Az otthon maradottak is megérezték a háborút

A háború kitörésekor egyetlen ország sem számított elhúzódó harcokra. Az Osztrák−Magyar Monarchia helyzetét az is nehezítette, hogy katonái utoljára 1878-ban vettek részt „éles" bevetésen Bosznia–Hercegovina megszállásakor. Bár a lakosság lelkesen készült a háborúra, emiatt a hatásaira nem lehetett felkészülve.

A visszaemlékezéseket olvasva kiderül, először a sör lett hiánycikk, mivel a városokat elözönlötték a bevonulók, akik indulás előtt elfogyasztottak még néhány korsóval. Majd a mozgósítás miatt kialakult szállítási nehézségek miatt hamarosan a tej is luxuscikk lett, és számos egyéb élelmiszer is jelentősen megdrágult már az első háborús hónapokban. Ezeket ugyanis vagy vasúton szállították, amelynek kapacitását immár a katonák frontra szállítása kötötte le, vagy pedig kocsival, amelyek szintén leálltak, hiszen a lovakat is besorozták. A háború kitörése megrázta a gazdaságot is, ugyanis az emberek már a hadüzenet hírére megrohamozták a pénzintézeteket, hogy hozzájussanak betétjeikhez. Ennek hatására később korlátozni kellett a pénzfelvételt.

Az élelmiszerhiány először a nagyvárosokban jelent meg, hiszen vidéken a háború későbbi szakaszában is mindig akadt kertekben termelt zöldség-gyümölcs és levágnivaló állat. A bajokat súlyosbította, hogy a betakarítások kellős közepén állt be a hadiállapot, a termés pedig igencsak gyenge volt 1914-ben. Először csak az árak szöktek az egekbe, majd egyre-másra alakult ki hiány az egyes élelmiszerekből. Ahogy a háború egyre több erőforrást emésztett föl, úgy kellett az államnak az élelmezést is megszervezni. Először maximalizálták az árakat, majd bevezették a jegyrendszert, ám a háború utolsó éveiben már ez is kevésnek bizonyult, az utolsó háborús évben pedig már a földekről rekvirálták a terményeket, hogy az állam valamelyest fenn tudja tartani az elosztást, mivel a gazdák megpróbálták elrejteni a termést.

Nemcsak az élelmiszerhiány sújtotta a hátországot – a ruha, cipő szappan és számos nyersanyag is hiánycikk lett néhány év leforgása alatt. Ezekhez csak hosszas procedúra után lehetett hozzájutni horribilis összegekért, később pedig már úgy sem. Mivel a bőr is hiánycikk lett, megjelentek a fatalpú cipők.

Az életkörülmények folyamatosan romlottak, az emberek sok helyen nélkülöztek, télen pedig nem volt fűtőanyag. A háború alatt nagyjából tizenötszörösére nőtt a kibocsátott papírpénz mennyisége, aminek gyors infláció lett a következménye. Mivel a háborúban minden fémre szükség volt, az egy- és kétkoronások helyett bankjegyet bocsátottak ki, a réz váltópénzek pedig egyszerűen „eltűntek". Az is fájdalmasan érintette a lakosságot, hogy a fémből készült háztartási eszközöket (mozsarak, rézedények stb.) begyűjtötték és beolvasztották, és a templomtornyok harangjai is hasonló sorsra jutottak. Az életszínvonal átlagosan a felére csökkent. Egyre több család kapott hírt arról, hogy a fronton elesett a férj vagy a katonafiú, s a gyász tovább növelte az elkeseredést. 1918-ban a Monarchia már nem tehetett semmit a hátország megmentéséért, sőt decemberre már a frontot sem tudta volna ellátni.