Bombaeső Budapesten – a Weiss Manfréd Művek elpusztítása

Weiss Manfréd, a magyar gyáripar egyik kiemelkedő alakja 1892-ben alapította meg az akkor alig 2 ezer lakosú Csepelen a későbbi gyáróriás első üzemét, a tölténygyárat. Ezt 1896-ban rézkohóval, fémöntődével és hengerművel egészítette ki. Mindehhez 1911-ben nagyszabású acélművet helyezett üzembe. A csepeli gyár az első világháború alatt csaknem kizárólag hadianyag gyártására rendezkedett be. Mint a Monarchia egyik legnagyobb hadianyag-szállítója, már 30 ezer embert foglalkoztatott üzemeiben. A trianoni békediktátum az ország megcsonkítása mellett a fegyverkezést is megtiltotta. A csepeli gyár így átállt a mezőgazdasági gépek, zománcedények, kerékpárok, varrógépek és egyéb cikkek gyártására.

A fegyvergyártás a második világháborút megelőzően, illetve az alatt merült fel újra. Ekkor harckocsik, katonai terepjárók és repülőgépmotorok gyártását is felvette a palettára.
A második világháború során 1944. április 3-án érte Budapestet az első – angol – légitámadás, amely főleg Csepel és Pesterzsébet nagyüzemei ellen irányult. A támadás súlyos károkat okozott: a csepeli Weiss Manfréd Repülőgépgyárban nyolc napra megbénult a termelés. A legnagyobb veszteség a Ferencvárosi pályaudvart és környékét érte. A váratlan támadásnak több mint ezer halottja és félszáznál több sebesültje volt, míg az ellenséges kötelékek 24 gépet vesztettek.

Ezután rendszeressé váltak az angolszász és a szovjet légi haderő bombázásai, amelyek a korabeli országterületeken mintegy 20 ezer halálos áldozatot követeltek. A honi légvédelem 825 magyar vadászgépet vetett be, amelyek körülbelül 130 szövetséges gépet lőttek le, míg a légvédelmi tüzérség mintegy 150 támadó gépet semmisített meg. Ez ugyanakkor nem volt elegendő ahhoz, hogy megakadályozza a szövetségeseket a legnagyobb ipari komplexumok megsemmisítésében. A csepeli gyár története már a végzetes bombázás előtt is szomorúan alakult, hiszen a német megszállás során a tulajdonosokat letartóztatták, és az SS vette birtokba az üzemet.

1944 nyarán már gyakorinak számítottak a légitámadások, ráadásul ezek sokszor az egész fővárost érintették, és az éjjel-nappal hulló bombaesőben sok civil vesztette életét. Július 27-én reggel fél tízkor megszólaltak a szirénák Budapesten; néhány perccel később feltűntek Csepel fölött a repülő erődnek „becézett" B-17-es bombázók. Az első hullám szőnyegbombázása telibe találta az üzemet, a harckocsigyártó részleg szinte teljesen megsemmisült. A második hullám pilótái már csak a füstöt látták, de ez sem akadályozta meg őket, hogy újabb robbanótesteket dobjanak le a Weiss Manfréd Művekre.

A második világháború után a Csepel Műveket államosították, de továbbra is fontos fellegvára maradt a magyar iparnak.