mivel Lopeznek gyakorlatilag semmilyen oka nem volt arra, hogy hadba lépjen erősebb szomszédjai ellen.

Huszárcsíny: Hadik András megsarcolja Berlint

A történelem leghíresebb huszárcsínyeként emlegetik Hadik András tettét, aki 1757. október 10-én kezdett kalandos vállalkozásba: a hétéves háborúban (1756–1763), a Sziléziában harcoló császári főseregek parancsnokaként elindult a Habsburg−porosz frontvonaltól 450 kilométerre lévő Berlin, Nagy Frigyes porosz király fővárosának elfoglalására. 4320 katonával – köztük a saját nevét viselő Hadik-huszárezred és a Baranyay-huszárezred válogatott magyar lovasaival – az éjszaka leple alatt közelítette meg Berlint.

A magyar huszárok teljesen váratlanul jelentek meg a fővárosnál és annak átadását, valamint hadisarc kifizetését követelték.
A városi tanács és a katonai kormányzó azonban elutasította a kérést, így Hadik András ágyútűzzel betörette a város főkapuját, majd a huszárok rohammal vették be az 5500 fős helyőrséget. Ezután a városi tanács azonnal kifizette a 215 ezer talléros összeget – a pénz egy részét Hadik saját katonái között osztotta szét.

A magyar huszárok mindössze egy napig maradtak Berlinben, nem vittek magukkal semmit, csak hat porosz zászlót, illetve Mária Terézia saját személyes ajándékának két tucat női kesztyűt, amelyre Hadik a város címerét hímeztette.
A pofátlan támadásról Nagy Frigyes csak október 13-án szerzett tudomást.

Magyar−szlovák kis háború

És akkor a lista végére még egy, magyar vonatkozású konfliktus. A második világháború nyitányaként akár egész Európát lángba boríthatta volna a magyar−szlovák kis háború néven elhíresült fegyveres viszály 1939 tavaszán. A háború az első bécsi döntést követően a Felvidék keleti részén, a Jozef Tiso vezette első Szlovák Köztársaság és a Horthy Miklós vezette Magyar Királyság között, a Magyarországhoz visszakerült Kárpátalja Szlovákiával közös határának nyugatabbra tolása okán tört ki március 23-án, és április 4-ig tartott.

A magyar seregek váratlanul rohanták le Szlovákiát, Kárpátalja felől nyugati irányban előrehaladva. A magyar támadás gyorsan teret nyert, a csekély cseh támogatással megerősített szlovák hadsereget fölkészületlenül érte az offenzíva. A harcok nemcsak a földön, hanem a levegőben is folytak.

A fegyverszünet április 4-én lépett életbe, a hadműveletet mindkét fél sikerként könyvelte el. A kis háborúban a magyarok vesztesége 8 katona és 15 civil halott, valamint 55 sebesült volt. A szlovákok 22 katonát és 26 civil halottat könyvelhettek el, sebesültjeik pontos számát pedig a mai napig nem lehet tudni.

Fotó: archív