Bizottmány váltotta ki a formális kormányt
Szöveg: Draveczki-Ury Ádám | 2018. szeptember 16. 15:05A mai napon százhetven évvel ezelőtt, 1848. szeptember 16-án jött létre az Országos Honvédelmi Bizottmány. A Kossuth Lajos javaslatára létrehozott testület az 1848–49-es szabadságharc idején, 1848. október 2. és 1849. április 14. között a magyarországi végrehajtó hatalom legfőbb testületének, amolyan kvázi-kormánynak számított.
1848. szeptember 11-én lemondott az első felelős magyar kormány, amelyet Batthyány Lajos vezetett. A kabinet megszűnésével Magyarország végrehajtó hatalom nélkül maradt, a Batthyány által alakított új kormányt pedig az uralkodó nem volt hajlandó elismerni. A megoldás Kossuth Lajostól, Batthyány pénzügyminiszterétől érkezett: a képviselőház az ő kezdeményezésére szeptember 16-án megszavazta egy hattagú testület, az Országos Honvédelmi Bizottmány felállítását. Ennek elnöke Kossuth, helyettes elnöke Nyáry Pál, tagjai Madarász László, Pálffy János, Patay József és Sembery Imre lettek.
A bizottmány feladata elsősorban az volt, hogy közvetítsen a kormány ügyeit egyedül intéző Batthány és a törvényhozás között, illetve hatáskörébe utalták a kormányszervek ellenőrzését katonai kérdésekben, valamint a honvédelem szervezésének támogatását is. A végleges jóváhagyás szeptember 21-én történt meg, majd végül szeptember 28-án bízta meg a képviselőház a testületet azzal, hogy ideiglenes jelleggel gyakorolja a végrehajtó hatalmat. Pár nappal később, két lépcsőben további tagokat vontak be a Bizottmány működésébe: a két „nagyágyú", Szemere Bertalan belügyminiszter és Mészáros Lázár hadügyminiszter mellett bekerült a testületbe Somssich Pongrác, Perényi Zsigmond, Jósika Miklós, Esterházy Mihály, Pázmándy Dénes és Pulszky Ferenc is. A munkába – szintén Kossuth javaslatára – három államtitkárt is bevontak, igaz, ők nem lettek tagok: Kemény Dénes, Zoltán János és Szász Károly amolyan külsősökként segítették a Bizottmány tevékenységét.
Ezzel párhuzamosan, mivel Batthyány október 2-án ismét lemondott, az Országos Honvédelmi Bizottmány tényleges értelemben véve is kormányszervvé vált. Ezt a törvényhozás is szentesítette: kimondták, hogy ameddig a király által kinevezendő kabinet nem ül össze, az Országos Honvédelmi Bizottmányt ruházzák fel „mindazon hatalommal, mellyel az ország kormányának bírnia kell." Természetesen mindenki tudta, hogy ez az állapot az adott helyzetben tartós lesz, hiszen az uralkodónak nem állt szándékában elismerni semmiféle magyar kormányt. A Bizottmány ugyanakkor nem függött a királytól, egyedül a magyar Országgyűlésnek tartozott felelősséggel: utóbbi bármikor visszahívhatta a tagokat. A Bizottmány a következő időszakban – noha formálisan természetesen a törvényhozás elé terjesztette javaslatait, és a megfelelő ügyrendben intézte működését – elsősorban Kossuth elképzelései alapján működött: kis túlzással akár azt is mondhatjuk, hogy szinte teljhatalommal rendelkezett ebben a rendszerben.
Kossuth 1848 novemberében megkísérelte formálisan is kormánnyá alakíttatni a Bizottmányt, ám Nyáry és Szemere ellenezte elképzeléseit. Ezt követően a testület egészen 1849. április 14-ig működött: miután kimondták a Habsburg-ház trónfosztását, és kormányzó-elnökké választották Kossuthot, létrejött a Szemere-kormány, működése pedig okafogyottá vált.
