Átigazolt háborús hős

Megbízatásának köszönhetően már a június 5-i – a normandiai partraszállás előestéjén végrehajtott – ejtőernyős bevetés előtt megismerhette Franciaországot. A Vijjogó Sasok (a 101-es légideszant beceneve) még javában készülődtek az ismeretlen dátumú invázióra, amikor 1944 áprilisában Beyrle alegységét kiemelték a századukból. Normandia közelében vetették őket be, feladatuk pedig nem más volt, mint aranyat szállítani a francia ellenállásnak, hogy a háborúban is igen értékes holmival több civilt és akár németet is megnyerhessenek ügyüknek. A sikeresen végrehajtott küldetésből épp csak visszatért Angliába, amikor is a parancsnokok kihirdették a normandiai ugrás parancsát; a bevetést, amire két éven át készültek.

Beyrle-nek és társainak Saint-Come-du-Mont városa közelében kellett volna földet érnie, hogy aztán a környező német rádióállomásokat és átjátszóházakat tönkretegyék, ezzel is lassítva a németek reagálóképességét. Ám az ejtőernyősöket szállító gép heves légvédelmi tűzbe keveredett, és a pilóták idő előtt kiadták az ugrási parancsot. Beyrle csapata nemcsak szétszóródott a vadul sikerült kiugrás közepette, de az őrmester emberei mind odavesztek, amikor egy német állás közvetlen közelében értek földet. Egyedül Josephnek „sikerült" fennakadnia egy fán, így rejtve maradt a németek elől. Kétségbeesetten, de céltudatosan folytatta küldetését, még akkor is, amikor már biztosan tudta, hogy egyedül maradt. Hivatalos jelentések szerint sikeresen felrobbantott egy német rádióállomást, és több helyen is véglegesen megrongálta a telefonhálózatot, mielőtt fogságba került. Szerencséjére a németek jobban megilletődtek a csupa feketére mázolt arcú ejtőernyős láttán, így nem a tüzelés jutott eszükbe először.

Az értékes információkkal bíró foglyot aztán leadták a német parancsnokságon, majd hét hónapos kálvária vette kezdetét. Beyrlét különböző börtönökbe szállították, ahol a módszer szinte kivétel nélkül mind ugyanaz volt: előbb kedves meggyőzéssel igyekeztek információhoz jutni, majd megfélemlítéssel és végül testi kínzással. Az őrmester sosem adott vallatói számára hasznos adatokat, de ha akart, sem tudott volna, hiszen csak a saját beosztását és feladatait ismerte. Két alkalommal sikerült megszöknie, de mindkétszer megtalálták, sőt, a második alkalommal már a Gestapo vette „gondozásba". A Geheime Staatspolizei, a német titkos állami rendőrség tisztje immáron azzal vádolta, hogy Beyrle amerikai kém, aki Berlinbe érkezett ejtőernyővel. Épp a kivégzéséhez készülődtek, amikor megérkezett a parancs, hogy az őrmestert szigorított hadifogolytáborba kell szállítani.

1945 januárjában érkezett meg a keletnémet fogolytáborba, ahol akkor már javában folytak eszmecserék elhallott információkról, amik szerint a Vörös Hadsereg már a közelben van. A híreszteléseken felbuzdulva újra megszökött, és kelet felé vette az irányt, hogy minél előbb elérje a szovjeteket. Január közepére sikeresen megtalált egy orosz harckocsizóegységet, amit meglátva feltette mindkét kezét, hangosan kiabálva: „Amerikansky tovarishch!", azaz amerikai bajtárs. Kisvártatva már a tankzászlóalj parancsnoka előtt magyarázta történetét, aki egészen véletlenül nem más volt, mint a szovjet hadsereg egyetlen női harckocsiparancsnoka, Alekszandra Samusenko. A parancsnok előbb kétkedve fogadta a történetet, de amikor Beyrle a zsebéből előkapott egy csomag Lucky Strike cigarettát, és megkínálta vele a hölgyet, annak minden kétsége tovaszállt. Samusenko megengedte, hogy az amerikai velük tartson, azzal a kitétellel, hogy neki is harcolnia kell.

Beyrle robbantási ismereteinek többször is nagy hasznát vették, és mint a feljegyzések mutatják, soha nem akadt panasz elhivatottságára. A harcokat február végéig folytathatta, amikor is egy német Stuka vadászbombázó lecsapott egységükre, megsebesítve az amerikait is.

Katonai kórházba, a front mögé küldték, ahol maga Zsukov marsall is meglátogatta. Elismerését kifejezendő, saját aláírással ellátott papírokat adott az őrmesternek, amelyek igazolták kilétét és biztosították, hogy Moszkvába utazhasson, az ottani amerikai nagykövetségre. Itt először cellába zárták, ugyanis adataik szerint Joseph Beyrle őrmester 1944. június 6-án, Normandiában hősi halált halt. Két héten keresztül tartották fogságban, mire ujjlenyomataival igazolni tudta magát. Április végén végül újra amerikai földre tehette lábát, így már otthon ünnepelhette a második világháború lezárását.