Csataterek akkor és most (1. rész)
Szöveg: Snoj Péter | 2016. november 6. 16:17A természetben járók olykor meglepődnek, mikor egy-egy előttük elterülő gyönyörű tájról kiderül, hogy a lankák és mezők évtizedekkel, akár évszázadokkal korábban elkeseredett véres harcok, kegyetlen öldöklés szemtanúi voltak. Máshol pedig épületek falai, utcák kövei a mai napig őrzik mindazt a fájdalmat és kínt, amit az akkor ott élők elszenvedtek.
Az első világégésre jellemző állóháború olyannyira elkeserítette a szemben álló feleket, hogy a hadvezérek mai szemmel nézve egészen megdöbbentő ötletekkel hozakodtak elő. A somme-i csata közepette, mélyen a lövészárkok alatt a brit királyi műszaki hadtest 179. alagútásó (árkász) százada titkos átjárót nyitott az áttörhetetlennek tűnő német erődítés alá. A Schwaben Höhe-t tartó katonáknak fogalmuk sem volt arról, hogy mi készül ellenük. A szűk átjáró végébe hatalmas mennyiségű robbanószert és aknát telepítettek, amely a The Great War honlap szerint 1916. július elsején pontosan reggel hét óra huszonnyolc perckor robbant fel, két perccel a brit csapatok nagy, általános támadása előtt.
Légifelvétel a Lochnagar kráterről, 1916 (Forrás: wikipedia.org)
Visszaemlékezések szerint a robbanás hatására nemcsak megrázkódott az egész harcmező, de az égbe szökő föld és védművek darabjai valóságos törmelékvihart idéztek elő a katonák feje felett. A gyakorlatilag megsemmisült német erődítményt a britek végül sikeresen, de még így is hatalmas áldozatok árán vették be.
A csaknem harminc méteres mélységével és közel száznegyven méteres átmérőjével a Lochnagar az első világháború és egyes feltételezések szerint a világ legnagyobb ember alkotta (robbantotta) krátere. Az egykori földi pokol ma a megemlékezés és tisztelgés színhelye az első világháború hősi halottjai előtt.
A Lochnagar kráter ma (Forrás: amusingplanet.com)
Sztálingrád, a fordulópont
Ki ne ismerne legalább egyet azon filmek közül, amelyek a második világháború keleti frontjának egyik legfontosabb ütközetét varázsolták a nappalikba? Gondoljunk csak a két azonos című, Sztálingrád, vagy épp Az ellenség a kapuknál című mozikra! A mindent elsöprő német offenzíva elleni reménytelen küzdelem sokadik helyszínének tűnt. Majd a világ legvéresebbnek titulált csatájában fordulópont következett és 1943 februárjára a szovjetek megállították a Harmadik Birodalmat. A harcok során közel kétmillió katona és több százezer civil lakos vesztette életét.
A sztálingrádi malom a háború előtt, alatt és után (Eredeti képek forrásai sorrendben: wikimapia.org, 13thguardspoltavaskaya.com, stalingradheritage.com)
A hajdani kegyelmet nem ismerő küzdelmekre ma leginkább a város egykori malma emlékeztet, amelyet a város (ma már Volgográd) vezetése szándékosan hagyott meg azon állapotában, amivé a háború formálta. Az egykori csatatér ma mementóként, nemzeti kegyelethelyként várja a megemlékezni vágyókat.
Varsó, a kétszer épült város
Közismert tény, hogy Varsóban járva kár is olyan épületeket, lakónegyedeket keresni, amelyek a háború előtti világot tükröznék. A lengyel fővárosnak esélye sem volt a túlélésre.
Virtuális 3D-s kép a háború utáni Varsóról (Forrás: reddit.com)
A német offenzíva idején (amely a második világháború kezdetét jelentette) a Luftwaffe stratégiai bombázásának áldozatává vált. Majd a még felhasználható épületeket és tömböket gettósították, 1944-ben pedig a varsói felkelés és ellenállás eltörlésére a német légierő újra visszatért, hogy a földdel tegyék egyenlővé.
Varsó, 1943 (Forrás: walter-us.net)
Nem segített sokat a „felszabadító" szovjet hadsereg sem, amely szintén bombázásokkal kívánta megpuhítani az akkor is már csak romjaiban élő várost. A romok helyén mára új város épült, amely ugyan már nem hasonlít elődjére, de lakói sosem felejtik el Varsó véres múltját.
Varsó, ma (Forrás: warsaw-airport.com)
