Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Az Isonzó völgy hagyatéka – második rész

Szöveg: Snoj Péter |  2014. július 29. 11:00

A szlovén-olasz közös határral párhuzamosan folyó Isonzó mentén két éven át dúlt állóháború. A veszteségek megdöbbentő méreteket öltöttek. Visszaemlékezések szerint a folyó olykor vörös színben csörgedezett az ott elesett katonák vérétől. (Képriport.)

A tragikus csaták örökségéül és emlékéül számos helyen találni eldugott vagy épp kihangsúlyozott temetőket. A sokszor végeláthatatlan fejfa rengetegben keserű látvány megannyi magyar nevet olvasni.

1595976319
A Bohinji-tó vadregényes rengeteg mélyén bújik meg az ukanci monarchiás temető. A rendezett sírkert és benne a gondozott fejfák a magyar Krajczáros Alapítványnak köszönhetik jelenlegi állapotukat.


1595976319
296 sírhely volt ismert e temetőben, amelyből már tizenöt nem létezik. Jelenleg 282 fejfa található, amelyek közül 221-en szerepel név is. Ezekből kiderül, hogy osztrák és magyar katonákon túl orosz hadifoglyokat és civileket is temettek ide.


1595976319
A temetőbe 1915-ben temették az első halottakat és egészen 1917 őszéig itt helyezték örök nyugalomra azokat a katonákat, akik a környéken estek el. A harcok közben életüket vesztetteken túl orosz, olasz hadifoglyokat is rejt a föld, akiket a környékbeli vasúti munkálatokon dolgoztattak.
1595976319
Vannak olyan sírok is, amelyekben két vagy akár több hősi halottat is eltemettek, így a fejfák száma csak irányadó. A legutoljára eltemetett halott sírhelye – egy orosz hadifogoly – a 296-os számot viseli.


1595976319
A kicsiny temető végében fellelhető apró kápolna ajtajában megannyi magyar nemzetiszín szalagos koszorú jelzi, hogy hazánk hősi halottainak emléke nem veszett feledésbe.


1595976320
Két fel nem robbant tüzérségi lőszer áll oszlopként a kápolna bejáratában. Egyik csúcsán jól olvasható a készítés dátuma: 1917. október 2. Az Isonzó folyó – ma vadregényesen dús – környezetében zajló harcoknak az 1917. október 24-i caporettói áttörés vetett véget.


1595976320
Az elrejtett temető szerencsére nem veszhet feledésbe, ugyanis geocaching állomáshelynek számít a Szlovéniában túrázók körében. Így egy túraútvonal előző állomáspontján mindenki e kápolna koordinátáit kapja meg, hogy itt egy újabb útmutatásra leljen, miután felkereste e mementót.
1595976320
A határ túloldalán, az olasz Redipugliában az ukanci temetőtől jóval nagyobb emlékhely fogadja a megemlékezni vágyókat. Az olasz katonák előtt tisztelgő építményt Benito Mussolini építtette a harmincas években.


1595976320
A távolról piramisnak ható emlékhely tulajdonképpen csak lépcsőkből áll, amelyek függőleges falain sorakoznak az ide eltemetett, ismert katonák nevei. Összesen 100 187 katona hamvait őrzi a monumentális lépcső. Ebből mindössze alig negyvenezer az ismert hősi halott, hatvanezer pedig ismeretlen.


1595976320
Az emlékművet huszonkét márványlépcsőfok alkotja. Tetején három kereszt és egy kápolna található. Minden sor függőleges falának tetején a Presente! felkiáltás olvasható. Az olasz katonák bajtársiassága szerint az elesett harcos halála után is harcban szerzett testvéreivel tart, így mikor sorakozók alkalmával egy-egy halott nevét mondták, társai helyettük is elkiáltották: jelen!


1595976321
Az emlékművel szemben kaszárnya honol, ahonnan rendszeresen érkeznek olasz katonák megemlékezni elődeikről.

1595976321
A lépcsősor előtt a nagy háború olasz tisztjeinek nevei és földi maradványai találhatók. Az emlékhely így egy hatalmas sereget szimbolizál, amint vezéreik mögött felsorakoznak a hősi halottak.
1595976321
Nem messze az olasz emlékműtől található meg az osztrák-magyar katonák sírkertje. A hosszú, rendezett sorokban álló sírkövek csak sejtetik, mennyien alusszák örök álmukat itt.


1595976321
Összesen 14 450 hősi halottat temettek itt el – többségüket ismeretlenül.


1595976321
A temető csaknem felében magyar fejfák sorakoznak. Legtöbbjük 1917-ben esett el, ugyanabban az évben, amikor a két éves állóháború, valamint az isonzói csaták végtelennek tűnő sora véget ért.


1595976322
Ezen katonák többsége már 1915-ben kikerült az isonzói frontra és két éven hát csak levelezőlapokon tarthatták szeretteikkel a kapcsolatot. Ők, akik itt nyugszanak már sosem térhettek haza családjaikhoz. Ma is itt nyugszanak, a hazájukat védő hősi halottak.

(Folytatjuk!)

Fotó: a szerző felvételei