„Azt hittem, Hirosimából követett a gombafelhő”

1945. augusztus 6-án, amikor az Enola Gay nevű amerikai B-29-es ledobta a Little Boy (Kisfiú) névre hallgató uránbombát, Jamagucsi éppen egy üzleti úton tartózkodott Hirosimában. Évtizedekkel későbbi visszaemlékezése szerint már hazafelé tartva úton volt a vasútállomás felé, amikor észrevette a bombázót a város felett. Néhány másodperccel később pedig bekövetkezett a detonáció. A robbanás epicentrumától mindössze három kilométerre tartózkodó férfi súlyos sérüléseket szenvedett: beszakadt a dobhártyája, ideiglenesen megvakult és csúnyán megégett a felsőteste. Szerencsére el tudott jutni egy közeli menedékhelyre, ahol az éjszakát töltötte.

Aztán másnap úgy döntött, hogy hazautazik Nagaszakiba… Ott – ahogy azt egy 2006-ban elkészült dokumentumfilmben elmondta – két nap pihenést engedélyezett saját maga számára, majd augusztus 9-én munkára jelentkezett. Főnökének éppen azt mesélte, hogy mit élt át Hirosimában, amikor Nagaszaki felett is felrobbant a bomba…

A Fat Man (Kövér Ember) a Little Boy-nál sokkal erősebb plutóniumbomba volt, ám a város egyeletlenebb domborzati viszonyai, illetve a „tűzvihart" megállító folyó miatt Jamagucsi ezúttal nem szenvedett komolyabb sérüléseket, pedig a bomba – akárcsak Hirosimában – itt is alig három kilométerre robbant fel tőle.
A nagaszaki robbanás után Jamagucsin jelentkeztek a sugárfertőzés tünetei. Haja kihullott és égési sérülései is nagyon sokáig gyógyultak.

Teljesen egészséges már soha életében nem lett, ám ennek ellenére szép kort élt meg: 93 évesen, 2010. január 4-én hunyt el gyomorrákban. Ezt, akárcsak akut leukémiáját a sugárzással hozták összefüggésbe az orvosok.

„Azt hittem, Hirosimából követett a gombafelhő" – nyilatkozta egyszer Jamagucsi, aki sokáig csak a második robbanás túlélését jelentette be a japán hatóságoknak. Egyik lánya szerint azért, mert nem akart „kérkedni" kétszeres szerencséjével. Aztán a nyolcvanas években úgy döntött, hogy mégiscsak jelzi: túlélte mindkét atombomba robbantását. A „kétszeres túlélő" státuszát a japán kormány meg is adta neki. Érdekesség, hogy hivatalosan egyedül ő a „kétszeres túlélő", ám valószínűleg 160-170-en százan lehettek, akik hozzá hasonlóan át- és túlélték mind a hirosimai, mind pedig a nagaszaki bombázást.

Az idős férfi 2006-ban állt a nyilvánosság elé a történetével, amikor a fia, 59 évesen, rákbetegségben elhunyt. Egy, az atomtámadást túlélőkről készült dokumentumfilmben nyilatkozott. Ezután többször is felszólalt az atomfegyverkezés ellen, számos interjút adott, sőt még Barack Obama amerikai elnöknek is írt egy levelet, reagálva a politikus azon beszédjére, amit Prágában mondott a nukleáris fegyverek ellen.